Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
H. Csukás Györgyi: Az alsóörsi gótikus lakóház története
Az alsóörsi gótikus lakóház története 95 ekkor ök a Prépost-ház tulajdonosai. A (feltehetően) erre a családra vonatkozó legkorábbi adat 1649-ből származik, ekkor egy szőlőeladás kapcsán az eladott ingatlan szomszédjaként jelölték meg Csepreghy Andrást az alsóörsi szőlőhegyen. 2 0 Később Kövesden bukkannak fel, ahol 1702-ben a három adománybirtokos egyike Csepreghy Gergely, János és Pál fiaival. 2 1 1724-ben az adománybirtok megtartásáért folyó küzdelemben már Csepreghy Gergely örökösei, Ádám, Sámuel és Pál szerepelnek. A kövesdi üres beltelek még az 1863-as belterületi térképen is a Csepreghy család tulajdonában lévő puszta telekként szerepel. 2 2 A telekre nem építettek házat, maguk sosem laktak Kövesden. A kövesdi és alsóörsi ingatlanok tulajdonosainak azonosságát kétégtelenné teszi, hogy 1832-ben az azokban bírt részét egyszerre adta el Csepreghy József, a Révkomáromba költözött testvér az Alsóörsön maradott Sámuelnek. Sámuel 1833-ban leánytestvéreitől, Mórocza Sámuelné Csepreghy Lídiától és Tóthy Gergelyné Csepreghy Máriától egyszerre szerezte meg azok alsóörsi ház- és kertbéli jussát, továbbá a kövesdi puszta nemes kúriában, kertben és szőlőben való jussát. 2 3 A Csepreghyek, noha Kövesden mint adománybirtokosok, a nemesi közbirtokosság tagjaiként léptek fel, 2 4 Zala vármegye egyik nemesi összeírásában sem szerepelnek (még a kétséges nemesek között sem), és Alsóörsön semmilyen adat nem mutat nemesi származásukra. így Alsóörs társadalmába legfeljebb anyjuk révén agilisként tagolódhattak bele. 2 5 Érdekes módon azonban nem szerepelnek egyetlen alsóörsi összeírásban sem, sem a taksás nemesek, sem az agilisek között. A forrásokban sehol sem találjuk nevüket a falusi, vagy szőlőhegyi önkormányzat tisztségviselőjeként sem. Feltehetően Csepreghy Gergelynek, a kövesdi adománybirtokosnak Sámuel fia kötött házasságot Gál Annával, akiről annyit tudunk, hogy 1784-ben hunyt el 71 éves korában. Fiukról, Csepreghy Józsefről (1749-1826) az anyakönyv és az összeírások 1784-1786 közt mint csizmadiáról emlékeznek meg, vagyis iparűzéssel is foglalkozott. 26 1774-ben kötött házasságot a nagyvázsonyi származású Kasza Sárával (1760-1830). Sok gyermekük született, de több még kis korában meghalt, ami a sűrű beépítettségü, túlnépesedett faluban megszokott dolog volt. Egy-egy járvány alkalmával 3-4 kisgyermek is meghalt a zsúfoltan élő, gyakran közös udvarba szorult rokon családoknál, amint azt az anyakönyvi bejegyzések mutatják. Csepreghi József leányai a falu kisnemesi családjaival kerültek házassági kapcsolatba: Mária (1776-1849) Ns. Tóthy Gergely, Lídia (17751850) Mórocza Sámuel felesége lett. A két lánytestvér, Mórocza Sámuelné és Tóthy Gergelyné 1833-ban eladta ház- és kertbéli jussát Csepreghy Sámuel testvérüknek. A két fivér közül csak Sámuel maradt Alsóörsön az ősi kúriában, József ismeretlen okokból Révkomáromba költözött. 1832-ben Csepreghy József és Rév-Komáromban élö Lídia, Zsuzsanna, József gyennekei eladták alsóörsi és kövesdi ingatlanaikat, így a szóban forgó házban lévő porciójukat is Csepreghy Sámuelnek és gyermekeinek. A kapcsolat azonban a család komáromi ágával nem szakadt meg. Erre mutat, hogy 1833-ban a révkomáromi néhai Csepreghy József árva lánya, Csepreghy Mária nagynénjénél, Ns.Tóthy Gergelyné Csepreghy Máriánál nevelkedett, s innen ment férjhez a paloznaki Diószegi Jánoshoz. Noha a felsorolt adatok mutatják, hogy a házban maradó család az osztályos társak porciójának, jussának felvásárlásával igyekezett ténylegesen is kizárólagos tulajdonosává válni a portának, a több generációs együttélés az anyakönyvi adatok alapján továbbra is valószínűsíthető. Csepreghy Sámuel és Rózsás Eszter házasságából is sok gyermek született. Egyetlen fiuk, József 1862-ben családos emberként együtt élt akkor már özvegy édesanyjával és hajadon lánytestvéreivel a 67. számmal jelzett házban. Józsefet az anyakönyvben pintérnek jelzik, a szűk udvarra tehát még a kádár-mesterséghez szükséges száradó dongákat, fatornyokat is odaképzelhetjük. A leánygyermekeket az anyakönyvi bejegyzésekből ismerjük. Eszter a balatonfüredi sziiletésü, Szentgálon működő Béni János molnárhoz ment feleségül, Julianna Lovasra ment férjhez, Ágnes az arácsi Őri Jánossal kötött házasságot, Klára pedig a papkeszi kováccsal, Sós Jánossal. A nemességét bizonyítani nem tudó, rangját mindinkább elveszítő, a falu és az egyházközösség életében tevékeny szerepet nem igen játszó család az iparüző, szőlőbirtokkal is rendelkező, paraszti életformájú agilisek sorsát élte a több évszázadot megélt házban. A mindennapok beszédes tanúi az alsóörsi törvénybírói ítéleteket tartalmazó jegyzőkönyv bejegyzései, amelyekből az emberi gyarlóságok mellett a hétköznapok nehézségei, a szegénységből, faínségből adódó apróbb lopások éppúgy megismerhetők, mint a szűk udvarokon való szoros együttélésből származó feszültségek, nézeteltérések. 2 7 A család történetének felvázolásánál fel kell figyelni a révkomáromi kapcsolatra, minthogy az korántsem egyedülálló Alsóörsön, de a közeli, Balaton-felvidéki falvakban sem. Ha csak Alsóörsöt vizsgáljuk, a legrangosabb kisnemesi família, a Mórocza család történetében is több alkalommal feltűnik: Mórocza István, aki még 1708 előtt Révkomáromba költözött, 1740-ben és még 1768-ban is onnan kötött osztályos egyezséget atyafiaival. 2 8 Az anyakönyvekből kiderül, hogy a Móroczák révkomáromi házassági kapcsolatai sem elhanyagolhatók a 18. század végén: Ntes Mórocza Lajos 1790-ben vette
