Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

A Kisfaludi Stróbl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából, a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2009. november 3-án rendezett emlékkonferencia előadásai - Boros Géza: A Felszabadulási emlékmű metamorfózisai

ZALAI MÚZEUM 19 2010 59 Boros Géza: A Felszabadulási emlékmű metamorfózisai A Gellért-hegyi Felszabadulási emlékmű (1. kép) Kisfaludi Stróbl Zsigmond legismertebb alkotása. Emblematikus mű - a főváros egyik legfrekventáltabb pontját megkoronázó emlékmű a kommunista időszakban az ország első számú köztéri szobra volt. Előadásomban példák során keresztül azt kívánom bemutatni, hogy a rendszerváltozást követően a köznapi jelképhasználatban hogyan alakult át fokozatosan az emlékmű jelentése: hogyan vált a szobor a felszabadulás/ megszállás emlékművéből egyre inkább szabadságszoborrá és népszerű városjelképpé, s ennek a ma is tartó folyamatnak a vizualitásban milyen jeleit tapasztalhatjuk.

1 Első példám 1988-ból származik, és mintegy átmenetet képez a felszabadulási- és szabadságszoborként történő értelmezés között. Kara Györgynek és Mátrai Istvánnak a felszabadulási ünnepre, április 4-ére készült plakáttervén az emlékmű nőalakját terhes aszszonyként láthatjuk (2. kép) József Attila verssorai kíséretében: ,,Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet/" (A szobor ekkor már 42 éves, tehát már kifutóban van az optimális időből, amikor egy nő még szülhet.) A szobor 1989-ben elhunyt modelljének, Thuránszky Eihamérné Gaál Erzsébetnek a síremléke a soproni temetőben található (3. kép). Az obeliszket a szobor bevésett sziluettje díszíti. Figyelmet érdemel a rajta lévő felirat szóhasználata - „Itt nyugszik a Szabadságszobor modellje" —, amelyben már gondosan kerülték a felszabadulási emlékmű kifejezést. Es a szabadság megérkezett Budapestre. A rendszerváltozás éveinek hangulatát idézi fel a 168 óra politikai hetilap montázsa 1992-ből, melyen a New York-i és a budapesti Szabadságszobor, mint „testvérek" láthatók (4. kép). A kilencvenes évek eleje a köztéri önkényuralmi jelképek eltávolításának az időszaka volt. Nyilvánvaló volt, hogy a Felszabadulási emlékművel is kezdeni kell valamit. A fővárosi közgyűlés döntése alapján az emlékműről eltávolították a szovjet katona szobrát, és a Szoborparkba helyezték át. De mi legyen magával a főalakkal? A lebontás vagy megtartás dilemmájára a választ végül egy képzőművész, Szentjóby Tamás adta meg a Szabadság Lelkének Szobra Projekttel. A művész így ír a projekt 199l-es műleírásában: „Amikor változtatásra van szükség, két hibát kell elkerülni. Az egyik a túlzott sietség és könyörtelenség, ami pusztuláshoz vezet (a szobor lebontása), a másik a túlzott tétovázás és konzervativizmus, ami szintén veszélyes (a szobor jelenlegi állapotában való megtartása). Annak, amit az emlékművel kapcsolatban teszünk, meg kell felelnie egy magasabb igazságnak és nem szabad egy önkényes és kicsinyes motívumból fakadnia. Véleményünk az, hogy a szobrot nem kell lebontani, és nem kell megtartani, vagy ami ugyanaz: el kell tüntetni és ugyanakkor meg kell tartani."

2 Szentjóby elképzelése, a Szabadság Lelkének Szobra Projekt 1992 nyarán, a szovjet csapatok kivonulásának az első évfordulóján valósulhatott meg, amikor a művész néhány napra „szellemruhába" öltöztette az emlékmű nőalakját.

3 Mintegy a rendszerváltozás ikonográfiái betetőződéseként különös átalakítást, transzmutációt hajtott végre a művön, sajátos - egyszerre blaszfémikus és elgondolkodtató, tréfás és megdöbbentő - megoldást adva (ha csak pár napra is) a szobordöntés, a szoboreltüntetés és a szobormegtartás dilemmájára (5-6. kép). A művész az akcióról „ismeretterjesztő filmet" is készített, melyet bemutatott a Magyar Televízió. Ebben hangzik el Vitray Tamás narrációjával a következő: „A fehér lepelbe burkolt szobor, mint egy kísértet tűnik fel a horizonton, a kommunizmusnak a város fölött egyszer s mindenkorra ellebbenő kísértetét megjelenítve. Kápráztató egyszerűséggel jelenik meg a hegy csúcsán. Nyugodt magabiztossággal hatja át a tájat. Érzelmileg és gondolatilag a jelentések sokaságát ötvözi magába: Populáris és