Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)
Régészeti és néprajzi tanulmányok - P. Barna Judit: Sormás-Török-földek. Településtörténeti áttekintés II. A késő neolitikum
Sormás- Török-földek. Településtörténeti áttekintés 99 sel való viszony és a funkció tekintetében (ld. alább). A szabályos kör alakú árok-rendszer belsejében egyetlen egykorú lakóépület 1 3 nyomát sem sikerült azonosítani. A legtöbb itt feltárt objektum vagy korábbi, vagy későbbi, mint az I. körárok-rendszer. A körárok ebben az esetben tehát nem a települést övező kerítő árok, hanem a lakott területtől elkülönülő, feltehetőleg szakrális rendeltetésű valódi lengyeli körárok, azaz rondella. Az I. számú kapu 15 °-ra tér el észak felé a valódi kelettől, s teljesen megegyezik a séi körárok egyetlen feltárt kapujának tájolásával; a 2. számú kapu pedig éppen dél felé néz. Talán a rondella szakrális jellegével állnak összefüggésben az árkokban talált emberi — az embertani vizsgálat szerint női (TÓTH 2009) — vázrészlet, illetve koponya, melyek nagy valószínűséggel nem utólagos beletemetkezés eredményeként kerültek az árkok aljára (8. kép 2, 6). Ugyanez feltételezhető a 31. árokban feltárt edénydepóról is (8. kép 5). A települési fázis vezérleletei a séi típusú idolok, illetve a séi típusú anthropomorf edény. A séi típusú idolok azokban az esetekben is kétséget kizáróan ezt az időszakot reprezentálják, amikor a Sopot kultúra objektumaiból kerülnek elő, másodlagos helyzetben (pl. 177. obj, a 15. számú ház kerítőárka). Egy példányuk a II. körárok-rendszer 296/B szakaszának legfelső bontási szintjéből származik (P. BARNA 2007a, 142, Kat. 67), ami igazolja, hogy ebben az időben az árok feltöltődése már előrehaladott állapotban volt. Ugyanakkor azt is biztosra vehetjük, hogy az ároknak még látható nyomai voltak a felszínen, hiszen a lengyeli házak is kivétel nélkül a II. körárok-által övezett területen állnak. A változásokat, az eltérő népességetjelezheti a házak tájolásában megfigyelhető változás: míg a Sopot település házainál, az összes települési fázisban, megfigyelhető a házak hossztengelyének az É-D-i irányhoz való igazítása, addig a lengyeli házaknál inkább a körárokhoz való igazodás tűnik mérvadónak, s ez igaz a következő települési fázisban is (ld. 7. számú ház). Ehhez a települési fázishoz tartoznak az 1,2, 4, 8., 9. és 24. számú házak. A tájolás tekintetében a 8. számú ház kivétel, mivel hossztengelyének iránya 0°. A 4a települési fázis meglehetős biztonsággal azonosítható a lengyeli kultúra formatív fázisával, az ún. séi horizonttal, melyet Kalicz Nándor újabban Lengyel la fázisként említ (KALICZ 2006). A két kultúra településének egymáshoz való időrendi viszonya nem teljesen egyértelmű. A radiokarbon adatok ilyen „rövid" időintervallum esetében nem nyújtanak segítséget, s éppen ennek a kérdésnek a megítélésében jelent nagy gondot, hogy a két kultúrára vonatkozó abszolút időrendi adatok nagyrészt átfedik egymást. Ez a megállapítás nem csupán Sormás-Török-földek, hanem további lelőhelyek, pl.: Petrivente és Becsehely I. esetében is igaz (KALICZ 2006, 37; KALICZ et al 2007, 44^15). A két körárokrendszer — s így a két kultúra — időrendi viszonya közvetett módon becsülhető meg. Mint fentebb már részleteztük, a 23. objektum stratigráfiailag bizonyítja, hogy az I. körárok-rendszer fiatalabb all. körárokrendszernél. Ugyanakkor, a lengyeli kultúra népessége által létesített I. körárok-rendszer topográfiai elhelyezését, geometriai (kitűzési) középpontját bizonyíthatóan összehangolták a még biztosan a Sopot kultúra által létesített korábbi (II.) körárok-rendszer helyzetével és geometriai középpontjával (1. kép 4). Erre bizonyíték, hogy a két körárok-rendszer középpontjai egy közös, É-D-i tájolású tengelyre esnek (P. BARNA 2007, 369-370; P. BARNA-PÁSZTOR 2010, 207; PÁSZTOR- P. BARNA 2009, 207, 1. kép 1). A két körárokrendszer közti területen — az I. körárok-rendszer D-i kapuja és a II. körárok-rendszer 1. és 2. számú kapujának környékén — nincsenek települési objektumok; ez a rész gyakorlatilag üres, amiből megint csak a két létesítmény közel egyidejű létezésére következtethetünk. Pontosabban: a II. körárok-rendszer alapítása lényegesen korábbra nyúlik vissza, de aktív használatának végén, egy adott ideig, valószínűleg egyidejűleg létezett az újonnan létesült I. körárok-rendszerrel. Biztosra vehetjük, hogy az I. körárok-rendszer kitűzésekor még ismerték a II. körárok-rendszer geometriai középpontját, annak ellenére, hogy a körárkok geometriai középpontjai az ásatási adatok szerint nem kitüntetett pontok, legalábbis ennek régészetileg megfogható nyomát eddig még sehol sem sikerült feltárni. Nem ismerünk olyan körárkot, melynek a geometriai középpontját bármi is (pl.: oszlop, építmény, stb...) időt állóanjelölte volna. Mindez nagyon behatárolja az újabb körárok létesítésének idejét. A leletanyag jól érzékelhető átfedést tükröz: a két kultúra edénykészletének forma- és díszítésvilága jelentős mértékű hasonlóságot, sőt, egyezést mutat (KALICZ 1998, 62), s még azokon a tárgytípusokon is fellelhető a hasonlóság, amelyek egyébként lényegesen különbözőek a Sopot, illetve a korai lengyeli kultúrában. Ilyen elsősorban az anthropomorf plasztika: a késői Sopot kultúra, Sormás-Török-földeken feltárt, jellegzetes testhelyzetű- és kartartású idoljának (P. BARNA 2007a, 96-97, Kat. 29) a lengyeli kultúra séi típusú idoljaira jellemző gömb alakú feje van (KALICZ 2007, 15; KALICZ 2009). Talán még inkább egyértelmű példa egy, a Sormás-Mántai-dűlőből származó példány, melynek gerincábrázolása a séi típusú anthropomorf edényeken köszön vissza (P. BARNA s.a.b, Fig. 2.), de itt említhetjük meg az erősen stilizált, cserélhető, bikónikus szoborfejeket is, melyek mindkét kultúrában megjelennek (KALICZ 1985,71. kép 9; RACZKY 2000, Fig. 4. la-d, 4a-d; P. BARNA 2007,
