Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth László: Kora vaskori település Letenyén
Kora vaskori település Letenyén 129 képzésű (49). Hasonló formájú füleket ismerünk az urna- mezős kultúra fiatalabb időszakából (Ha A-B) a Duna mentéről (PATEK 1968, 98, LXXXVII. t. 9; C1V. t. 14; CV. t. 11); Eszakkelet-Magyarország néhány, a fiatalabb időszakra keltezhető preszkíta sírjából (KEMENCZEI 1981,83, Abb. 2: 7, 10; PATEK 1989-1990, 11. t. 12) és szintén kisszá- múak a kora vaskorra tehető párhuzamok is (Göttlesbrunn: GR1EBL 2004,170, Taf. 8: 15; Vaszar: PATEK 1993, Abb. 86: 9). Ezek a hasonló fülek ivó-edényeken (bögre, tál, csésze) fordulnak elő. Letenyén még jellegtelen, ovális keresztmetszetű fültöredékek (66, 81, 132, 165, 181/1-2) és egy hosszanti bordával ellátott jültöredék (50) látott napvilágot. 3.2.1.7. Biitykös/fogantyús oldaltöredékek A leletanyagban kevés a bütykös, vagy fogantyús oldaltöredék: két darab kúpos, de az egyik kissé felhúzott végű (164/1, 164/3); ovális alapú, lapos, hosszúkás fogantyú (64, 117, 124); nagyjából csonkagúla alakú (144, 164/4, 179); kétosztatú 17, 164/2, 178). Hogy ezek a töredékek milyen típusú edényhez tartozhattak, csak sejteni lehet, azonban az a valószínű, hogy a legtöbbje fazék, vagy tál része volt. Mindegyik típus a keleti Hallstatt-kultúra más részein is nagyon gyakran előfordul (Pl.: DOBIAT 1980, 124; SMOLNIK 1994, 74-76; GR1EBL 2004, 197; REBAY 2006, 128-130); a különböző őskori kultúrákban többek között a házikerámiák jellemzői a különböző bütykök, fogantyúk (GÁL-MOLNÁR 2004,180). Esetünkben a kevés leletanyag miatt nincs arra lehetőség, hogy esetleg további vizsgálattal kimutathassunk összefüggést az edény- és a bütyök-típusok között, és valamilyen finomabb kronológiai következtetéseket is levonhassunk ebből. 3.2.1.8. Aljtöredékek A nyilvántartásba vett négy darab aljtöredék (40,65/1-3) mindegyike közepes méretű, durvább kidolgozású fazékhoz tartozhatott. 3.2.1.9. Hordozható tűzhely („Pyraunoi”) A keleti Hallstatt-kultúra településein aránylag nem ritkán kerülnek elő hordozható tűzhely töredékek. Letenyén három töredéket sorolhatunk ide (158, 159/1-2), s ezek a hordozható tűzhelyek „csőtalpas” lábának töredékei. A lábakon látható kör- és a háromszög alakú kivágások nemcsak díszesebbé tették a tárgyat, hanem fontos funkciót is betöltötték a tűzhöz szükséges levegő cirkulálásának biztosításában. Véleményünk szerint egy függőleges állású és kívülről plasztikus cikk-cakk mintával díszített „tál” peremtöredéke (161) is a hordozható tűzhelyekhez tartozhatott, azok felső, tálszerű része lehetett. Sajnos a fennmaradt töredékek alapján nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy milyen típust képviselnek a letenyei darabok, azonban valószínűleg ahhoz az egyszerűbb típushoz sorolhatjuk őket, amelyek áttört és egyik oldalon nyitott lábazattal, felül pedig tálszerű kiképzéssel rendelkeztek. A bronz- és a vaskori „Pyraunoi”-okról újabban megjelent összefoglaló munkák (FISCHL-KISS-KULCSÁR 1998; ROMSAUER 2003; HRISTOVA 2011) adatait néhány, a teljesség igénye nélkül mostanában napvilágot látott kora vaskori párhuzammal szeretnénk kiegészíteni. A következő lelőhelyekről kerültek elő ilyen pyraunoi-töredékek: Göttlesbrunn (GRIEBL 2004, 184-185, Abb. 78, 79; Taf. 5/15; 86/6, 9), Kalsdorf (TIEFENGRABER 2005, 175, Taf. 65: 3-5), Murska Sobota (PAVLOVIC 2008), Vát (MOLNÁR-FARKAS 2011, 46, 3. ábra 6-7). Különösen az utóbbi mutat nagyobb hasonlóságot a letenyei darabokkal. 3.2.1.10. Miniatűr edények Három miniatűr edény került elő a letenyei ásatáson (105,146,147), habár az egyik nem annyira kicsi (5 cm a magassága), tekinthetnénk csupán „kis csészének, pohárnak” is. Két miniatűr edény, talán nem véletlenül, egy objektumból (64. obj.) való. Általában a miniatűr edények az előképek ügyetlen utánzatai, azonban nagy vonalakban magukon viselik az eredeti, „nagy” példányok jellegzetességeit. Ilyen a helyzet a letenyei miniatűr edényeinkkel is. Az egyik kis edényünk (146) legfőbb jellegzetességeit, - hogy talpas, válla gömbölyű, nyaka csaknem cilindrikus, pereme kissé kihajló - a Dolenjska keleti részén, nagyjából a Sticna - Novo mesto 2 és az utána következő „Schlangenfibel”- horizontban (Ha C2-D1) gyakori talpas edények nyúlánkabb változatain láthatjuk viszont (DULAR 1982, 186-188, Nr. 116-118, Typ 1-6.). Ezeket másolhatták le kis méretben, kézügyességüknek megfelelő szinten, valamikor a Kr.e. 7-6. század fordulóján. A díszített oldalú kis csészéhez, vagy pohárhoz (147) pontos párhuzamot nem sikerült találnunk. A formája a használatát illetően racionális, egyszerű, ha nyújtottabb és nagyobb lenne, akkor fazéknak kellene neveznünk. Az oldalán ismétlődő fordított háromszög-alakú mezőt kitöltő benyomkodott pontok a keleti Hallstatt-kultúra, így a Sopron környéki kerámiaművességében is gyakran előfordulnak, azonban inkább kiegészítő díszítőmotívumnak számítanak (pl. PATEK 1993, 51 -52, Abb. 38:20, 22-33; Abb.55:7-9,11; MOLNÁR 2006, 7. t. 1;
