Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Simon András: Szőlőfajták és a művelés éves munkarendje a dél-zalai szőlőtermő tájon
240 Simon András csony, Füred, Tihany, Veszprém). 6 Ugyanebben az időszakban Fényes Elek statisztikai-geográfiai országleíró munkájában már árnyaltabban szól a megye területén folyó szőlőtermesztésről. A megye „természeti tulajdonságai" között kiemeli, hogy Zala területe „szelid bortermő dombokkal borittatik." A megye „termékeinek" felsorolásakor írja: „Bora nemcsak sok van Zalának, hanem jó is." O is a Balaton mellékét, majd azt követően a muraközi járást emeli ki e tekintetben. Majd így fogalmaz: „A többi megyebéli vidékek is termesztenek mindenütt bort, melly meglehetős asztali italul szolgál..." 7 A 19. század második fele országosan is az okszerű szőlőmüvelésre, borászkodásra serkentő kézikönyvek, szakkönyvek írásának és kiadásának időszaka. Zalai viszonylatban Tersánczky József (1814-1888) orvos és szőlész-borász nevét, elméleti és gyakorlati munkásságát kell említenünk. 1843-tól lett a nagykanizsai járás tiszti orvosa, s a város határában lévő Szabadhegyen alakított ki mintaszőlészetet, ahol a fajtákkal, művelési technikákkal maga is nagy kedvvel kísérletezgetett. 8 A szőlészeti-borászati ismeretterjesztés és szakoktatás terén még Péterffy József (1827-1888) gazdasági szaktanító, a keszthelyi vincellér-, kertész és pincemester képző intézet igazgatója, valamint Árvay István (1818-1889) megyei árvaszéki elnök, Zalaegerszeg jegyzője, a Zala megyei Gazadasági Egyesület elnöke munkái jelentősek. 9 Első részletes, községsoros szőlészeti statisztikánk összeállítása, melynek adatai a filoxéravészt megelőző állapotot mutatják, Keleti Károly nevéhez fűződik. A következő általános mezőgazdasági statisztika 1895-ben készült, amikor a filoxéra pusztítása már mindenütt érzékelhető volt, illetve amikorra a legtöbb helyen megindultak a szőlőrekonstrukció munkálatai. A zalai szőlőkben először Meszesgyörökön (ma: Balatongyörök része) észlelték a kártevőt, s a következő évtől a gazdák felvilágosítására tanfolyamok indultak elsőként Tapolcán, Sümegen, Nagykanizsán és Zalaegerszegen. A szénkéneggel való gyérítés mellett a rezisztens amerikai alanyok jelentették Zalában is a védekezés egyik fontos módját: az 1880as évek végétől több ilyen alanytelep létesült. 1 0 A Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy, Tolna, Zala megyék) mezőgazdaságát tárgyaló, a két világháború közötti időszakban megjelent háromkötetes monográfia az egyes megyéken belül járásonként jellemzi a szőlő- és borgazdálkodás állását. Az írás jelzi, hogy Zala megyében a badacsonyi és balatonmelléki borvidékek minőségi termelést folytatnak, míg a somogyzalai részek nem sorolhatók a minőségi és történelmi borvidékek közé. 1 1 A második világháborút követő szocialista átalakulás, kollektivizálás a szőlőhegyi birtokon lévő kisebb, néhány száz négyszögöles szőlőket nem érintette. E területeken tovább folytatódott a zömmel saját, családi fogyasztásra, vagy csak kis mértékben eladásra szánt borok készítése. Főleg az 1970-es évektől indult meg a szőlőhegyek paraszti gazdaságainak aprózódása, hobbyszőlőkké, kertekké alakulása, mely folyamat napjainkig tart, kiegészülve a szőlőhegyi turizmust, borturizmust érintő kezdeményezésekkel. Összesített megyei adatok szerint 1935 és 1950 között a szőlőterület nagysága enyhe csökkenést mutatott, majd a következő évtizedben gyakorlatilag nem változott. 1958-ban (ekkor a Balaton északi partja már nem tartozott a megyéhez) a szőlő a mezőgazdasági művelési ágak 2,9 %-át tette ki, s ezzel az arányszámmal felülmúlta az országos átlagot (2,3 %); magyarországi viszonylatban ötödik, a dunántúli megyék sorában pedig-Tolna megye után-második helyen állt. A szőlők területe és minőségi megoszlása viszont igen különböző volt. 1 2 A 19. század végétől induló hivatalos borvidéki besorolások Zala megye területét-ezen belül is csak a minőségi termelésre alkalmas részeket, településeket a balatonmelléki borvidékhez sorolták. Zalai borvidék néven az 1997. évi CXXI. törvény értelmében alakult minőségi bort termelő terület (egyes települések megjelölésével) a Délnyugat-Dunántúlon. 1999-től ez megint a balatonmelléki borvidék kebelébe került, aztán 2006-tól újra a zalai borvidék nevet viseli (9/2006. II.3. FVM rendelet). A zalai borvidék muravidéki körzetre és Zala menti körzetre oszlik. A zalai szőlő- és borkultúra reményteljes fellendülését több tényező mellett a hegyközségek működése, a bortermelés minőségét serkentő borversenyek, a borutakra felfűzött borturizmus és a Da Bibere Zalai Borlovagrend tevékenysége egyaránt előmozdíthatja. Napjainkban végigtekintve Zala megye szőlő- és borgazdálkodásának helyzetén, színvonalán, még mindig nagy eltéréseket, különbségeket tapasztalhatunk. Fontos, s ugyancsak előremutató tényként értékelhetjük a magyar-szlovén határ megszűnését, átjárhatóságát, mely a határmenti régiók szorosabb és sikeresebb együtmüködését is lehetővé teheti. A következőkben a szakirodalom és az elmúlt több mint egy évtizedben végzett saját terepmunkám alapján mutatom be Zala megye déli részének szőlőkultúráját. Terjedelmi okok miatt eltekintek a vizsgált területre vonatkozó történeti adatok felsorakoztatásától, csupán a fajtaszerkezet és a művelési mód alakulásának bemutatására vállalkozom a 19. század második felétől a közelmúltig eljutva. Nem kap helyet a tanulmányban a régió borkultúrájának (szüret, mustnyerés, borkezelés és -tárolás) leírása és elemzése sem, e témában más helyütt több ízben jelentek meg írásaim. 1 3
