Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)

Régészeti és néprajzi tanulmányok - P. Barna Judit: Sormás-Török-földek. Településtörténeti áttekintés II. A késő neolitikum

Sormás- Török-földek. Településtörténeti áttekintés 101 hely a Sé-Malomi-dűlői telep folytatása, annál valamivel fiatalabb, átmenet a Lengyel IB (korai klasszikus fázis) fejlődési fokozatba (KALICZ 2007,15; KALICZ 2009, 57). A települési fázis vezérleletei az oladi típusú idolok előfutárai. Az igazi, erősen bikónikus fejű, oladi idoltípus még nincs meg a teljesen kialakult formájában, de több olyan jegy is megjelenik, amely a séi horizontra nem jellemző. Ilyen pl. a 432. obj. egyik idol torzója, melynek karjai letörtek ugyan, de még így is látszik, hogy eredetileg nem séi típusú kis karcsonkjai voltak, hanem karjai a mell alatt kereszteződtek. Hasonló, előrehajló karcsonkokat a KaposvárGyertyánosról közölt idoltöredéken láthatunk, mely Lengyel II. korú (REGENYE 2003, 71-72, 1. kép). A Szombathely-Óladon gyakori idolok másik típusa, az előrehúzott orrú, állatfej-szerű idoltípus egy példánya

21 az 1. körárok-rendszer területén (624 obj.) került elő. A 111. objektum (I. körárok, belső árok), illetve a 107. objekum hasonló idoltorzóinak párhuzamát Svodínban találtuk meg (RUTTKAY 2004, 330, Abb. 6.13). A 10. objektumból két olyan idoltöredék és egy oltárláb-töredék (P. BARNA 2007, Pl. 6, 12; Pl. 5, 16) is előkerült, melyeknek a korai lengyeli időszakra datált Belvárdgyulán vannak jó párhuzamai (BERTÓK et al 2008, 4. kép 6, 8-10, 16). Ami a körárkot illeti, a stratigráfiai adatok szerint ebben a települési fázisban már nem volt aktív: a 4b települési fázis két objektuma (39. és 52. objektumok) is felülrétegzi az I. körárok-rendszer belső árkát. A 2. számú (déli) kapun átvezető út nyomvonalát is objektumok (102, 153.) zavarják meg. Az I. körárok-rendszer felszámolása — a homogén betöltésből ítélve — tudatos planírozás, s nem pedig hosszabb, természetes feltöltődési folyamat eredménye lehetett. Részletesen kell foglalkoznunk a településszerkezetet meghatározó árkok, körárkok, és a települések egymáshoz való viszonyával. Sormás-Török-földek mellett a középső és késő neolit dél-zalai nagy települések, Becsehely I-II, Petri vente és Sormás-Mántai-dülő szerkezetének változása jól tükrözi azt a folyamatot, melynek során a nagy telepeken olyan, különböző, szimbolikus, szakrális cselekvések nyomait őrző árokrendszerek jelennek meg, ahol a mindennapi élettér és a szakrális tér még nem különül el. A jelenség a Kárpát-medence K-i felén is kimutatható, pl.: Polgár-Ferenci hát lelőhelyen (RACZKY-ANDERS 2009, 76-77). Ezzel szemben a késő neolitikus lengyeli kultúra körárkai már a szakrális tér elkülönülését testesítik meg. A zalai neolitikus lelőhelyekkel e fejlődési folyamat minden fázisát modellezhetjük. A középső neolitikum időszakából példaként említhetjük a két becsehelyi lelőhelyet. Becsehely II-n a DVK Keszthely-csoport idején feltehetően egy egyszeres, szabálytalan alakú és teknős aljú árok (ún. Sohlgraben) övezte a telepet, melynek csak kis szakaszát tárhattuk fel ( 10. kép 2; P. BARNA 2004, 33). Becsehely I-en (10. kép 3) szintén a DVK késő fázisában létesült az első árok (KALICZ et al 2007, 31). A középső- és késő neolitikum fordulóján, a Sopot kultúra településein, pl.: Petriventén (10. kép 4) már kétszeres árok-rendszerrel találkozunk, amelynek alaprajza lekerekített sarkú téglalaphoz hasonlít. A Sopot kultúra árkai már mindig hegyes aljúak (ún. Spitzgraben) (KALICZ et al 2007, 31. Abb. 2a-d). A településeket, pl. a Mántai-dűlőit a mindennapi élettér és a szakrális tér egysége jellemzi, a telepet kerítő árok gyakorlati funkciója — a szakrális tevékenységekre utaló leletek ellenére — kétségtelen, akárcsak Petrivente vagy Becsehely esetében. Ezekkel ellentétben azonban a Mántai-dülői árok (10. kép 5; P. BARNA 2009, 18-19, 6. kép 1-2) — szabályos, köríves alaprajza és kapujának tájolása miatt — már előre vetíti a későbbi változásokat. Sormás-Török-földeken all. körárok (10. kép 6) a fejlődés valamivel későbbi, átmeneti fázisát képviseli: ez a rendkívül nagyméretű, enyhén ovális, szintén kettős árok-rendszer egyértelmű kapcsolatot mutat a belsejében feltárt objektumokkal, lakóházakkal. A körárok ebben az esetben még a telepet keríti ugyan, de kialakításában (alaprajz, tájolás) már a későbbi rondellák (azaz a valódi körárkok) elvei is megjelennek, s maga a létesítmény is szoros kapcsolatot mutat az I. számú körárokkal. Az átmenetiséget a leletanyag is alátámasztja. Sormás-Török-földeken az I. körárok (10. kép 7) nem sokkal később már egy igazi rondellaként, a szakrális tevékenység térben is elkülönült helyszíneként jön létre: a településhez kapcsolódóan, de már a lakott területen kívül (mint láttuk, az árkokon belüli objektumok nem egyidősek az árkokicai). Az I. és a II. körárok-rendszerek egymással való szoros kapcsolatát, időbeli közelségét mutatja a térben egymáshoz igazított elhelyezkedésük (1. kép 4). A körárok és telep térbeli elkülönülésének következő fokozatát példázza a Nagykanizsa-Palin, Anyagnyerőhelyen feltárt hármas körárok-rendszer (HORVÁTH 1998, 11; HORVÁTH 2001, 157-158; TOKAI 2007, 2008a). A lelőhelyen a Horváth László által 1998-ban végzett leletmentést követően teljes felületű feltárásra 2006-2007-ben került sor, Tokai Zita Mária vezetésével. Az itt feltárt hármas körárok-rendszer azt a stádiumot képviseli a vázolt fejlődési folyamatban, amikor a körárok mint önálló kultuszhely létezett, s a hozzá tartozó településtől — mely a szomszédos dombon helyezkedett el — fizikai értelemben már teljes mértékben elszakadt. Az árkok által övezett belső tér üres volt (10. kép 8). A hajdan itt végzett rítusok kellékei lehettek a jellegzetes, geomet-