Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)
Régészeti és néprajzi tanulmányok - P. Barna Judit: Sormás-Török-földek. Településtörténeti áttekintés II. A késő neolitikum
94 P. Barna Judit 2. települési fázis Időrendben a következő betelepülés a DVK Keszthely-csoportjához köthető (P. BARNA 2005, 20-22; 5-7. kép). A leletek — főként a festett vonaldíszes kerámiák — a Keszthely-csoport életén belüli késői datálást valószínűsítenek (P. BARNA 2005, 22; 7. kép 3-4; P BARNA s.a. 8. t. 2a-b, 3a-b). Sormás-Török-földek még ebben az időszakban sem töltött be jelentős szerepet a környék településhálózatában, a lelőhelyen mindössze egyetlen hosszúház helyét lehet nagy valószínűséggel azonosítani (P. BARNA 2005, 1. kép 2, 4). A házhelyet a két hosszanti oldalát kísérő ' Längsgrube szerűen elhelyezkedő gödrök rajzolják ki. A feltételezett ház szélessége min. 5 m, hossza csak tág határok közt becsülhető meg. A házhely hossztengelyének iránya: 352 A természeti feltételek, pl.: az uralkodó szélirány szempontjából ez a tájolás meglehetősen kedvezőtlen; a Kárpát-medencében mégis bizonyíthatóan a vonaldíszes kerámiáig (PAVÚK 1994, 68), sőt, a korai neolitikumig visszanyúló hagyománya van a házak É-D-i tájolásának (BÁNFFY 2004, 66-69.). A magányos házhely alapján tanyaszerű települési formát feltételezhetünk. 3 A kisméretű, ideiglenes, két-három generációt kiszolgáló majorság vagy tanya (BÁNFFY 2004a, 10) ugyanúgy jellemző településforma a DVK idején, mint a nagy falvak, pl.: Balatonszárszó-Kis-erdei dűlő (OROSS 2004, 2004a; BÁNFFY-OROSS 2009). Egyelőre nem tisztázott, hogy ez a majorság milyen viszonyban állt azzal a kettős kerítőárokkal, melynek nyomai all. körárok-rendszer egyenesen futó szakaszán, illetve mellette, a 158. árok egyes szakaszainak alján tisztán felismerhetők: az árkok alja ekkor, a legkorábbi fázisban teknős kiképzésűek voltak (6. kép 1, 3). Az árok szerkezetén kívül az árok betöltéséből előkerült szórványos vonaldíszes leletek is megerősítik a Keszthely-csoport idejére történő datálást. A teknős aljú árkok (német terminológiával: Sohlgraben) mindkét becsehelyi lelőhelyen (KAL1CZ 1983-1984, 272-273; P. BARNA 2004, 33-34; KALICZ et al. 2007, 31) részét képezték a településnek, bár jelentős méretbeli különbségük nyilván funkcióbeli eltérést tükröz. A sormási árok a Becsehely (II.)-Homokoson feltárt, kisebb, sekélyebb és keskenyebb, szerepét tekintve a települést kerítő árokkal mutat hasonlóságot, szemben Becsehely (I.) lelőhely védmű-szerű létesítményével. A DVK késő fázisaiban jelentős változás zajlott le a kultúra életében, délről érkező — a Sopot kultúra feltűnéséhez köthető — erős kulturális hatások következtében, amely többek közt a települések szerkezetének változásában és méretük növekedésében is megnyilvánult (BÁNFFY-OROSS 2009). Ezt a változást jól tükrözik az utóbbi évek nagyfelületű feltárásain kutatott nagy telepek Zala megye déli részén is: ld.: Sormás-Mántai-dülői (STRAUB 2004, 2004a), Petrivente-Újkúti-dűlő (HORVÁTH-KALICZ 2003) vagy éppen Becsehely (I)-Bükkaljai-dűlő (HORVÁTH 2005; KALICZ et al 2007) és Becsehely (ÍI)-Homokos (P. BARNA 2004). Sormás-Török-földeken a Keszthelyi-csoport településére inkább csak leletek, s nem annyira telepobjektumok utalnak, mivel a középső neolit telepjelenségek a későbbi korszakokban nagyrészt megsemmisültek. A centrum ebben az időszakban kétség kívül a szomszédos Mántai-dűlő volt, ahol egy kiterjedt, hosszú életű települést találunk, mely a DVK idősebb (Bicske-Bína) fázisában létesült, s töretlenül tovább élt a Keszthelycsoport idején is. A település kiterjedt kapcsolatait jelzik a Korenovo, a zselízi, Vinca- és a Butmir-kultúrák import kerámiái (P. BARNA-T. BÍRÓ 2009, 2. ábra 1-15). Nagyrészt párhuzamos, de valamivel rövidebb életű, jelentős méretű DVK település volt a közeli Becsehely (Il)-Homokos lelőhelyen is, mely településen nem mutathatók ki Korenovo-hatások, ami talán valamivel korábbi kronológiai helyzetével magyarázható (P. BARNA s.a.). A Keszthely-csoport jelentősebb telepeit találjuk továbbá Petriventén és Becsehely I. lelőhelyen is. Sormás-Török-földeken a Korenovo-kultúra jelenléte kismértékű volt ugyan, de kronológiai szempontból annál tanulságosabb (P. BARNA 2005, 22-23, 8. kép). Önálló dél-dunántúli megtelepedésük jelenleg egyetlen lelőhelyen, Becsehely-Bükkaljai-dűlőben valószínűsíthető (TOKAI 2006, 15). A horvátországi törzsterületü Korenovo-kultúra leletei a lelőhelyen kizárólag importként fordulnak elő: öt esetben a Sopotkultúra leleteivel együtt, all. körárok-rendszer belsejében, s két másik esetben viszont területileg tisztán elkülönülve, az I. körárok-rendszer területén. Ez utóbbi két importkerámia a DVK Keszthely-csoportjának leleteivel együtt került napvilágra, így ez a szerencsés leletkontextus is hozzájárult a Korenovo-kultúra DNy-dunántúli megjelenésének időrendi pontosításához. A Korenovo-importok megjelenését SormásTörök-földeken még mindenképpen a 2. települési fázishoz kapcsolhatjuk, s ezen a lelőhelyen a horizontális stratigráfia időrendi különállóságra utal. A Korenovo-kultúra hatásai — a fentiek értelmében — két, egymást követő hullámban érkezhettek Horvátország felől, melyek főleg importleletek formájában foghatók meg, a Török-földeken kívül további lelőhelyeken is: Sormás-Mántai dűlő (P. BARNA s.a.4. t; P. BARNA-T. BÍRÓ 2009, 2. ábra 5-8), Becsehely I.-en és Petrivente-Újkúti-dülőben (KALICZ et al 2007, Abb. 5, 1-3; Abb. 6, 3, 6a-c; Abb. 7, 1-3, 5; TOKAI 2006). A Török-földeken tett megfigyelésekkel szemben a Mántai-dűlőben (P. BARNA-T. BÍRÓ 2009, 280), illetve Balácán (REGENYE 2002, Fig. 3, 13)
