Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth László: Kora vaskori település Letenyén
130 Horváth László 8. t. 2; 9. t. 6). Ugyanez áll a Kleinklein-kömyéki hasonló leletekre is, de itt is a fiatalabb horizontra jellemző az ilyen díszítésmód (DOBI AT 1980, 134), ugyanúgy egy, a letenyeihez hasonló benyomkodott díszű Sticna-i edény is a Ha Dl-re keltezhető (STICNAII/1, Taf. 93: 13). Kronológiai kérdéseknél nem nagyon használható, mivel az egész őskor alatt, mint dekorációs elem szerepet kapott (REBAY 2006, 124-125). A harmadik kisméretű kerámia egy stilizált zoomorf fogantyúval ellátott fedő (105). A fedőn két-két lyuk van egymással szemben, így feltehetően a fedőt ezek segítségével a hozzá tartozó edényhez lehetett rögzíteni. Nem tudjuk, hogy milyen állatra gondolt a fedő készítője a szimmetrikus, lefelé görbülő szarv-szerű nyúlványokkal, vagy egy-két madáralaknak felelnek meg az elágazások? Véleményünk szerint ez az utóbbi feltételezés a valószínű. A miniatűr fedő mindenesetre a kúpos formájú (pontosabban „Kalottenförmige”), zoomorf fedőgombos típust utánozza, s ez a forma a Sulm-völgyi leletegyütteseknél a fiatalabb horizontba tartoznak, azonban itt díszítés nélküliek, ellentétben a Sopron-kömyékiekkel (DOBIAT 1980, 106 3. variáns). A madárábrázolások egy része realisztikus (Pl.: Bullendorf: PITTIONI 1954, Abb. 419; Pillichsdorf: KRIEGER UND SALZHERREN, Taf.6; Mesteri: LÁZÁR 1951, XXVI. t. 4; RANSEDER 2006, 318; Somlóvásárhely: PATEK 1993, Abb. 65: 2). Más madárfogantyú erősen stilizált, mint például a Nővé Kosariská-i (PICHLEROVÁ 1969, Taf. 15:3-4; 32:1- 2,4-5.), a lábatlani fedőn erősen stilizált állatfej látható (PATEK 1993, Abb. 105). Meg kell említenünk a közeli Martijanec „Gamulica” elnevezésű tumulusából előkerült fedőt, melyen a szalag-karikából kialakított fogantyún külön van még két szarv-szerű nyúlvány (VINSKI-GASPARINI 1961, T. IV: 3; 1987, T. XX: 16). A négylábú állatot ábrázoló, kos- és bovida-fejü fogantyúk felsorolásától most szeretnénk eltekinteni, mivel véleményünk szerint a letenyei fedő semmiképpen sem tartozhat ebbe a kategóriába. A kora vaskori temetők sírjaiból előkerült miniatűr edényeket a kutatás részben gyerekjátékként, — különösen, ha gyereksír mellékletei —, részben a temetkezési szokásokkal, vagy kultikus tárgyként, a nagy edények helyettesítőjeként magyarázza. Érdekes, hogy Sulm-völgyében a gazdagabb sírokban fordulnak elő inkább (DOBIAT 1980, 95-96; PREINFALK 2003a, 64-65), azonban ugyanez nem tapasztalható például a statzendorfi temetőnél, ahol az átlagos sírok mellékletei voltak a miniatűr edények (REBAY 2006,112). A közeli Keszthely-Árpád utcai „tizenegy fibulás” sírból is ismerünk a letenyeihez hasonló, eredetileg azt is négy helyen átfúrt, kúpos alakú, de kívül besimított díszű miniatűr fedő töredéket, melyet a Ha C2-D1 periódusra lehet keltezni (FEKETE 1985a, 6. kép: 4; HORVÁTH 2012). A településeken napvilágot látott miniatűr edényeket inkább gyerekjátékként használhatták, habár sok esetben a publikációkban erről nem tesznek említést (pl.: PREINFALK 2003b, 91, Abb.34; GÁL-MOL- NÁR 2004, 10. t. 3; 14. t. 6; GRIEBL 2004, 173; KOVACEVIC 2008, T. 4: 5; SÍ. 4; GEIGENBERGER 2008, 37; SCHNEIDHOFER 2010, 234-235). 3.2.2. Agyagnehezékek (szövőszék - nehezékek) Összesen 24 db agyagnehezék vagy annak töredéke került elő a feltárás során (az összes nyilvántartásba vett leletanyag 7,87 %-a, Lásd 17. kép 1) a következő eloszlásban: 9. obj. 4 db (7/1-2, 8/1-2), 10. obj. 3 db (41-43), 13. obj. 3 db (68/1-3), 17. obj. 1 db (104), 20. obj. 1 db (110), 56. obj. 2 db (138, 139), 64. obj. 1 db (148), 68. obj. (184,185/1-3,186/1-2,187/1-2,188). Egyik esetben sem képzelhető el, hogy az agyagnehezékek az eredeti helyzetükben, használati helyükön, mint egy szövőszékhez tartozó, a fonalak feszességét biztosító részek voltak. Mindegyik, mint „szemét” került a megtalálási helyére, nevezetesen előteres verembe (10, 68. obj.), előteres kemencéhez (9. obj.), verembe (64. obj.), gödörbe (13, 56. obj.), árokba (20. obj.), és csak egy esetben fordult elő ház leletanyagában (17. obj.). Az összes agyagnehezék közül öt volt az ép példány (42, 43, 138, 139, 184), míg a többi töredékesen került napvilágra. Az ép nehezékek között néhány feltűnően kisméretű, a legkisebbek magassága 6,5; 6,8 és 7,6 cm (43, 42, 138), de a másik két ép darabnak is csak 12 cm körüli a magassága (139, 184). A töredékesen fennmaradt nehezékek arányaiból arra lehet következtetni, hogy a többi sem lehetett túlságosan nagy, kb. a 15-18 cm között váltakozhatott a magasságuk. Az agyagnehezékek kivétel nélkül csonka gúla alakúak és téglalap alapúak, a fele kimondottan laposabb példány (8/1-2, 42, 43,68/1-3, 185/1-3, 186/1-2). Az utóbbiakat talán a szövendő textília, a fonalak sűrűsége, milyensége miatt alkalmazták a szövőszéknél. Az agyagnehezékek közül, melyeknél megmaradt a felső rész is, öt darab sima tetejű (42, 43, 184, 186/1-2), tizenegy esetben pedig díszített. Négy darabnál kereszt alakú (8/1, 185/1-3) a jel, ekkor a nehezékek tetején a téglalap alakú felületre - követve a felület formáját - egy hosszabb és egy rövidebb szárból áll a kereszt; kettőnél görög kereszt alakú az árkolás négy beszurkált ponttal, ugyan az egyiknél kissé szabálytalan a kereszt (104, 148); három esetben egy hosszanti árkolás (7/1-2, 139); míg két nehezéknél egyszerű benyomott pont (110, 138) a díszítés. A maradék nyolc nehezéknél csak az alsó rész maradt meg. Néhány esetben a hasonlóan díszített agyagnehezékek egymás mellett fordultak elő, mintha egy „garnitúra” darabjai lennének (7/1-2, 185/1-3).
