Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)
Régészeti és néprajzi tanulmányok - P. Barna Judit: Sormás-Török-földek. Településtörténeti áttekintés II. A késő neolitikum
96 P. Barna Judit megújítások és kisebb-nagyobb korrekciókra utaló javítások nyomai, pl.: a 158/C (6. kép 5a-b). Ehhez az építési fázishoz tartozik a 3. számú kapu, s vele együtt nagy valószínűséggel a II. körárok-rendszer árkait megszakító további, hasonló kiképzésű földhidak által jelzett kapuk: észak felé a 2. számú, nyugat felé pedig az 1. számú kapu. Az 1. számú kapu tengelyének északtól való eltérése 76° nyugatra, a 2. számú kapué 20°, szintén nyugatra, a 3. számú kapu eltérése 7°, keletre (PÁSZTOR-P. BARNA 2009, 206; P. BARNA-PÁSZTOR 2010, 121). A körárok alaprajzában megfigyelhető szimmetriára való törekvés elve alapján elméletileg további kapuk is tartozhattak ehhez az építési fázishoz: a 4, 5. és 6. számú, feltételezett — és pusztán rajzban kiszerkesztett, de fel nem tárt — kapuk (1. kép 4). Ugyanakkor megjegyezzük, hogy mivel a 38. árok egyenes szakasza is megbontja a szabályos kör alaprajzot, nem lehet kizárni, hogy a teljes körárok-rendszer alaprajzi kialakításában sem ragaszkodtak szigorúan a szimmetrikus elrendezéshez. Ez már csak azért is valószínűsíthető, mert a II. körárok-rendszer esetében még nem beszélhetünk a későbbi, a késő neolitikumra és a lengyeli kultúra időszakára kikristályosodó szabályos körárok (rondella) elrendezésről, bár a forma egyes elemei — szabályos vagy ahhoz közeli kör alaprajz, V-metszetű árkok és részben csillagászatilag tájolt kapuk 6— már megjelentek. Szintén ehhez a települési fázishoz kapcsolható két különösen nagyméretű, anyagnyerő gödör (909. és 970. obj.). A lelőhelyen összesen három hasonló objektum (7. kép 1-3) került elő, az említetteken kívül még a 23. objektum ilyen. Elhelyezkedésükből ítélve, a körárkok, illetve azok kapuinak, bejáratainak építésével, vagy a koncentrikusan futó árkok közt esetlegesen felhalmozott földsánc kialakításával állhattak kapcsolatban. Ez különösen a 909. és 970. objektumok esetében valószínűsíthető: mindkettő a II. körárok külső árkán kívül, a kapuk előterében helyezkedik el, hossztengelyükkel gyakorlatilag a kaputengelyek folytatásában. A 970. obj. a 2. számú kaputól mintegy 24,70 m-re E-ra, a 909. obj. (7. kép 2) az 1. számú kapu tengelyében, attól 12,50 m-re, Ny, ENy-ra helyezkedik el. Ugyanilyen viszonyban van a 23. objektum (7. kép 1) az I. körárok 2. számú (D-i) kapujával, attól D-re, 14 m-re, közvetlenül a kaputengely mellett fekszik. Közös jellemzőik alapján feltehetjük, hogy azonos funkciót töltöttek be; a topográfiai helyzetükben megfigyelhető szabályosság pedig egyértelművé teszi a körárkok kapuival fennálló kapcsolatot. Funkcióját tekintve analógiaként azt a Szemely II. árokcsoportjánál megfigyelt objektumot (1-20 objektum) említhetjük, mely egy nagy kiterjedésű, homogén betöltésű, teknőszerű ráásás a II-A jelű árkon, s melyet szintén anyagnyerőként azonosítottak. Feltűnő, hogy több hasonló gödör körkörösen helyezkedett el az említett árok vonalán (BERTÓK et al 2008, 92), tehát a körárokkal való összefüggés itt még tisztább, mint a sormási gödrök esetében. Sormás-Török-földeken az említett szemelyi példákhoz hasonló — azaz magán az árok vonalán való elhelyezkedést a II. körárok-rendszer külső árkán (58/B. szakasz) tapasztaltunk (pl.: 107. objektum). Relatív kronológiai szempontból kiemelkedő jelentőségű, hogy az I. körárok 2. számú (D-i) kapujával kapcsolatban álló 23. objektum felülrétegzi a II. körárok árkait (58/A és 65/A objektumok). Ez a vertikális stratigráfiai adat egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az I. körárok-rendszer fiatalabb a II. körárok-rendszernél. Az I. körárok-rendszer külső árkát (56/F szakasz) szinte érintő 970. objektum (7. kép 3) pedig — mely, mint láttuk, a II. körárok-rendszer 2. számú kapujához tartozó anyagnyerő gödör—, a horizontális stratigráfia elve miatt nem lehet egyidős az I. körárok-rendszerrel. A körárok-rendszer kialakításakor, mint fentebb már említettük, az 1,2. és 3. számú kapuk meglétével számolhatunk. Ebből következik, hogy a szóban forgó kapukon átvezető utak, illetve az ezekhez igazodó települési objektumok, házak, házhelyek is ehhez a fázishoz tartoznak. Ez alapján tehát a 2. számú kapun átvezető úthoz 7 igazodó házak: 15, 16. (P. BARNA s.a.a. 2 kép 2-3) számú házhelyek, illetve a hozzájuk hasonló, velük megközelítőleg sorokat alkotó házak: 17, 21. (P. BARNA s.a.a. 3. kép 5-6; 2. kép 6) számú házak állhattak egyidejűleg a településen ebben a fázisban. Az említett példák a körülárkolt, illetve árkokkal, gödrökkel kísért házhely típusát képviselik (P. BARNA s.a.a. 1.1. típus). Két további házhely: a 32? 8, (P. BARNA s.a.a.; 2. kép 6) és 36? számú ugyancsak ebbe a típusba, s egyúttal települési fázisba sorolható. Sormás-Törökföldeken a nagy, körülárkolt házhelyekhez tartozhatott egy-egy kis épület (1. táblázat). Sormás-Mántaidülő lelőhelyen ez a kapcsolat nem látszik ilyen egyértelműen, bár az itteni körülárkolt házhelyek egyikénél (11. számú ház) szintén elképzelhető hasonló viszony egy kisebb építménnyel (22. számú ház). Ezek a kisebb építmények mindkét lelőhelyen a lakóépületek déli előterében állnak. Funkciójuk feltehetőleg eltért a lakóházakétól, talán gazdasági melléképületek lehettek. A kétféle építmény egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, a méretekben és a házhelyek típusában megfigyelhető szabályosság, illetve az a tény, hogy Sormás-Török-földeken több, a Mántai-dülöben pedig legalább egy esetben előfordul, felveti annak a lehetőségét, hogy ezeket az egységeket egy-egy háztartásként azonosítsuk.
