Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Régészeti és néprajzi tanulmányok - Redő Ferenc: Lakóházak Sallában

142 Redő Ferenc házrészletet. A tűzhellyel ellátott helyiség DNy-i oldalán szűk folyosó-féle van, töle E-ra a két nagyobb cölöplyuk ezektől független szerkezeti elem. A másik épülettípus a T mh.-en van, viszonylag messzebb a település központjától, bár a főút mentén (2. kép T mh. blokkház). Itt egy 3 m széles mellékutca torkollik a főútvonalba. DNy-i oldalán cölöplyukas szerkezet sarka állapítható meg egy kis felületen: „a". Az utca ÉK-i oldalán azonban 25-30 m hosszan és 12 m szélesen terül el egy épület, amelyben több helyiség is van: „b". Ezek a helyiségek, amennyire ez mérhető, azonos (kb. 4x5 m) méretűek. Közöttük néhány helyen boronaalapozás látható, ez azonban olykor igen vékony (alig 10 cm-es), sőt olyan helyiségek is vannak, amelyeknek padlóit csak az által lehet elhatárolni egymástól, hogy enyhén domborúak, azaz a szélük árokszerüen megsüllyed. A legfeltűnőbb azonban, hogy minden helyiségben van tűzhely, tisztességes téglaplatnis épített tűzhelyek ezek. Az elkülönült tűzhely viszont elkülönült háztartásra utal. A töredékesen feltárt szintet úgy értékeljük, hogy az szegényebb családok közös lakóépülete lehetett, ahol minden helyiség egy családé volt és az egyes lakrészek alkalmasint csak valamilyen deszkafallal voltak elválasztva egymástól. Ez az építkezési mód a mai panelházak pannóniai őse. A következő, városias periódusban kezdtek el kőházakat építeni, de ezek mellett természetesen a boronaházak is megmaradtak, a két korszak boronaházai azonban jól megkülönböztethetőek egymástól. Az F mh. DK-i részén sem volt kőépület, bár ez a terület a városközpont közvetlen közelében van. A házak a főútvonal mellett sorakoznak és a főútra merőleges kisebb utcák, illetve sikátorok választják el őket egymástól (3. kép). A csak részben tisztázható alaprajz szerint („a" épület) az épület helyiségei egy 180 cm széles folyosóról nyíltak két oldalra. E folyosót mintegy 8 m hoszszan követhettük, de a ház ennél feltehetően hosszabb volt. A bejárat a folyosó ÉNy-i végén valamivel keskenyebb, mint maga a helyiség, a küszöb kősorral van kirakva. A folyosótól DNy felé helyiségsor épült, amelynek szobái 4 m szélesek. Csak az épület DNy-i oldalán lévő szobáknak tudjuk lemérni a hosszát is, ez kb. 4,5 m. Hasonló méretű lehet az ÉK-i szárnyon lévő részben feltárt helyiség mérete is. Az utcafront felőli második helyiségben kis épített tűzhely van, feltehetőleg ez volt a konyha. Az épület falait földbe süllyesztett gerendák alapozták meg és a cölöplyukak ezeknek a gerendáknak a vonalában vannak. Egyetlen olyan cölöplyuk van csak, amelyik a falak vonalán kívül esik. A cölöplyukak merőlegesen mélyülnek a talajba, a cölöpök a tetőszerkezeten kívül a falszerkezet vesszőfonatát is megtartották. A vesszők köré tapasztott és elsimított agyag alkotta a falat. A padló döngölt agyagpadló. Ez az épület a látható ÉNy-i és DNy-i oldalán fallal határolódik el a főútvonalat kísérő ároktól és az útra merőleges, kavicsos, kb. 180 cm széles sikátortól. Nem minden boronaépület néz ki ugyanígy. A bemutatott háztól DNy felé egy következő 3 m széles utca DNy-i oldalán hasonló szerkezetű falak alkotnak egy házat: „6" épület, de ennek az utcára néző oldalán nem találtunk falat. Ez az épület az utca felé valószínűleg nyitott volt. A rendelkezésre álló alaprajzi adatok arra utalhatnak, hogy a háznak a főútvonal felé, az ÉNy-i oldalon keskeny tornáca lehetett. A meglehetősen nagyméretű tűzhely itt a főutcától számított harmadik helyiségben van. E tűzhely méretei, a körülötte lévő helyiségnek az utcával párhuzamosan hosszú formája és az ÉK-i fal hiánya arra utalhat, hogy valamilyen szolgáltató, vagy kereskedelmi funkció jellemezte. Az utcát korábbi, de ugyanehhez a történelmi periódushoz tartozó rétegében mindkét oldalról cölöplyuk-sor szegélyezi. A cölöpök átlagosan 2 m-re álltak egymástól. Ugyancsak jellemző erre a rétegre, hogy több nagyméretű hombár is volt az utca felé nyitott helyiségben. Valószínűleg tehát valamilyen kereskedés volt, méghozzá hosszabb időn keresztül, mert sem a helyiségek formája, sem a falak helyzete nem változott a jelzett különböző rétegekben. Ennek megfelelően az épület szerepe is hasonló lehetett. A „c" jelű helyiségben valószínűleg valamilyen ipari tevékenység folyt. A mellette, a két sikátor között jelzett padlófelületek rendkívül töredékes állapotban maradtak csak meg és nem is folyhatott kutatás a teljes területen. A „űf'-vel jelölt házrészlet a K mh.-en került elő és nagy hasonlóságot mutat az F mh. „Z?" épületével. Közös jellemzőjük, hogy az utcafronton nincs boronafaluk, hanem facölöpök alkotta oszlopsor tárta fel a házat a sikátor felé. Ugyanebben a periódusban válik általánossá a kőépítkezés. A Salla területén eddig talált kőből épült lakóházak között — az épületek méretében, minőségében — nincs nagyobb különbség. Azt mondhatjuk, hogy a kőépület maga jelenthette a gazdagabbak luxusát, de ez a luxus messze elmaradt a városkörnyéki villákétól. A jellemezhető épületek nagyrészt a főútvonal mentén állnak az F és a T mh.-en. A téglalap alakú házhely és a ház maga is rövidebb az utcafronton, mint az útra merőleges irányban. Az egyes épületek között az épületek szélességével összemérhető (kb. annak 3/5-4/5 részét kitevő) üres terület, udvar van és az épületek alapterülete jellemzően 400-500 m

2. Ha ezt összevetjük a nagykanizsai Inkey kápolna szomszédságában talált villa 850 m

2-t (HORVÁTH 1983, 17), a hévíz-egregyi villa 1000 nr-t meghaladó (MÜLLER 2004, 1-15), az alsóajki villa főépületének 1600 m

2es nagyságával (REDŐ 1995, 274), megállapíthatjuk, hogy a városlakó jobb módúak egy középréteg képviselői voltak.