Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Horváth Sándor: A zalai horvátok néphitéből
A zalai horvátok néphitéhői 129 Da se siromak isel dobromu gazdiju mleko vu svetek, onder e ovag ... gazdarica dala mleko, stubla z mlekom. Pak e gori delà suol, vodo, kruvo drobtinje. Onda si je prsta vteknula v stubel u vrhne, pak si je onda tak v opasino porinula. (A másik asszony megerősiti:)— Istina! Istina! Tője bilo istina!-Za kaj je to bilo?-To je bilo, kaj coprnice nebi mogle zeti. Ha a tehén nem adott tejet, akkor azt mondták, hogy a boszorkány elvette. Akkor este megfejtek, és felhevítették a sarlót. Erre öntötték a tejet. Akkor azt mondták: „Ahogy ég a tej, úgy égjen annak a pinája!" (Nagy nevetés. H. S.)—És volt úgy valakivel baj? Hallottak erről?-Hát, hallottuk. Persze, hocs hallottuk. És hocsha a szegények mentek dolgozni, ha a szegény ember ment a gazdaasszonyhoz ünnepre tejért, akkor ez ... a gazdaasszony adott tejet, egy köcsög tejet. A tetejére sót, vizet, tört kenyeret tett. Akkor az ujjával belenyúlt a tejfölbe és azt a korcába dugta. —(A másik asszony megerősíti. H. S.): —Igen, igen! Ez igaz volt.'-Miért volt ez? -Azért, hogy a boszorkányok ne vehessék el. (Jankovics Györgyné, Tótszerdahely, 1980. augusztus 23.) Hát, arról van szó, hogy ezelőtt egy hónappal mondtam a férjemnek, hogy vegyen élesztőt a boltban. Hát, vett is, de elfelejtette odaadni. Az élesztő meg elszáradt és a zsebében maradt. És egyik nap autóval ment Kanizsára. Az élesztőt meg csak kidobta az udvarba. Hát, ezt reggel anyu megtalálta. S akkor jön be hozzám és kérdi, hogy hát „te dobtad ide az élesztőt az udvarba?" Aztán mondtam neki, hogy, hát én nem. S akkor arra gondolt, hogy, hát valami coprnica járt itt az éjjel és az dobta oda.-És az micsoda?-Hát, ez esetleg valami rontás féle lehet. Vagy ilyesmi.-Mit kell csinálni vele?-Tüzbe dobni.-És mit szoktak így a coprnicák bedobni egy udvarba?-Hát, szerintem bármit.-Ami idegen?-Igen.-Hogy tudnak ezzel rontani?-Nem tudom. (Kuzma Józsefné, Tótszerdahely, 1980. augusztus 23.) Grabencijas je hodil kruha prosit, pak mleko. Pak, ako nej dobil v seli, ondar e zna pozoj sel, pak e gori disel. Pak e onda tocu pustil, kaj e sega hatara potrla. -Hogy lehet mégis elzavarni?-Szoktak harangozni. -És a házaknál mit szoktak ellene csinálni?-Azt nem tudom. ... Az izét, ... Melo, pak lopato.—Szentelt virágot vagy barkát nem szoktak égetni?-De! De! Muccke, pak psenico.-Melyik?-Na Markovo, kaj se sveti, ono listije.-Honnan volt ez a búza?-A templomba volt ... Előbb valamikor kimentünk úgy prosenciával a mezőre, akkor ott szenteltek, de most mindig a papnál van, otthon.-És hol tartják ezt a búzát?-Könybe, imakönyvbe. Kettő-három vagy négyet. Aki hogyan hozta haza. A garabonciás kenyeret és tejet kérni járt. És ha nem kapott, akkor sárkányra ült, fölment a felhőbe. És akkor jégesőt küldött, amelyik az egész határt összetörte.(...) a pemetet és a lapátot. (...) De! De! Barkát és búzát. - Melyiket?-Amit Márk napján szenteltek, azt a levelet.-(...) (Jankovics Györgyné, Tótszerdahely, 1980. augusztus 23.) Pozoj e v toki stanoval, tam e bil. Ondag da e dosel vun. Mer e njega poslunul. Onder e dosel vun, pak na njega sel, pak su isii. A sárkány a tóban lakott, ott volt. Akkor kijött. Mert rá hallgatott. Akkor kijött, ráült, s mentek. (Jankovics Györgyné, Tótszerdahely, 1980. augusztus 23.) Azt hallottam, kaj e to bilo, kaj e bil ti pozoj, sárkány e bil, a pak pozoj?! Kaj e bil v jeni vodi, a tam san su bili fnogo soldati poleg, pak e saki tjeden su morali jenoga soldata dati pozoju. Pak ga pojel. A drugac bi bil varosa potkopal. Onda su vec sa soldacija je zmenkala, onder e dosla nekfoga velikoga tista (sic!), ali kraljica, ali, kaj e bila, kei. Kaj ona stoji za sirkom, na nasim kipu, u zadnjoj hizi, nesi videl, zajd stoji za sirkom. Onde je, venoj, dala kaj ona pe rec e bilo to, kaj pe ... pak e sveti Dzura, se onda nie bil sveti, samo Dzura e bil, pak e on na konji sel, pak e rekel da non nie dat ... inkább on rejse pe, pak e imel jako dogo spiko, pak e na konj sel, pak e on isel k oti vodi. Te pozoj je dosel vun, pak ga tie, sveti Dzuro-soldat e bil-pak ga on, venuojda, vpicil pozoja. Pri nas e kip. Ja.—És mi lett a királykisasszonnyal?-Az megmaradt.-És szvéti Drzsuróval?-Az élt, míg meg nem halt. Azt hallottam, hogy az történt, hogy> az a sárkány, sárkány volt—erősíti meg magyar szóval a nevet —,szóval sárkány. Egy vízben volt, s ott sok katona, mellette, és minden héten adniuk kellett egy katonát a sárkánynak. És megette. Mert különben aláásott volna a városnak. Akkor teljesen elfogytak a katonák, akkor egy magas tisztnek, vagy királynő volt, vagy mi volt, annak a lánya. Az ott áll a ló mögött a képünkön, a hátsó szobába, nem láttad, a ló mögött áll. Akkor azt mondja, (...) a Szent György, akkor még nem volt szent, csak György, hát felült a lóra, hogy ő nem adja ... majd inkább ő maga megy. Volt neki egy nagy dárdája, felült a lóra és elment ahhoz a vízhez. Az a sárkány kijött, és akkor ez, a Szent György, katona volt, és ő leszúrta. Nálunk van ilyen kép. Igen. (...) (Jankovics Györgyné, Tótszerdahely, 1980. augusztus 23.) Coprnice su jahale na metli na Ivancicu.-Miről lehet megismerni?-Hát, mit tudom én! Nem láttam copmicát.
