Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Kunics Zsuzsa: Gabona piacz-Főtér-Erzsébet királyné tér-A nagykanizsai Erzsébet tér kiépülése, története a dualizmus időszakában

268 Kuni e

s Zsuzsa „Képzeljenek el olvasóim két meredek között egy nagy gödröt, melyben egyetlen egyenes utca látszik, mintegy azért, hogy ide folyjon le és itt gyűljön össze minden szenny és mocsok."-összegzi a főtéren tett benyomásait Vlagyimir Bronyevszkij orosz tengerésztiszt 1810-ben.

5 Kőből, téglából épült, zsindellyel fedett épületeket a 19. század közepén még csak itt, a „piacz táján" találhatunk. Ezen kívül „kénytelen a lakosság nagyobb része sövényből, sárból, fából" építkezni.

6 A század közepére-néhány kisebb foghíj kivételével-szinte már teljesen zártsorúan beépültek a tér oldalai, (egyedül a nyugati oldalon található egy hatalmas beépítetlen térség, a későbbi „Zöldfakert" területe), nagyrészt kialakultak a mai térfalak vonalai. Az 1856-60 között készült katonai felmérési térképen és a város 1864. évi kataszteri térkép szelvényein jól nyomon követhető ez a változás.

7 A tér legrégibb épülete a kincstár által közvetlenül 1690 után épített földszintes „Harmincadosház" (Erzsébet tér 5.-Király u. 53.), hivatalnokai az előtte felállított sorompónál szedték a vámot a Nagykanizsáról a határon túlra vitt áruk után. Egyes források szerint a hannincados hivatalból az 1830-as években lett sóhivatal, de az 1822. évi térképen már „K. Sóó Hivatal"-ként jelölték. Itt működött Zala és Somogy megye fő elosztó szerve, a Sójövedéki Hivatal és raktár, a „sópajták pedig előtte, a ... téren terpeszkedtek."

8 (A tér közepén a térkép további két hosszú, egymással párhuzamosan álló épületet tüntet fel "Sóós Tiszti Lakás" néven, ezek a későbbi ú.n. Csoportházak részei.)

9 A hivatal és raktár 1868 márciusáig működött itt, amikor a vasútállomás közelébe, a „Gutmann- féle raktárakba" helyezték át.

1

0 A Magyar Királyi Központi Sóüzleti Igazgatóság 1870-ben a főtér nyugati részén, a Zöldfakertben szeretett volna „sürgősen" új sóraktárt építeni. Amikor ez ellen Nagykanizsa „észrevételeket tett", az igazgatóság egy vasúthoz közeli ingyen telket kért. A város „zilált s túlterhelt anyagi helyzeténél fogva" ezt nem tudta biztosítani, így inkább mégsem emelt kifogást a raktárnak „a kincstári főpiaczi telken" történő felemelése ellen, ha az „külcsín-és közrendészeti" tekintetben az építési szabályoknak megfelel. A kincstár végül elállt az építkezéstől.

1

1 A főtéri sóhivatali épületet közben 1862-ben egyemeletesre építették át, az emeleten Zala és Somogy vármegye pénzügyigazgatósága kapott helyet, egyik földszinti részében az adóhivatalt helyezték el. A város nem bővelkedett hivatali helyiségeknek alkalmas nagyobb épületekben, mindig gondot okozott egy-egy intézmény elhelyezése. 1869-ben a kincstár a régi sóhivatali épületet dohányraktárrá akarta alakítani. Az adóhivatalt és gyűjtő pénztárat az emeletre helyezték volna, a földszintet az ablakokat elfalazva raktárrá alakították volna. Halvax József polgármester a város „szépészeti érdekeire" hivatkozva két ízben is folyamodványban fordult a pénzügyminiszterhez, hogy a költséges átalakítást megakadályozza. Felhozott legfőbb indoka, hogy a Nagykanizsa részére kilátásba helyezett törvényszék helyiségei részére ez, „a főtér egyik díszét képező" épület lenne a legalkalmasabb. Kérte, hogy a sóház rendeltetéséről addig ne döntsenek, míg a törvényszékek elosztásáról az országgyűlés nem intézkedik.

12 1872-ben Nagykanizsa valóban önálló törvénykezési kerület lett, a törvényszék a sóház emeletére került, az adóhivatal a földszinten maradt. Amikor 1887 tavaszán a törvényszék átköltözött a részére átalakított Zöldfa fogadóba, a „sóházi" épületet teljesen a M. Kir. Adóhivatal és Illetékszabási Hivatal foglalta el (utóbbi 1889-ig).

1

3 1887 novemberében itt helyezték el a takarékpénztár épületéből kiköltöztetett postahivatalt a földszinten, felette az emeleten a távírdát.

1

4 Az adóhivatal mellett az új postapalota felépüléséig, 1924-ig működött itt.

1

5 (1. kép) A kincstári épülettel szemben a teret a délnyugati oldalon a „Városbíró háza", a később „megyei ház" néven ismert egyemeletes barokk épület (Király u. 40.) zárta le. Szintén a tér legkorábbi épületei közé tartozott, 1702 körül a vár anyagából építették lakóháznak. Barbarits Lajos, az 1929. évi városi monográfia szerzője jegyezte fel, hogy falában „ott büszkélkedett" egy 25 fontos török ágyúgolyó.

1

6 A közhit szerint Berge Kristóf várparancsnok tulajdona volt, aki 1695-ig bizonyos polgári ügyekben bírói feladatokat is ellátott, innen származhatott az épület elnevezése.

1

7 1794-től Babocsay József orvos birtokolja a házat, aki a város irányításában is részt vállalt közgyámként, városbíróként, tanácstagként. Neve a Hévízről írt első részletes ismertető szerzőjeként (1795) s szabadkőművesként vált ismertté.

1

8 Két év múlva a házat 7.000 forintért eladta Zala vármegyének katonatiszti szállásnak. Sokáig ezért hívták „megyei háznak", az 1864. évi kataszteri felmérési szelvényen is „Comitat" (megye) felirattal jelölték.

1

9 A Halis István által feljegyzett városi hagyomány szerint Babocsay a házat, melyhez „hasonló szépségű és értékű alig akadt az egész Kanizsán", ingyen ajándékozta oda katonai kórház céljára.

2

0 Katonai szállás, kórház is működött benne, majd 1852-től főszolgabírói lakás lett. Az 1880-as években katonai csapatkórházul szolgáló épületet a telekkel együtt 16 ezer forintért Nagykanizsa városa vásárolta meg a megyétől. Az adásvételi szerződést az 1889. szeptember 21-i közgyűlésen hagyták jóvá. Az épületet 1890 márciusában vehette át a város, a vételárat három egyenlő részletben az év végéig fizette ki.

2

1 A 20. század elejéről szár-