Kostyál László – Straub Péter: Zalai Múzeum 19 : közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2010)
Régészeti és néprajzi tanulmányok - P. Barna Judit: Sormás-Török-földek. Településtörténeti áttekintés II. A késő neolitikum
100 P. Barna Judit Pl. VI, 13; P. BARNA-T. BÍRÓ 2009, 3. ábra 1-3). A dunántúli 1 4 késői Sopot kultúrában fellépő gazdag kerámiafestés ugyancsak közös vonás a lengyeli kultúra formatív fázisával. Sormás-Török-földeken számtalan esetben egy objektumon belül, együtt került elő a két kultúra jellegzetes leletanyaga, ami alapján a feldolgozás egy korábbi szintjén felmerült a két kultúra esetleges egyidejűségének lehetősége (R BARNA 2007, 372), s ennek az abszolút kronológiai adatok sem mondanak ellen. Korábban Regenye Judit térbeli elkülönülés mellett feltételezte a dunántúli Sopot és a formálódó lengyeli kultúra egyidejűségét (REGENYE 1998, 113; REGENYE 2002). Részben hasonló véleményt fogalmazott meg Horváth László András is, aki a Brezovljani-típust és az egyidős Ny-dunántúli Sopot kultúrát a Zselíz III. időszakkal párhuzamosította, a Protolengyel időszakra helyezve az említett kultúrákat. A Zselízi csoport végének időrendjét a Vinca B2 - B2/C1 időszakban határozta meg, ugyanakkor — elsősorban az esztergályhorváti leletegyüttesre (P. BARNA 1996) alapozva —feltételezte, hogy a DNy-Dunántúlon a Brezovljani-típust még egy késő „Protolengyel"-időszak 1 5 követte (HORVÁTH 1996, 151-153). Petrivente és Becsehely I. lelőhelyek leletegyüttesei hasonló problémákat vetettek fel (KALICZ et al 2007, 44-45). Sormás-Török-földek településtörténeti vizsgálata, az egyes települési fázisok elkülönítése azonban egyértelmű stratigráfiai bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy azokban az esetekben, ahol szuperpozíciók adódtak, a lengyeli kultúra felülrétegezte a Sopot kultúra települési objektumait. Ilyen pl. 1244. obj. — a 27. számú Sopot-ház a 3b fázisból —1208. objektum (a lengyeli kultúra gödre); vagy a már említett 1176. lengyeli gödör a 34. számú Sopot házhoz tartozó cölöplyuk (1259. obj.) felett. 1 6 A szuperpozíció miatt a két kultúra leleteinek együttes előfordulását a legtöbb esetben utólagos keveredés eredményének kell tartanunk. 1 7 A nagyfelületen végzett megelőző feltárás, illetve leletmentés körülményei nem tették lehetővé a szintkövetés módszerének alkalmazását, így a vertikális stratigráfiai adatok nagy része megsemmisült, melyek hiányával a feldolgozás során számtalan esetben szembesültünk. Szerencsére a lelőhely bizonyos részein mégis lehetőség nyílt több, egymásra rétegződött települési szint dokumentálására, elsősorban a II. körárok-rendszer ÉK-i részén. Itt — pl.: a 158. árok bizonyos szakaszain (6. kép 3) — sikerült „megfognunk" a DVK, a Sopot kultúra, a lengyeli kultúra, sőt még a Balaton-Lasinja kultúra egymásra rétegzett települési nyomait is. 4b települési fázis Ennek a végső települési fázisnak a létét azok az objektumok igazolják, melyek egyrészt felülrétegzik az elplanírozott I. körárok-rendszer helyét, illetve főleg keleti irányban túlterjeszkednek azon; másrészt a séi típusú leleteknél fiatalabb jellegű lengyeli leletanyagot tartalmaznak (pl.: 39, 40, 52; 91, 94, 102, 153, 395, 423, 461. és 624. obj.-ok). Nem csupán az I. körárokrendszer körzetében van meg ez a települési fázis, a II. körárok-rendszer területén több ház és objektum (pl.: a külső árkot felülrétegző 107., illetve a 23. objektumot részben vágó 63. obj.) szintén ezt az időszakot képviseli. Megjelennek a korábbinál bonyolultabb, az edény egész felületét kitöltő minták (esőcsepp, festett meander, stb.), pl.: a 11. és a 624. objektum nagy gomba alakú kultuszedényein (PÁSZTOR et al 2008, Fig. 8a-b). Ezekhez hasonlót elsősorban SzombathelyOladi platón (ILON 2007, 103-105), Morvaországban, pl.: Znojmo-Novosady (CIZMAR-HÁJEK 2008, 23), Tésetice-Kyjovice (KAZDOVÁ 2008, 99), vagy Masovice-„Psenicné" (CIZMAR 2008a, 131), illetve Alsó-Ausztriában, pl.: Wilhelmsdorf (NEUGEB AUER-NEUGEB AUER-MARESCH 2005, 25, Abb. 1.35) lelőhelyeken találunk. A karcolt kerámia — leszámítva a Butmir-i jellegű karcolást szintén ehhez a települési fázishoz kötődik; a formatív fázisban ugyanis még ismeretlen (KALICZ 2006, 36). Egy-két töredék már a magas, hengeres csőtalpakat képviseli. Néhány bizonytalan töredék (39, 124. obj.) geometrikus oltár fedele lehet. Újdonság a lapos tetejű bütykök (pl.: 40., 52.obj.), továbbá a kettős állatfejes, illetve ezek stilizált változataival díszített fedőfogók megjelenése is. A 461. objektumból származó trónus vagy zsámoly párhuzamai ismét Szombathely-Oladiplató (ILON, 2007, 233, Kat. 156), illetve Svodín 3. építési fázisa felé mutatnak (RUTTKAY 2004, Abb. 5.1). A 4b települési fázist stratigráfiai lag igazolják a 4a települési fázis objektumait vágó objektumok. 1 8 A települési fázishoz tartozhatott a 7, 29(?), 30. számú ház. A 7. számú ház (P. BARNA s.a.a. 5. t. 1.) vágja a 10. számú Sopot- és a 8. számú lengyeli házat, tehát későbbi a legkorábbi lengyeli települési fázisnál. A 29(?). számú ház egyik kísérőgödréből (1000. obj.) származó idoltöredék, 1 9 egy felemelt és könyökben hajlított (adoráns tartású) kar párhuzamai Szombathely-Oladiplató lelőhelyen vannak meg (ILON 2007, Kat. 89, 126, 128), illetve távolabb, a MOG, az MBK, és DNySzlovákia területén. A 30. számú ház (P. BARNA s.a.a. 5. t. 4.) egyik kísérőgödréből származó, kettős állatfejben végződő fedőfogó 2 0 párhuzamai szintén a Lengyel Ib időszaktól kezdődően ismertek, pl.: NagykanizsaPalin (TOKAI 2009, 199, 1. kép 2), Nagybakónak (TOKAI 2008; 2008a, 57), s később ZalaszentbalázsSzőlőhegyi-mező (BÁNFFY 1996, Pl. 110, 264) lelőhelyekről. Kalicz Nándor szerint az Oladi-platói lelő-
