Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
H. Csukás Györgyi: Az alsóörsi gótikus lakóház története
94 H. Csukás Györgyi egy másik háznál írták össze ugyanekkor, Torma Anna és Fejes István pedig a csopaki szőlőhegyen élt.) 13 Vagyis az osztályrész, az örökölt juss gyakorta nem jelentette egyidejűleg az ingatlan használatát, csupán eszmei tulajdont, amit csak jóval később követett annak tényleges használatba vétele. Az lélekösszeírásban Gáli János és István családja után közvetlenül Prépost András következett feleségével és négy leánygyermekével, amiből arra következtethetünk, hogy szomszédos házban írták össze őket. A felsorolásban három hellyel utánuk összeírt Gáli Imréről és családjáról is feltételezhető, hogy a Prépost-telken felépült házban laktak. Minthogy a Lichtneckert András rendelkezésére álló forrásanyag a Mórocza család levéltárából származik, természetes, hogy a Mórocza család története követhető a legnagyobb részletességgel. Mindaz azonban, amit erről a családról a forrásokból megtudhatunk, sokban általánosítható a hasonló kisnemesi családokra. A cserelevelek, adásvételi szerződések genealógiai lánchoz kapcsolásával és értelmezésével Lichtneckert András szemléletesen mutatja be az ambiciózusabb családtagok módszeres fáradozását, ahogyan megpróbálták a családi ingatlanvagyont gyarapítani, majd a szétszórtan fekvő, alig hasznosítható parcellákat, házrészeket, porciókat vásárlással, cserével összevonni. A forrásokban gyakran ugyanazon család tagjai osztoznak, vagy cserélik el egymással szomszédos házak helyiségeit, amelyek már egy korábbi osztozkodás, öröklés során épültek az egyre több részre osztódó telken. Sőt, épp a Prépost kúria 17. század végi történetében arra is több példa van, hogy a leszármazottak egyazon házban lévő porcióikat cserélik el. A helyreállított udvarház a hozzá csatlakozó toldaléképülettel így jól példázza, hogy a házban hosszú fennállása során már korábban is volt többes birtoklás és használat, ami az épület alaprajzára, külső megjelenésére is nyilvánvalóan kihatott. Rómer Flóris rajzán a hátsó szoba oromzati oldalán jelzett ajtónyílás azt is jelölheti, hogy a hátsó traktus valaha külön bejárattal rendelkező, önálló lakrész volt, ami a 17-18. századi források értelmezését nagyban megkönnyíti. E források ismerete a műemléki kutatásoknál is jól hasznosítható, a történeti adatok ugyanis arra figyelmeztetnek, hogy a gótikus udvarháznál már a 17. században sem számolhatunk „vegytiszta" szobakonyha-kamra alaprajzzal. A porták osztódását, a közös udvaron épült lakóházak szaporodásával a „közök" kialakulásának folyamatát a néprajzi szakirodalom területünkön is feltárta. Osztálylevelekből és fennmaradt építményekből következtetve gyakoriak voltak azok az esetek is, amikor egy meglévő építményt belső megosztással, esetleg a helyiségek más funkcióba helyezésével és/vagy leválasztásával alakítottak át két család használatára alkalmassá, vagyis két külön lakássá, amelyben külön háztartásban éltek a rokon családok. Gyakori eset volt az is, hogy lakóhelyüktől elkülönülten, a falu más részén is rendelkeztek pincével, esetleg pincerésszel, szérűskerttel az osztozók. 1 4 A források arra is lehetőséget nyújtanak, hogy a házban élők társadalmi helyzetére, megbecsültségére következtessünk a falusi, a szőlőhegyi önkormányzatban betöltött funkcióik révén vagy az anyakönyvekből nyert adatok alapján (a keresztszülői funkciók gyakoriságából, a keresztszülők megválasztásából, a házassági kapcsolatokból). 1 5 Lichtneckert András adatai alapján a Prépost család a török korban és a 18. század elején még a falu egyik legtekintélyesebb kisnemesi családja volt, később azonban létszámában és jelentőségében is veszített súlyából, majd a 18. század végén teljesen eltűnt Alsóörsről. A szóban forgó ház leányágon annak a Gál családnak a birtokába került, amelynek őse az 1780-as években református lelkészként vetette meg lábát Alsóörsön. (Gál Imre 1641-ben született a hasonló nevü veszprémi lelkész és esperes fiaként, előbb Felsőörsön, majd az 1680-as, 1690-es években Alsóörsön szolgált.) Gál Imre gyermekei közül Péter maga is lelkész lett, a többiek Alsóörsön maradva népes, sokfelé ágazó famíliának vetették meg az alapját, és sokáig őrizték tekintélyüket. 1 6 Zala, Veszprém megye református közösségeinek lelkészeivel tartották kapcsolataikat, ami az anyakönyvi adatokból egyértelműen kiderül. 1 7 A szőlőbevallásokból kitűnően rendelkeztek szőlőingatlanokkal. Szerepelnek a nemesi összeírásokban, 1 8 s elsősorban a falu nemesi közbirtokosságát alkotó kúrialista családokkal létesítettek házassági kapcsolatot, így a Móroczákkal, a Hetesyekkel. A falu felső részére kirajzó ágat az anyakönyvben gyakran „Somlyai" jelzővel különböztették meg, minthogy egy időben több azonos nevű, azonos korú Gál élt Alsóörsön. A családnak a papi szolgálat vagy házasság révén Felsőörsre, Szentgálra elszármazott tagjai Alsóörsön is rendelkeztek kisebb nagyobb ingatlanokkal. A szóban forgó udvarház végül Gál Anna házassága révén valamikor a 18. sz. közepén a Csepreghi család birtokába került. A Csepreghi család nem alsóörsi eredetű. 19 Minthogy a nemzedékek során nem sok fiúgyermekük érte meg a felnőtt kort, a család egyik ága pedig Komáromba költözött, a családtagok nyomon kísérése az anyakönyvek alapján viszonylag könnyű. Annál nehezebb származásukat kibogozni, minthogy az anyakönyvekben Csepreghi Sámuel és Gál Anna házasságkötésének bejegyzését nem találtunk meg, de a házaspár sehol nem szerepel az 1757-es lélekösszeírásban sem, noha egy 1752-es szerződés szerint már
