Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Haász Gabriella: Történeti emlékhelyek felmérése Keszthely környékén

262 Haász Gabriella Hatamov-hídi és hídépítő katonai, polgári áldozatok, valamint az 1945-46-os zászlóalj-parancsnokság helyszínének tiszteletét emléktáblák jelezték. Az antifasiszta ellenállásnak a felszabadulás 25. évfordulóján állítottak emléket, és itt volt a szűkebb régió egyetlen holocaust-emlékfala, az izraelita temetőben. A politikai rendszer számára fontos más történelmi eseményeket, részben hivatalos ünneppé nyilvánítva, jóval kevesebbszer idézték meg a falusi emlékművek. A „haladónak" nyilvánított 1848/49 centenáriumán az országos emléktábla-avatási mozgalom már előképe volt a későbbi, felszabadulási évfordulós emlékmühullámoknak. A gyűjtőterületen 5 helyen avattak táblát 1948-ban, Reziben pedig kiemelten a nemzetőröket szervező premontrei tanárok tiszteletére. A március 15-i ünnepségek ilyenkor hivatalos helyszínt kaptak. További három ünnephez, amely közvetlenül kötődött a kommunista mozgalomhoz, ideológiához, egy-egy emlékjel tartozott (tanácsköztársasági emléktábla Hévízen, november 7-i emlékmű Cserszegtomajon, a KMP megalakulásának emléktáblája Zalaszentgróton). A gyűjtési útmutatót nem alkalmazták minden részletében betű szerint. A nagyon tágra vett 5. ponthoz, a közterületek híres személyről való elnevezéséről, összesen 4 adatot vettek fel, és a Balatongyörökről író Eötvös Károlyon kívül mindegyikük helyi jelentőségű volt: Csont Ferenc festőművész, szintén Balatongyörökről, Huszti Ferenc kommunista mozgalmi vezető (Zalabér) és Gödörházi Antal gyenesdiási tanító. Az időbeli korlátozás, az 1700 előtti létesítmények, emlékjelek kihagyása alól is tettek végül néhány kivételt. A rezi és szentgyörgyvári mogyoró- és gesztenyefákhoz török kori hagyomány kapcsolódott. A legfontosabb régészeti objektumokról is készült karton, a már említett néhány középkori eredetű templomhoz hasonlóan, bár nem teljeskörüen (Rezi, Zalaszántó, Zalavár). A járás egyetlen városában, Keszthelyen-a falvakkal ellentétben-nem annyira adatgyűjtés és kartonozás folyt, hanem fényképezés; 1982-ben, majd folytatásaként 1984-ben. Leíró karton összesen 5 db olvasható: a két Georgikon-épiiletről, a (most már régebbi) Festetics György-szoborról, és a két szovjet hősi emlékműről, de az adatok, jellemzők részletezése nélkül. Széles (bár nem teljes) körben megtörtént viszont a város végigfényképezése, további 41 objektummal. Ezekből a legtöbb a város történetében szerepet játszó, regionálisan vagy országosan is ismert személyek emlékét örökíti meg mint tábla, szobor, dombormű vagy utcanév (24 db). Vannak köztük az egyetemhez vagy a Balaton-kutatáshoz kötődő tudósok (pl. Lóczy Lajos, Fáber Sándor) és helyi származású vagy életük egy szakaszában itt tartózkodó művészek, politikusok (többek között Nagy Ignác, Kacsóh Pongrác, Asbóth Sándor, itt is Csányi László). A kommunista mozgalom helyi képviselőire két tábla (utcaelnevezéshez kapcsolódva) és egy síremlék vonatkozik. A Szent Miklós-temetőben utóbbin kívül csak a szintén országosan ismert kategóriába tartozó Csík Ferenc úszó olimpiai bajnok sírját fotózták le. Ugyanitt a városi közélet, intézmények és egyházak sírfelirattal jelzett számos képviselőjére nem terjedt ki a felmérés. A történelmi-politikai események „kötelező" emlékműveinek sora csaknem teljes, 10 db fotóval. Az I. világháborús áldozatokról a temetőbeli emlékoszlopon és külön sírkerten kívül még 3 domborműves emlékfal szól, névsorokkal. A város 1923-ban avatott első táblája a plébániatemplomba, az egyetem és a premontrei gimnázium áldozataié az intézmények előcsarnokába került. 1848 centenáriumán a temetőben emlékoszlopot állítottak, oldalain a keszthelyi honvédek névszerinti felsorolásával. A Tanácsköztársaság eseményeit megörökítő két emléktábláról is készült egy-egy fotó. A már említett, kartonozott szovjet emlékmüveken kívül állt már ekkor a gettó emlékoszlopa, a zsinagóga előtt. Végül két kiemelkedő kulturális hagyomány emlékjelét is lefotózták: az egykori nyári színkör emléktábláját és a Helikoni ünnepségek emlékművét, amely a város egyik jelképévé vált. Gyűjtés 1997-től Az 1990-es évek második felétől újrainduló emlékhely-gyűjtés, még mindig muzeológiai feladatként, kiegészült a falusi temetők védendő síremlékeinek és az útmenti kereszteknek a néprajzi kutatásával. A munkacsoportnak e sorok írója és Petánovics Katalin is tagja lett. A falvaknak 1997 tavaszán szétküldött körlevél megismételte a 15 évvel korábbi útmutató szempontjait-a közterület-elnevezések gyűjtését immár kihagyv-, és tájékoztatást kért az esetleges új emlékekről. 9 községről érkezett válasz, ezekből II. világháborús magyar áldozatoknak állított és 56-os emlékművekre, továbbá áthelyezett 48-as és megszűnt felszabadulási emlékhelyekre derült fény. Az önkormányzatok felhívták a figyelmet a régi homokkő sírkövekre, a vonyarcvashegyiek pedig, beszámolójuk szerint, felújíttatták a községi tanítók sírjait. A járások megszűnésével és a városkörnyékek létrejöttével a Balatoni Múzeum gyűjtőköre módosult. Zalaszentgrót környékét a zalaegerszegi és a keszthelyi intézmények osztották fel egymás között, és a kisváros maga, a hozzácsatolt és a nyugatra fekvő falvak, az egykori járásból, átkerültek a Göcseji Múzeumhoz. A körleveles értesítések és válaszok után,