Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Bíró Friderika: Búcsú a parasztságtól-A hagyományos paraszti életfonna felbomlása két zalai faluban
Búcsú a parasztságtól 77 Itt a faluban voltak olyan mesteremberek, akik szerszám okat készítettek ? Hát ugye újakat nem, úgy élesíteni élesítették azokat a vasanyagokat, de hogy újat gyártottak volna, olyan nem volt. Az ekét hol vásárolták? Itthon csináltattuk, mert a faluban volt bognár, kovács. Gerendőjnek nevezik azt, amit a taligára rátesz az ember. Aztán akkor arra jön rá az ekefej, akkor az ekevas, ami a földet fogja és akkor azt meg csoroszlyának neveztük, elől volt egy, amelyik hasította a földet. Azt itthon a kovácsok megcsinálták, rárakták a gerendőre. A gereblyéket, a villákat kik készítették? A vellákat, azt az iparos készítette itt a faluban, de gerebléket mi magunk csinátunk. Megcsinátuk, aztán kifundáltuk, voltak sokféle fognak. Gerebleszögeket csinátunk, ugyanilyen fából faragtunk, aztán akkor magunk készítettük el. Tudnék mutatni olyan kettőthármat. MÜLLER J ÓZSEF Kedves munka vót a kaszálás, jó szórakozás. Mi volt benne a szórakozás? Három órakor elmentünk a rétre kaszáni. Sokan mentünk. Nem ismertük meg egymást a sötétben, kaszágattunk. Tíz-tizenegy óráig kaszáltuk a sarjút, akkor meg utána együtt (eljött) a gyűjtés. Hozták utánunk a reggelit, olyan hét-nyóc óra körül jöttek az asszonyok frissen felöltözve. Azok meg terítették, szórták a szénéit. Kaszáláskor mit kaptak reggelire? Pörkölt mindig vót, mer a nagyapámmal kiszámítottuk, hogy hány nap még, mennyi csirkit eszünk meg. Hoztak utánunk egy liter bort, kávét, esetleg zsírba sült fánkot vagy perecet, ezt, azt. Reggelire? Reggelire, igen, igen, a nagyapám az szokta mondani, no, fiam még hány csirkit eszünk meg, míg elfogy a kaszálás. Hát akkor így szoktunk, mer nagyon kifáradtunk ám. Legjobban kaszálni szerettem. A nagyapóim az egy erős ember vót. O ugye, ő nem írásolvasást tanult. O, mint régi szógagyerek, ereje meg nagy volt. Sokszor az bántott engem kisgyerekkoromba, hát-hát mér hagy engem a nagyapám. Egy-szer csak én lettem az első kaszás. A nagyapám meghalt nyolcvanegy éves koréiba. Előtte éven még megkaszáta velem ci rétet. Előtte éven. Elment a szöliihegyre, nem ám úgy, mint most mink elmegyünk busszal, megközelítjük a szöliit, busszal megyünk majdnem ódáig, ü meg elgyütt a nagy terhivel fel a hegyre. Kalácsot, ezt, azt felpakút, szalonnát, bele a fehér hcitis tarisznyába, aztán azt fölvette, oszt ment a hegyre. Ott segítettek neki a szomszédok, jó beittak, a jó lendvahegyibü. Ettek, ittak. Mer vót nekünk jugoszláv területen birtokunk. De azután, hogy megszűnt az átkelés, én nem vótam oda soha. Nem vótam rá kíváncsi. TÓTH JÓZSEF Nagyon szerettem dolgozni, 12, vagy 18 holdon gazdálkodtunk. Volt marhaállományunk is, 7-8 db is az istállóban. Nagyon szerettem földműveléssel foglalkozni, csak mondjuk már kora tavasztól fogva egy parasztembernek őszig mindég van sok dolga. Aztán meg hegyen is, szőlőhegyen is én jártam, nemcsak a Tenke-hegyen, vagy a rédicsi hegyen, de a szécsiszigeti hegyen, Dedes-hegyen, Lendva-hegyen is, mert akkoriban jött elő az új szőlőtelepítés, mikor én éppen 18 éves lettem. Alsólendvára jártam, ott volt egy Ruzics nevezetű vincellér, attól tanultam oltani ezeket az újfajta oltványszőlőket. Akkoriban még nem volt ám busz, ilyen járat, meg olyan járat, gyalog mentem ezekbe a hegyekbe. Mi volt az a munka, amit legjobban szeretett csinálni? Hát ez a szőlőoltás volt. Azt szerettem legjobban, nagyon szerettem. Es miért? Azért, hogy luit jobb bor teremjen, itten Zalában is, mert én voltam Mosony megyében is, Lébényben. Ottan az volt a híre, hogy Zaláiban csak nova-borok vannak, mert hiszen későbben már mentek innen Rédicsről is valahová Somogyba, onnan hozták ezt a nova-vesszőt. Mert azelőbb minálunk csak oltványszőlő volt, mind az a régi oltvány szőlő. Azt szokták mondani Lébényben, hogy Zalában nem jó borért eljönni, mert itten nova-borok vannak. Mondják, hogy nem halt meg még senki sem a novabortól? Mondom nem, pedig lakodalomban olyan ember is van, aki nagyon berúg. De nem hal meg tőle, hanem amikor kialussza magát, kijózanodik. Milyen szerszámokkal, eszközökkel szeretett legjobban dolgozni? Először volt ez a szőlőföld forgatás, lapátokkal ment, lapátokkal kellett a szülőföldet felforgatni, 6o-7o cm mélyen. Azután jöttek az ,,iitetisök" (ültetések), ezek az ún. vadvessző ültetések, azokat be kellett oltani. Amikor megerősödtek, hogy 1 m-es vesszejük volt, be kellett oltani zölden. Búcsú a munkaszervezettől FEHÉR LAJOS Lajos bácsi, amikor a földeken dolgoztak, milyen munkát végeztek egyénileg és milyen munkát családostul, vagy segítségbe? Szóval, hát a földet kellett müvelnyi. De mit végeztek egyénileg?
