Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)
Régészeti és néprajzi tanulmányok - P. Barna Judit: Sormás-Török-földek. Településtörténeti áttekintés II. A késő neolitikum
102 P. Barna Judit rikus agyag oltárkák, melyekből több példányt is találtak. A lengyeli kultúra klasszikus fázisára datálható körárok alaprajzában már jelentős torzulások jelentkeznek a korai fázis sokkal szabályosabb rondelláihoz képest, bár az alaprajzi deformálódási részben a domboldal meredek lejtése is okozhatta. A nagyjából a négy fő égtáj felé tájolt kapuk mellett létesített további bejáratok már szintén az eredeti alapelv módosulására utalnak, akárcsak a középső árok kapui előtt bástyaszerűen elhelyezkedő félköríves árkok. A klasszikus rondella-szerkezet további torzulását mutatja a Balatonmagyaród-Hídvégpuszta lelőhelyen Horváth László által 1986-ban részleteiben feltárt ovális, 80 x 120 m átmérőjű, paliszáddal ellátott, kettős körárok-rendszer, melyet Bánffy Eszter közölt (BÁNFFY 1996, 21-22). A V-metszetű árkok szélessége és mélysége átlagos volt. A feltételezhető négy kapuból kettőt tártak fel, ezek nagyjából a fő égtájak felé irányulnak. A D-i kapu közelében egy ház cölöpárkának maradványai kerültek elő, tehát itt is azzal a ritka kivétellel találkozunk, amikor nem üres a körárok belseje. A legjobb példa erre a szlovákiai Bucany-ból ismert (BUJNA-ROMSAUER 1986). A Bucany-ban feltárthoz hasonlóan a balatonmagyaródi ház is magányos építmény lehetett, tehát ez az árok sem kerítő árok volt. Az árok-rendszer a lengyeli kultúra klasszikus és kései — tehát már a korai rézkori — szakaszára keltezhető (II—III. fázis). A szabályostól eltérő alaprajza egyrészt azt tükrözi, hogy a kései lengyeli időszakra a kultúra korai szakaszát jellemző, szigorú, kanonizált formát eredményező szabályok már eltűntek, az eredeti építési elv fellazult; másrészt a körárkok-eszme rézkori továbbélését is tanúsítja. IV. Összefoglalás Sormás-Török-földek a késő neolitikumot megelőzően sem volt lakatlan: a késő Stracevo kultúra és DVK Keszthely-csoportjának kisebb telepnyomai jelentik a középső neolit előzményeket. Erre a legszemléletesebb példa, hogy a késő neolit, Sopot, illetve korai lengyeli települések arculatát meghatározó I. és II. körárok-rendszereket megelőzően már a középső neolitikumban is létesültek árkok a lelőhelyen (nyomaik a 38. és 158. objektumok alján őrződtek meg: 6. kép 1, 3, 5). Ezek bizonyos szempontból előzménynek tekinthetők: az egyenes lefutású, teknős aljú ároknak (38. obj.) ugyanis egy jelentős szakaszát később beépítették all. körárok-rendszerbe, a 158. árkot meg szinte az eredeti helyén újították meg, de már V-profillal. Valamilyen formában szintén folyamatosságra utal a Korenovo kultúra import leleteinek két különböző időhorizontban és kultúrával (DVK Keszthely-csoport, illetve a Sopot kultúra) kapcsolatos jelenléte is. A lelőhelyen mind a Sopot, mind pedig a lengyeli időszakban több fázis mutatható ki, mely mindkét kultúra esetében hosszabb ideig tartó, zavartalan fejlődésre utal. A két kultúra megtelepedése közt azonban — a stratigráfiai adatok szerint — egy rövid hiátussal számolhatunk, annak ellenére, hogy a leletanyag bizonyos „átfedést" tükröz. A Sopot-telep (3. települési fázis) hosszabb életét a három, elkülöníthető települési fázison túl a háztípusokban mutatkozó viszonylagos változatosság is igazolja. A megtelepedés ekkor a II. körárok-rendszer területére összpontosul; a telep házai egyik fázisban sem lépik túl a körárkok vonalát. Az egyes települési fázisok (3al-2, 3b) elsősorban a II. körárok-rendszer kiépülésével és átépítésével hozhatók összefüggésbe. A Sopot-település virágkorában nem csak egyes házhelyek, hanem lakóház és gazdasági?) jellegű kísérő épület együtteséből álló háztartási egységek is azonosíthatók, melyek egy példája a Sopot kultúra szomszédos, Mántai-dülöi településén is kimutatható. A 4. települési fázis a lengyeli kultúrához köthető, mindkét települési fázisának objektumait nagy számban tártuk fel az I. körárok-rendszer területén, de a települési fázisokhoz tartozó lakóházak ekkor is a II. körárok-rendszer területén álltak. Ez a tény szemléletesen fejezi ki a körárkok és a települések viszonyában bekövetkezett funkcionális váltást, melynek során az árkok elvesztették a telepet kerítő, eleinte konkrét, majd egyre inkább szimbolikus, szakrális jellegű védelmi szerepüket, végül ez utóbbi karakterek felerősödésével létrejött egy térben is elkülönített, szakrális-közösségi funkciókat betöltő közösségi hely, azaz rondella (1. körárok-rendszer). Az I. körárok-rendszer létesítése és aktív használati ideje alkotja a 4a települési fázist, mely a leletanyag tanúsága szerint jól megfeleltethető a lengyeli kultúra séi horizontjának, azaz a kialakuló vagy formatív fázisnak (Lengyel la). A település azonban nem szűnt meg az I. körárok-rendszer használatával, az árkokat felülrétegző objektumok, valamint a leletanyag egyöntetű tanúsága szerint túlélte az la fázist. Sormás-Török-földeken a lengyeli kultúra települése még megélhette a Lengyel Ib fázis (korai kialakult vagy korai klasszikus fázis) kezdetét, melyet többek közt az oladi típusú idolok jelenléte és a leletanyag tipológiai változása bizonyít.
