Kaján Imre (szerk.): Zalai Múzeum 20. (Zalaegerszeg, 2012)

Tanulmányok Asbóth Sándorról - Kurucz György: Az Asbóth család és Keszthely: Asbóth János keszthelyi tanári és uradalmi tiszti tevékenysége, 1801–1818

10 Kurucz György hogy Asbóth értekezéséről még ugyanabban az évben recenzió jelent meg a Göttingeni Tudományos Társaság folyóiratában.26 Minthogy jelenlegi ismereteink szerint Asbóth ön­életírást, naplót nem hagyott maga után, göttingai ta­nulmányairól közvetlen információkkal nem rendelke­zünk. Fennmaradt viszont az egykori késmárki evangé­likus líceum könyvtárának kéziratos gyűjteményében a göttingai évek végén megkezdett Liber Amicoruma, melyben szinte valamennyi neves professzortól be­jegyzést találhatunk.27 Asbóth későbbi georgikoni ta­nári tevékenységének külföldi elismerésére, illetve a Göttingeni Tudós Társaság tagjává választására aligha kerülhetett volna sor, ha felkészültségéről, tanulmá­nyairól a személyes ismeretség, a tényleges tanár és hallgató viszony hiányában nincsenek meggyőződve. A Liber Amicorumban szereplő illusztris személyek sorában ott található többek között Johann Friedrich Gmelin (1748-1804) a kísérleti kémia professzora, Georg Christoph Lichtenberg (1742-1799) fizikus, matematikus, akit a „magyarok barátjaként” tartottak számon, August Ludwig Schlözer (1735-1809) a sta­tisztikai, matematikai módszertanával számos magyar hallgatójára nagy hatást gyakorló történész, Johann Friedrich Blumenbach (1752-1840) orvosprofesszor és természettudós, Christian Gottlieb Heyne (1729-1812) klasszika filológus, Johann Gottfried Eichhorn (1752— 1827) a héber és a keleti nyelvek tanára, valamint Jo­hann Georg Feder (1740-1821) fi lozófus.28 Asbóth három évig tartó göttingai tanulmányait kö­vetően 1791. október végén tért vissza Magyarország­ra. Kis János idézett önéletírásában megjegyzi, hogy Asbóth rövid ideig egy nemes családnál nevelősködött mielőtt tanári állást kapott volna Késmárkon, ugyanak­kor Lipták János késmárki líceumi monográfiája sze­rint Sárospatakon is tanított.29 A Késmárkon működött tanárok között az 1796. évtől szerepel Asbóth neve, s egyik tanítványának, a később szintén Göttingenben tanult Rumy Károly Györgynek (1780-1847) az irat­hagyatéka szerint természetrajzot, dogmatikát, illetve Rumy 1808-ban megjelent mezőgazdasági szakköny­vének az előszava szerint általános gazdálkodási isme­reteket adott elő.30 Mindenképpen elmondható, hogy a késmárki líceumban igen komoly hangsúlyt fektettek a természettudományok oktatására, illetve ennek meg­felelően gazdag természetrajzi, fizikai szemléltetőesz­köz (magdeburgi félteke, teleszkópok, lencsék stb.) és ásványtani gyűjtemény állt rendelkezésre. Az iskola gyűjteményeinek büszkeségei közé számított egy 364 darabból álló, arany pénzérméket is tartalmazó érme­gyűjtemény, melyet az iskola egyik patrónusa, Horváth- Stansith Márk adományozott a líceumnak. Az iskola gazdag könyvtára, mely természetesen nem csak jogi, teológiai, filozófiai, hanem klasszikus állambölcseleti, továbbá természetrajzi, kameralisztikai műveket is ma­gában foglalt, a 18. század végén még viszonylag sze­rény volt, s csupán Schwartner 12 000 kötetet számláló hagyatéka révén vált igazán jelentőssé.31 Asbóth Késmárki életkörülményeiről, mindennap­jairól ugyanakkor csupán következtetésekre hagyat­kozhatunk. Az 1805. évből származó adatok szerint a magasabb osztályokat tanító professzorok készpénzben évi 254 ft fizetést, továbbá 100 ft lakástámogatást kap­tak. Mindemellett az énekes temetésekért szintén járt nekik kisebb összeg, továbbá névnapjukon a diákoktól önkéntes pénzadományt (onomasticon) is kaphattak. Természetbeni juttatásként még 20 öl felvágott tűzifa is megillette őket.32 Összehasonlításként viszont meg­említhetjük, hogy Festetics György keszthelyi udvari személyzetének fizetési listája szerint 1800-ban csupán az inas évi fizetése 258 fit volt, míg a szakácsé 280 ft.33 A késmárki tanári fizetés tehát igen szerény megélhe­tést biztosított, hiszen feltehetően Asbóth már nem ka­pott semmilyen támogatást hazulról. Anyagi helyzetén az egyébként jómódú késmárki polgárcsaládból szár­mazó, tizenhét éves Tátray (Kolbenhausen) Máriával 1797. november 28-án kötött házassága sem sokat ja­víthatott,34 ezért érthető módon felkeltette érdeklődését a magyar és német nyelvű hazai lapokban megjelent híradás, miszerint Festetics György a távozó Pethe Fe­renc utódaként pályázatot hirdetett keszthelyi felsőfo­kú mezőgazdasági tanintézete, a Georgikon ökonómia professzori állásának betöltésére.35 II. A Georgikon megüresedő professzori állására je­lentkezők közül feltűnő módon többen is kötődtek a göttingeni egyetemhez, illetve a soproni líceumhoz. A harmincnyolc éves Johann Rudolf Waltersdorfer 1800. október 8-án kelt német nyelvű levele szerint ügyvédi képesítéssel rendelkezett, s 1781-83 között a Kőszegi Királyi Táblánál szolgált. További tapasztalatokat gróf Batthyány Fülöp uradalmi fiskálisa mellett gyűjtött, s 1786-ban Jenába ment, majd az egyetemen filozófiai doktorátust és Magister Artium fokozatot szerzett. A fa­kultás privátdocensként alkalmazta, de a testvére hívá­sára visszament Sopronba, s az evangélikus líceum ta­nára lett.36 Nem érdektelen, hogy Németh László győri evangélikus gimnáziumi tanár, aki egyébként Asbóth János Doris nevű húgát vette el,37október 12-én kelt levelében szintén jelentkezett az álláshirdetésre. Mint Németh írja, gazdálkodási gyakorlatot édesapja rába­közi birtokán szerzett, „ ... theoreticepedig a Göttingai Universitásban Beckmann Professor úrtól, kitől mind­az által mivel akkor szükségesnek nem tartottam bi­zonyságtevő levelet nem hoztam... ”38 Mindez azért is figyelemre méltó, mert Johann Beckmann (1739-1811)

Next

/
Thumbnails
Contents