Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Bíró Friderika: Búcsú a parasztságtól-A hagyományos paraszti életfonna felbomlása két zalai faluban

78 Bíró Friderika Aha, igen, mikor a gép csépiitt, akkor köllött oda plusz személyzeten fölü, hát ott a szomszédokkal, meg rokonokkal összeállottunk, aztán úgy ment a cséplés. Mostmá nincsenek azok a gépek. Itt a faluban volt gép vagy máshonnan hozatták? Vót, vót itt. Meg, mikor itten má nem vót, akkor a szomszéd községekbii gyöttek át így csépülni. Es még milyen munkát végeztek közösen? Vót a kézi csépülés. Hát, hatan összeátunk, osztán cséppel ütöttük zsuppnak. Szeretett csépelni? Hát nem mondom, hogy nagyon, de hát azér kicsit tudtam is. Hatosba. Mind a hatná csép, osztán nótára ment ám, nem akárhogyan. Lehetett ütnyi. Azt kellett tudnyi, hogy! Meg akkoriban még vótak ezek a szalmás épületek, osztán szalmábó vót a zsupp. A tető. A kaszálást egyénileg végezték, vagy azt is úgy, hogy összeálltak? A kaszálást mindenki ugye magátú. Aki meg ugye nem tudott kaszányi, az fogadott vagy rokona vót neki, elhíta, osztán besegítettek neki. Meg aratáskor, akkor is. Össze szoktunk ányi, hogy külegyen egy kaszára. Es a hordásnál? Hordásnál, ott megint közösen ment. Családtagok, rokonok, vagy szomszédok álltak össze? Szomszédok, meg a rokonok. Nekem is olyan nászom van, hát, hogy mondjam, evvel szoktunk összeányi, mikor hordtuk be. Ketten álltak össze? Ketten, fogattal. Annak is vót egy fogatja, meg nekünk is, aztán avval hordtuk be. Kazalba raktuk, aztán jött a gép, megcsépütte. S többen, több család nem állt össze? Merevény

4 úgy vót, hogy mindenkinek vót egy párja. Párja, mer ez úgy nézett ki, hogy magába, egy családba bajosan vót kimenni a mezüre, behoznyi, meg itt raknyi. Ha kettii összállot, má nagyobb erü vót. Es éveken keresztül mindig ugyanazzal a párjával állt össze? Hát mi avve szoktunk. Ha esetleg meghaltak, akkor egy másik szomszédáé álltunk össze, osztán ez így ment. Amikor többen dolgoztak együtt, volt valaki, aki parancsolt, irányította a munkát vagy csak egymás között beszélték meg, hogy kinek mi lesz a feladata? Hát mindenhol a gazda, az rendezte, hát szóval ti hová mentek, meg melik táblán van ez a termis. Az irányította, a gazda. Maga melyik munkaformát szerette jobban, amit egyénileg végzett, vagy amit a családdal, rokonokkal közösen ? Hát, legjobban szerettem, amikor többen együtt vótunk. Akkor az ember elszórakozott. Együtt kosztoltunk, akkor kiná kinek hordták, ott vót az ebíd, vacsora. Gazdasszony vót, az főzött. Es hordta is ki a mezőre, vagy pedig otthon ettek? Nem, nem, otthon. Úgy aratáskor, akkor szoktak kivinnyi. S akkor kaptak reggelit, ebédet, vacsorát? Hajjaj, még bort is. Mám meg, má megváltozott a világ, nagyon szeretnék élni. Ezek a családi munkák ezek mind megszűntek, vagy van még olyan munka, amit közösen végeznek most is? Nincsen. Krumpliszedés? Azt mindenki maga végzi? Jobban maga. Ha esetleg nem bír vele, akkor valakit hív vagy fogad, de nem ám osztán, mint valamikor, akkor összejártunk, aztán köllött oda izs valami hat-hét személyzet, mikor szoktunk valamikor nyóc-tíz szekér krumplit ásni, behordani, osztán akkor ottan kosztútunk azokná. TÓTH JÓZSEF Előbb beszélgettünk arról, hogy milyen munkákat szeretett legjobban csinálni. Szőlőmunkát, szántást, a kaszálást, azt saját maga csinálta, egyénileg. De biztos voltak olyan munkák, amiket csoportosan végeztek. Hát, ugye amikor segítséget kellett hívni, például aratáskor. Akkor muszáj volt segítséget hívni, mert hát magam sokára tudtam volna elvégezni. Akkor hívtunk segítséget, aztán két kaszával is arattunk, aztán akkor gyorsabban ment a munka. Még milyen munkák voltak, ahol segítséget kellett hívni? Hát más munkák nem nagyon voltak. De hát a szőlőkapáláskor is. Csépléskor meg amikor - mert ugye asztagnak nevezték azt, ahogy összehordtuk a gabonát, hogy majd mikor jön a gép, aztán ottan elcsépeli. Hát olyankor megint szoktunk egymásnak segíteni. Én is hívtam segítséget, én meg másnak segítettem. Úgy hogy hát a gabonát behordhassuk, hogy mikor ideér a gép, hogy hát készen legyen. A szőlőpréselésnél, szüretkor segítettek egymásnak? Kellett segítséget kérni? Megint kellettek, de préseléshez nagyon nem, mert az a régi faprés volt. Nagyon értettem hozzá. Nem olyan, mint a mostani prések, azok a vasprések. Ezek mások voltak, az a nagy faprés, csakhogy már az is elromlott. Kiket hívtak segíteni? Akiknek volt olyan idejük, hogy hát el tudtak jönni. A legtöbbször a rokonokat és az ismerősöket hívtuk. Ezt a segítséget maguk vissza is adták? Azok is hívták magukat? A legtöbbször visszasegítettük. Előbb az építkezésnél is így volt. A homokhordásnál szekereseket hívtunk. Sokszor emlékszem arra, hogy amikor a mennyezetre a stukatúrokat dolgoztuk föl, négy ember kellett. Mi stu-