Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Kostyál László: Az évszázad megbízásától az évszázad kíállításáig — A „hivatalos" művészet működési mechanizmusa 1945-1955 között, Kisfaludi Stróbl Zsigmond példáján

322 Kostyál László A törött kerék küllőit vízszintesig meghajolva megragadó, lábait széles terpeszben megvető munkás alakja szobrászilag jól megoldott, részleteiben gazdag megmunkálású alkotás. A talapzatán lévő stilizált dombormű a jelenet környezetét képező romos gyártelepet mutatja. A félakt hátán a megfeszülő izmok játékának anatómiailag helyes megmintázása az új típusú művészet keretei között is hálás feladatot jelentett a szobrásznak. Nem mond ellent a figura lendületéről megállapítottaknak a kompozíció alapvetően statikus jellege. A meghajló férfialak testének egész súlyát beleadva rugaszkodik neki a törött kerék mozgásba hozatalának. Stróbl az erőfeszítés pillanatát ábrázolja, a mozgás megkezdődése előtti pillanatot. A dinamikus folyamatban egy pillanatra beálló statikus nyugalmat, amelyben az egész mozgássor lényege összesűrűsödik (akárcsak olyan térben, időben és jellegben távol eső szoborművekben, mint Müron Diszkoszvetőjén vagy Michelangelo Dávidján). A kompozíció zárt, a hatalmas kerékből és a figura tartásából adódóan már-már geometrikus jellegét a törött kerék egy részének hiánya töri meg és oldja fel, s voltaképpen ez teszi plasztikailag izgalmassá az alkotást. 1. kép „És mégis megindul a munka" A Képes Figyelő 1950/49. számának borítóján Kisfaludi Stróbl A magyar nép a szocializmus útjára lépett című, carrarai márványból faragott szobra díszlett. A szobor, illetve annak címe szinte illusztrálja a szobrásznak Lázár Bélához írt, már idézett levele néhány sorát, ahol a napi művészeti csatározásokon való kívülállását hangsúlyozza: „A művészeti formalizmus, vagy bármely izmus nem túlságosan érdekel és az ezeken rágódó esztéták sem, én élek a műtermemben, dolgozom, figyelem az élet különböző ...(szintjein) harcoló eseményeket és lassan, de biztosan öregszem."

1

6 A Stróbl elleni támadások, bármilyen ideológiai köntösbe is bújtatták őket, nem érhettek el eredményt. 1950-ben a Felszabadulási emlékműért és a Sztálin 70. születésnapjára készített, a Szabadság téren felállított (1956-ban ledöntötték) Hála-szoborért (1949) a szobrász az elsők között kapta meg a frissen alapított Kossuth-díjat.

1

7 A Sztálinszobor pályázatán a szoborbizottság az első forduló alapján őt is meghívta a négyfősre szűkített második körbe,

1

8 amelyet végül ugyan Mikus Sándor nyert meg, de Stróbl tekintélye és elkötelezettsége immár megkérdőjelezhetetlenné vált. A bíráló hangok a kedvező politikai hátszél zúgásában elhalkultak. A Kis Újság 1950. évi szilveszteri számában a SzovjetMagyar Baráti Társaság kongresszusa alkalmából -amelyben elnökségi tag volt-hosszú interjú készült a művésszel a műtermében. A riportban a szovjet útmutatással fejlődő szocreál művészetről szól, amely közérthető, és folyamatos kapcsolatban van a néppel. Az irányára és feladataira vonatkozó kérdéseket a közelmúltban tisztázta a hazánkba látogató Zarnoskinnal, a Tretyakov Képtár igazgatójával.

1

9 A következő esztendőkben Kisfaludi Stróbl sorra kapta a monumentális állami megbízásokat (Kossuth és Rákóczi szobra a Millenniumi emlékműről eltávolított Habsburg-szobrok helyére, a Kossuth-téri szoboregyüttes főalakja, Agronómus-szobor a moszkvai magyar mezőgazdasági pavilon homlokzatára stb.) és kitüntetéseket, köztük 1953-ban újabb Kossuth-díjat, 1954-ben pedig Munka Vörös Zászló Érdemrendet. Nem csoda, hogy 70. születésnapjának megünneplése 1954-ben országos eseménnyé vált. A Magyar Képzőés Iparművészek Szövetsége ebben az évben kétszer akkora összeggel (100.000 Ft) támogatta gyűjteményes kiállításának megrendezését, mint a sorban utána következő egyéni kiállítást (Szőnyi István).

2

0 A Műcsarnok termeit betöltő, száznegyvenhét alkotást felvonultató retrospektív tárlat a művész apoteózisát jelentette. Ujabb nagyszabású riport készült vele a Szabad Népben,

2

1 amely már kerülte a néhány évvel korábbi provokatív hangnemet, s habár megemlíti, hogy a művész itt-ott megelégszik a tetszetős külsővel, s a szép felület, élethű forma látszólag elfedi