Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Régészeti és néprajzi tanulmányok - P. Barna Judit: Sormás-Török-földek. Településtörténeti áttekintés II. A késő neolitikum

Sormás- Török-földek. Településtörténeti áttekintés 95 nyert adatok viszont a Sopot kultúra és a DVK Zselízi csoportjának késői (III.) fázisának egyidejűségét mutatják. Mindez egyrészt megkérdőjelezi a Korenovoimportok két, időrendileg elkülöníthető hullámát, másrészt felveti a késői DVK és a Sopot kultúra részleges érintkezését. Hasonló véleményt fogalmazott meg Kalicz Nándor is (KALICZ et al 2007, 42). E probléma megnyugtató tisztázása még a jövő feladata, s a kérdés bonyolultságát mutatja, hogy az egymásnak ellentmondó adatok egymáshoz földrajzilag ennyire közeli lelőhelyekről származnak. III. A középső - késő neolitikum átmeneti időszaka. A Sopot és korai lengyeli kultúra 3. települési fázis (a Sopot kultúra megtelepülése) A lelőhelyen a települési intenzitás a Sopot kultúra megjelenésével, a középső és a késői neolitikum fordulóján, jelentősen megnőtt. Ehhez a kultúrához köthető a lelőhely leghosszabb, 3. települési fázisa, melynek során nagy és hosszú életű, árokkal kerített település jött létre, mely több alfázist is megélt. 3a 1 fázis Ennek a települési fázisnak a létét a leletanyag tanúsága mellett elsősorban a V-metszetü árok legkorábbi fázisa bizonyítja, de a lakóházakra nézve csak kevés, bizonytalan adat áll rendelkezésre. Biztosan ehhez az alfázishoz sorolhatjuk azokat az objektumokat (9, 10, 85, 244. és 256. obj.), melyekből a Sopot-leletekkel kísért Korenovo-importok származnak. A 244. objektum a 3. számú, bizonytalan házhely egyik oszlopgödre. A 3. számú ház relatív kronológiai helyzetét meghatározza, hogy a lengyeli kultúra egyik (2. számú) háza részben vágja. A Korenovo-importok közül további darabok olyan objektumokból származnak (9, 10. és 85. obj.), amelyek a 16. számú házhelytől északra, egy viszonylag szűk területen összpontosulnak; s a köztük üresen kirajzolódó felületen akár ház is állhatott, bár erre régészeti bizonyíték nincs. Mindenesetre az ún. körülárkolt házhelyek (P. BARNA s.a.a. 1.1. típus), melynek a 16. számú az egyik legmarkánsabb példája,

4 valószínűleg nem tartoznak a Korenovo-importokkal egy és ugyanazon építési fázisba. Ehhez a legkorábbi Sopot-teleptilési fázishoz köthető all. körárok-rendszer előzménye, amelynek alja hegyes kialakítású, azaz — ellentétben a legkorábbi, még a DVK idején létesült teknős aljú fázissal — már V-metszetü. Ehhez a fázishoz tartoznak a 38. obj. A, B, C, D, A1, A2, A3, és A4 szakaszai (5. kép). Az árok déli oldalában, egymástól kisebb-nagyobb távolságra, cölöpnyomok, oszlophelyek voltak megfigyelhetők, azaz az árok talán cölöpfal alapárka lehetett. A telepeket kerítő árkok, valamint a telepektől független körárkok tipológiai fejlődése szempontjából- kulcsfontosságú mozzanat, hogy ebben az építési fázisban az árok alaprajza még nem szabályos kör alakú, ugyanakkor profilja már jellegzetes, V-metszetű. Ilyen szempontból a Sopot kultúra petriventei és becsehelyi árkaival állítható párhuzamba. Ehhez az építési fázishoz egy kapu is tartozott, melyre egy, az árkot megszakító földhíd utal, a 38./A és B szakaszok közt (6. kép 6, 8). Az árok foltja mélyebben jelentkezett, mint a II. körárok-rendszer köríves árkai, illetve az azokat ebben az irányban átvágó 3. számú kapu, ami szintén azt bizonyítja, hogy a 3a 1 építési fázis korábbi a 3a2 fázisnál, mely során ez utóbbiak létesültek. 3a2 fázis Maga a II. körárok-rendszer (P. BARNA 2007, 369370) végleges alaprajzi kialakítása a 3a2 települési fázisra tehető. Erre utal egyrészt a 38. árkon dokumentált kapu, illetve a 3. számú kapu stratigráfiai viszonya (ld. fentebb), másrészt a korrigált, szabályos kör alakú alaprajz. A külső árkot a 2. számú és az 1. számú kapuk közt a 296/B. C. és a 361/

A, B, C, D, E, F, G, H, I. és J. szakaszok képezik, a belsőt a 358/A, B, C, d, E, E és G szakaszok. Az 1. számú kaputól délre a külső árkot a 360. obj. A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L. és M. szakaszai, míg a belsőt a 359.obj. A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K. és L. szakaszai alkotják. A 38. objektum egy része — a fent említett egyenes szakaszát leszámítva — részét képezi all. körárokrendszer belső árkának is (38/E. és F. szakaszok). Megközelítőleg a 2. és 3. számú kapuk közti távolság felénél azonban két ágra szakad: a körívet folytató szakasza a 65. objektum, míg a körívtől elszakadó és egyre távolodó, egyenes szakasza a 38/D, C, B, A, továbbá a kapun túli folytatása (38/A1-A4 szakaszok). A 38/F. és E szakaszok, a 65. objektum, illetve az árkot megszakító 3. számú kapu túloldalán a 158. objektumok együttesen alkotják a kettős körárok belső árkát. A kettős körárok külső árkai: a 3. számú kaputól nyugatra az 58/A, B, C, D. és E szakaszok, illetve keletre, a 36/A, B, C, D, E, F, G. és H szakaszok. A kettős körárok két köríves árka koncentrikusan fut egymás mellett, a 38. árok egyenes szakasza pedig oly módon viszonyul ezekhez, hogy az általuk kirajzolt körből lemetsz egy szeletet. Mint láttuk, a 38. objektum egyenes szakasza jóval korábbi eredetű, mint maga a II. körárok-rendszer, úgy tűnik azonban, hogy annak kialakításakor ezt a szakaszt is figyelembe vették, felhasználták; tulajdonképpen „beépítették" az új árok-rendszerbe. Eredeti funkciója különbözhetett a köríves árkok funkciójától. A nagyszabású építési tevékenység, a szabályos kör alaprajz kialakításának emlékét őrzik a