Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)
Régészeti és néprajzi tanulmányok - P. Barna Judit: Sormás-Török-földek. Településtörténeti áttekintés II. A késő neolitikum
98 P. Barna Judit árok belső partján, a kapuhoz vezető bejárat két oldalán húzódó dupla cölöplyuk-sor (9. kép 4) pedig kettős paliszádra utal (P. BARNA 2007, 369). Fakonstrukciós kapuépítmény, illetve fahíd alapozása lehet a belső árkon, a 9. számú kapunak megfelelő helyen feltárt cölöp- és oszloplyukak sora is (9. kép 5), mely elrendezésében hasonló a 8. számú kapunál megfigyeltekhez. Az értelmezést némileg elbizonytalanítja, hogy itt nem sikerült a külső árkon a keresztirányú alapárok beásására, illetve az árok falába mélyített tartóoszlopok nyomára bukkanni. A feltételezett, 10. számú kapu kiszerkesztett helye, ha kevéssel is, de kívül esett a feltárási területen; ugyanakkor a feltárási terület szélén megfigyelt, sürün egymás mellé ásott cölöplyukak (9. kép 6) tartozhattak ugyanolyan fa szerkezetű felépítményekhez, mint amilyeneket a 8. és a 9. számú kapuknál dokumentáltunk. Fa hídszerkezetet feltételeznek Sében, a fő égtájtól kevéssel eltérő északi kapuban, az itt feltárt cölöplyukak alapján (KALICZ 1998, 59), illetve Szemelyen, mindhárom körárok-csoport esetében is, a kapuk közelében (BERTÓK et al 2008, 94-95). Ausztriában, Ölkam lelőhely kettős körárkán a maradványokból nem csupán fa szerkezetű hidat, hanem fedett átjárót is rekonstruáltak (BINSTEINER 2006, Abb. 9.); a II. árokrendszer belső árkának kapuépítményei talán ehhez hasonlók lehettek. A körárkokban általánosnak mondható jelenség, hogy a kapuk közelében masszív paticsomladékok, erősen faszenes rétegek kerülnek elő, amiket a leégett, fából épített, agyaggal tapasztott kapuszerkezetek vagy -építmények nyomaiként értelmeznek, pl.: Szemely (BERTÓK et al 2008, 95), Nagykanizsa-Palin (TOKAI 2008a, 57). Sormás-Török-földeken a 3. számú kapu mellett, a külső árok betöltésében (36/B szakasz) bontottunk ki erősen átégett, vastag paticsomladékot. Megjegyezzük, hogy a kaputengelyekbe eső cölöplyukak nem feltétlenül hidak vagy kapuépítmények szerkezeti elemei, pl.: az ausztriai Glaubendorf 2 körárkának ENy-i kapujában, a földhídba ásott három cölöplyuk az ásató feltételezése szerint a kapu tengelyének kitűzésében játszott szerepet (NEUBAUER 2005, 56). A 3 b fázis házai: Ehhez a települési fázishoz tartozónak véljük azon házak nagy részét, amelyek a 8. számú kapun átvezető úthoz igazodnak: 27, 28, 33, 34. számú házak (P. BARNA s.a.a. 4. kép 1-4), illetve a 35. számú erősen hiányos házhely. Ez utóbbi példa kivételével, mely töredékessége miatt nem sorolható típusba, mindegyik az alapvetően 4 x 3-as elrendezést mutató, nagyméretű, gerendaszerkezetes hosszúházat képviseli. A 34. számú ház jelentősége, hogy a hozzá tartozó egyik cölöplyukat (1259. obj.) egy lengyeli gödör ( 1176. obj.) rétegez felül (6. kép 2). A két objektum jelentkezési szintje között 30-40 cm-es szintkülönbség volt. Látszólag az út vonalába esnek a 31, 32. és 38. számú házak. Mindhárom példa az árkokkal, gödrökkel körülvett háztípusba tartozik (Id. P. BARNA s.a.a. 1.1. típus), melyet a 3a2 fázishoz kötöttünk, tehát korábbiak, mint a szóban forgó út. 1 2 Déli homlokzatával szintén a 8. számú kapun átvezető úthoz igazodik a 10. számú szabálytalan alakú oszlophelyekből álló, téglalap alaprajzú épület is, mely a lelőhely legnagyobb méretű építménye (P. BARNA s.a.a. 5. kép 3). A házhoz tartozó 376. objektumból rendelkezésre álló radiokarbon adat keltezi a házat, s egyben a 3b települési fázist is: VERA-3539: 4840 (95,4%) 4610 cal BC. A II. körárok-rendszeren kívül egyértelműen házhelyként azonosítható jelenséget nem találtunk. Bár az összes biztosan azonosítható ház és házhely a II. körárok-rendszeren belül került elő, ami jelzi a telep és az árok-rendszer szoros/funkcionális kapcsolatát, mégsem zárható ki teljesen, hogy a település egy adott időszakban túlterjeszkedett volna a körárkon, ahogyan az Petriventén, Becsehely I-en (HORVÁTH-KALICZ 2003, 14) és Sormás-Mántai-dűlőben (P. BARNA 2009) is történt. 4. települési fázis (a lengyeli kultúra megtelepülése) 4a települési fázis Valamennyivel a Sopot-megtelepedést követően — esetleg annak végével még érintkezésben — jelenik meg a korai lengyeli kultúra népessége a lelőhelyen. A korai lengyeli kultúra települése a megelőző Sopottelepüléshez hasonlóan ugyancsak jelentős volt, amit nem csupán egy második körárok-rendszer létesítése (I. vagy északi körárok-rendszer), házak csoportjai és a leletanyag gazdagsága bizonyít, hanem az a tény is, hogy — Sé mellett — a lengyeli kultúra formatív fázisának egyik legnagyobb, központi jellegű településéről van szó. A két körárok-rendszer egymáshoz való illeszkedése, a tájolásuk által felvetett kérdések vizsgálata már több, korábbi munka tárgyát képezte, melyek főként a körárkok kitűzésének módjával és a csillagászatilag meghatározott tájolás kérdéskörében hoztak új eredményeket (PÁSZTOR et al 2008; PÁSZTOR-P. BARNA 2009; P. BARNA-PÁSZTOR 2010). Jelen munkánk szempontjából elsősorban a körárkok stratigráfiai adatai, illetve a körárkok és a települések egymáshoz való viszonya bír jelentőséggel. Az I. körárok-rendszer (P. BARNA 2007, 368-369) a II. közvetlen szomszédságában, attól északra létesült. Jóval kisebb déli szomszédjánál, de a méretbeli eltérésnél lényegesebb különbség mutatkozik a település-
