Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Haász Gabriella: Történeti emlékhelyek felmérése Keszthely környékén

Történeti emlékhelyek felmérése Keszthely környékén 261 környéki és Zala-völgyi falvakban tartották fontosnak, még akkor is, ha konkrét történelmi személlyel vagy eseménnyel nem voltak kapcsolatban. Bár, mint láttuk, ezt csak a veszprémi gyűjtéseknél szabták feltételül. Összesen 45 műemlék objektumról esik szó a cédulaanyagban, itt ez lett a legnagyobb emlékcsoport. Végül, a körlevélnek megfelelő pontosabb értelmezés és a válogatás után kevesebb, mint fele, 21 került fel a kartonokra. A Szentkirályi, Batthyány, Tersánszky családok kastélyai, kúriái (Zalaapáti, Zalacsány, Zalaszentgrót) fennmaradtak a rostán, a templomok közül a kehidai temetőkápolna (Deák-sírbolt) szintén, az ugyancsak középkori eredetű türjei és egregyi templomokkal együtt. A különböző I. világháborús emlékhelyekből, melyek 1920-30-as évekbeli felállításuk óta, politikai szándékoktól függetlenül a kegyelet fontos helyszínei, szintén sokat, 30 db-ot írtak össze. A köztereken és a középületek falán, szembetűnő helyen, a lakosság kollektív történelmi emlékezetének legtipikusabb tárgyai voltak ezek, és mennyiségük is erre utal. Önálló, épített szobormüvet, márványba vagy gránitba vésett névsorral, 14 községben találtak, további 8-ban pedig emléktáblára futotta. Több helyütt létesült Hősök ligete is, az áldozatoknak ültetett emlékfákkal vagy földbe ásott emlékoszlopokkal, ellátva névre szóló táblákkal. Ebből az emlékhely-típusból szintén 8-at jegyeztek fel. Az emlékpark ki is egészíthette a közeli emlékművet vagy emléktáblát. Zalaszentgróton az 1938-ban avatott „Hősök kútja" emlékművön kívül még 2 tábla hirdeti az áldozatok nevét. Az általános iskola falán levő, mint a község első világháborús emlékjele 1923-ban készült el. A helyi tűzoltók önálló táblába vésették elesetteik nevét, amint ez egyes testületeknél, intézményeknél szokásban volt. Könnyen számbavehetők voltak a neves személyek emlékjelei-egyen szó országos, regionális vagy csupán helyi szinten ismert politikusról, tisztségviselőről, munkásmozgalmi személyiségről, művészről, orvosról, betyárról, avagy partizánról. A 48-as honvédek külön feliratozott síremlékei mellett felkerült a listára egy I. világháborús, hazaszállított katona sírja is. 16 község 27 hírességéről sikerült adatot gyűjteni; a vidékről elszármazott Csány László két községben kapott emléktáblát, mellszobrot, családi kriptája is megmaradt. Kehidán a Deák Ferenchez kapcsolódó emlékjelek alkotnak sorozatot. Az adatfelvétel azonban mégsem látszik teljes körűnek, mivel a síremlékek mindössze 3 temetőből valók. Helyszíni felmérés csak ezekben volt bizonyosan, és kérdéses, hogy ha az I. világháborús katonák mint helyileg számontartott személyek egy esetben megjelennek, akkor a többi községben miért nem kutatták fel ezt a csoportot. A felmérés következő fázisa a kartonok megírása volt, a gyűjtött, cédulázott feljegyzésekből. A gépelt leírókartonok egy-egy objektum adatait örökítették meg, a külső leírással, a rajta feltüntetett szöveggel, alkotóval, anyaggal és mérettel, továbbá a településen belüli pontos lelőhellyel és az elhelyezés idejével. Egy község összes emlékhelyéről készült kartonok képeznek egy együttest, helységnévvel ellátott borítékba rendezve. 29 községről, plusz Keszthelyről van boríték, bennük több-kevesebb karton. A bejárások során felvett, felmért emlékhelyekről szinte minden rovatot ki lehetett tölteni, míg a közvetett információkból ismertekről csak épp a megnevezés áll a kitöltetlen kartonon. A dokumentálás része volt a fekete-fehér fotók készítése. Az adatfelvételt mégsem kísérte szisztematikusan, a kartonon külön rovat nem is jelzi, hogy kötelező tartozék lenne a fénykép. Ezt mutatják az arányok is: 13 község emlékhelyeinél teljes a megfelelés, objektumonként 1-2 fotó készült. További 14 község esetében több, adatokkal jól leírt objektumról nincs fotó. A gyűjtés első, tágabb körére utal, hogy néhány faluban olyan emlékeket is lefotóztak, amikről végül nem irtak kartont, nem kerültek be az állományba (holott megfeleltek a kritériumoknak). Két olyan emlékhely-csoport fogható meg a 80-as évek eleji falvakban, mely egyazon történelmi eseményhez kötődik, és nagyobb arányban lelhető fel. Az egyik az I. világháborús emlékhelyeké. A másik a II. világháborús felszabadulási vagy szovjet hősi emlékműveké. A járásban 12 ilyen objektumról vettek fel adatot vagy készítettek fényképet (a rezi emlékműről nincs leíró karton). A szocialista rendszerben a falvak tanácsa központi támogatással, jóváhagyással állíttatta őket, és évről-évre az április 4-i nemzeti ünnepi megemlékezések hivatalos helyszínei voltak. Jelentőségük kiemelésére mindig a község egy központi terén, kereszteződésében vagy kulturális intézmény közelében kaptak helyet. Méretük, kivitelezésük jóval szerényebb volt, mint az I. világháborús emlékeké: terméskő vagy tégla oszlop, gúla, esetleg puszta mészkőtömb, feliratozott márványtáblával. A túlnyomórészt jubileumokra, a felszabadulás 20-25-30. évfordulójára létesített emlékhelyek maga az esemény vagy a Vörös Hadsereg katonái előtt tisztelegnek, általánosságban, a helyi harcok időpontjai vagy konkrét áldozatai megnevezése nélkül. Egy kivétel akad: a legkorábbira, az 1951-ben állított zalaszentgróti emlékműre a szovjet katonaáldozatok nevei külön kis táblákon kerültek fel. Ugyanakkor a helyi emlékezet még évtizedekkel később is számontartotta, ha a temetőbe, felirat nélkül, szovjet vagy német katonákat temettek. A II. világháborúhoz köthető, helyi jelentőségű eseményekhez vagy személyekhez további 7 emlék kapcsolódik, mindegyik Zalaszentgróton. Az 1940-es évek elején érkező lengyel menekültek, az 1945-ös