Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)
Muzeológiai tanulmányok - Horváth László: Kora vaskori település Letenyén
128 Horváth László Az egyik füles csésze/bögre (137) fülének a formája nagyon jellegzetes: a vastagabb és a perem fölé csak kismértékben felülemelkedő szalagfül alsó végén, a fül vállhoz történő csatlakozásánál, a fül szélességével megegyező kis vízszintes borda, fül van. Maga az edény lapos, éles vállú, alján alig kiemelkedő omphalossal, C. Dobiat besorolásában a „Profilierte ffenkelschalen” közé tartozik (DOBJÁT 1980, 83-85, Abb. 10: 8, 9). Az ilyen „füllel” ellátott csésze/tál párhuzamait elsősorban a Kleinklein-kömyéki halomsírok leletei között találjuk (DOBIAT 1980, Taf. 38: 6; 110: 15), de van közöttük olyan is, amelyek a „szarvakkal” díszített fülű tálakon fordulnak elő (DOBIAT 1980, Taf. 42: 10; 112: 19). Az analóg fülű tálak csak a Sulm-völgyi halomsírok fiatalabb fázisára a jellemzők, maguk a tálak formái azonban az umamezős kultúra időszakától hosszú ideig voltak divatban (DOBIAT 1980, 83-85). Kleinklein-től D-re, a mai Szlovénia területéről is ismerünk hasonló füles tálakat, amelyeken ugyancsak találkozunk a fülük alatt elhelyezett bordával, füllel (Libna: GUSTIN 1976, T. 5: 9; DULAR 1982, Abb. 24: 8; Sticna: STICNA II/l, Abb. 56b; Ljubljana: TORBRÜGGE 1991, Abb. 105: 267. sír; Novo mesto: GABROVEC 1987, T. XI: 11; Sanski Most: COVIC 1987, T. XXVIII: 10). Az utóbbi példák a fiatalabb Hallstatt-kor (Ha C2-D2/3) emlékei. Letenyéről még egy hasonló fültöredék (2) került elő, amely ugyan körátmetszetű és karcolt díszű, azonban az alján ott van a karakterisztikus kis „borda”. Elméletileg elképzelhető lenne, hogy ez a fültöredék 180°-kal elfordítva, vagyis a kis bordával felül állhatott helyesen, azonban akkor itt szarv-szerű kiképzésűnek kellett volna lennie. Nem hisszük, hogy ezeknek a bordáknak volt-e valamilyen funkciója a csészék/tálak biztonságos fogásánál, inkább arra gondolnánk, hogy az eredeti példányok esetleg fémedényeket utánoztak, és azok füleinek felerősítése maradt meg ilyen formában. Véleményünk szerint ezek a jellegzetes füles ivóedények a délkelet-alpi Hallstatt kultúrán belül, elsősorban a Ha C2-D1 idején voltak divatban, párhuzamaik a Sulm-völgyében és a mai Szlovénia területén kerültek napvilágra. Egy másik nagyon jellegzetes fültöredék van a letenyei leletanyagban, egy ansa limata/cornuta töredék (152). A tál, amelyhez a perem fölé magasan emelkedő fül tartozik, tagolt testű, kissé ívelt egyenesen álló nyakú, gömbölyű vállú, profilált, mélyebb típus, amelyet vállán besimított vonal- kötegekkel díszítettek. Sajnos a tál alsó felének profilja hiányzik. A fül a tetején olyan erősen ívelt, hogy a két szélén a csúcsa már valóságban is szarv-szerű, kissé már különállóan kiemelkedik a fül ívéből. Vagyis nehéz eldönteni, hogy az ansa lunata- vagy a cornuta- típus közé tartozik-e a letenyei töredék. Mindenesetre a szarv-fülű tálak Tankó K. által készített osztályozásában a letenyei példányt a „Ba”csoportba kellene sorolnunk (TANKÓ 2005, Fig. 1.). Megállapítása szerint a Novo mesto-i típusnak elnevezett tálak csak az ENy-Balkánon fordultak elő eddig kizárólag, főleg Szlovénia, Horvátország és Bosznia- Hercegovina területén, s elsősorban a szkíta hatás itteni megjelenésével egy időben, a Ha D2-3 idején (TANKÓ 2005, 155, Fig. 5). A „B” típusú tálra jellemző általában a tagoltság, az egyenes nyak, zömök, gömbölyű test kiálló bütyökkel, vagy széles kannelúrás dísszel a vállon, lapos vagy omphalosos alj. A lülön elsősorban a kicsi stilizált állati fej-típus („e”) a gyakori, az egyszerű „a” és „b” típus ritkább, míg a többi fültípus ismeretlen az ilyen formájú tálaknál (TANKÓ 2005, Fig. I). Tankó K. kilenc példányt sorol fel a letenyei darabhoz hasonló „Ba” típusból (TANKÓ 2005, 159), s ezek jó részét, különösen a kleinkleini tálakat az ottani 2-3. fázisba, vagyis a Ha C2-D1 periódusra keltezik (DOBIAT 1980, Beilage 4).2 A szarvas-fülű tálak kialakulását az umamezős kultúrában (Ha B2-3) kell valószínűleg keresni, az első példányok a bronzok utánzataként kerámiában a kelet-alpi régióban nem sokkal később jelenhettek meg és a Ha C2-D1 idején teijedtek el (DOBIAT 1980, 79-81; TANKÓ 2005, 157). A keltezés szempontjából különösen figyelemre méltó egy újabban előkerült, s a letenyei példányunkhoz nagyon hasonló, de a „szarv-szerű” részén nem annyira mélyen ívelő fültöredék Vátról, amelyet a szarv-fülű tálak prototípusának tartanak és a fiatal Hallstatt-kultúra idejére (Ha C2-D1) kelteznek (MOLNÁR-FARKAS 2010, 138, Abb. 18: 2). A keleti Hallstatt-kultúra területén a kora vaskor utolsó fázisában két részen koncentrálódnak a szarvas-fülű tálak, északon (Vekerzug-kultúra) és délen (nagyjából a mai Szlovénia) (TANKÓ 2005,158). Néhány újabban közzétett tál a korai időszakból, a Ha Cl-re keltezhető (Podzemelj 2) halomsírból került felszínre a kelet-szlovéniai Sajevce-ből és analógiaként többek között a vaskeresztesi ,,Aa” típusú tálakat is megemlítik (GUSTfN—PRELOZNIK 2005, 157, Fig. 15: 26-28). Az újabban publikált Sticna-i leletek között van korai időre (Ha Cl) és valamivel későbbre keltezhető (Ha C2-D1) „Ba” típusú néhány szarv-fülű tál is (STICNA D/l, T. 40: 35; T. 111: 47; T. 133: 22; STICNA 11/2, 264-265). Egy wildoni (Steiermark) sírt, melyből egy hasonló szarv-fülű tál került napvilágra, Tankó K. cikkének ismerete nélkül is, a Ha C2- re datáltak (GUTJAHR 2008,235-237, Abb. 1:1). Véleményünk szerint a letenyei „szarv-fülű” tálat a Ha C2-Dl-re kell kelteznünk és itteni megjelenése a délkelet- alpi régióhoz való szoros kapcsolatot mutatja. Lehetséges, hogy az a két széles szalagfüles és egy kissé nyereg-alakú keresztmetszetű fültöredékek (95,180/1-2) az előzőkben leírt hasonló szarv-fülű táltípushoz tartozhattak. Ugyancsak a különleges formájú fülek közé sorolhatunk egy töredékek amely szögletes és sarkain kihegyesedő ki
