Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Sáfrány Zsuzsa: Pásztormotívumok kicsiben és nagyban - Faragott székek a Balatoni Múzeumban
Pásztormotívumok kicsiben és nagyban 227 58.1144.1. gyűjtés ideje 1953. 58.1258.1. Felső-Zala m. „ODOR GÖRG 1799" vésett felirattal (2. kép). 58.2064.1. 1812-es évszámmal, az egyszerű, sima háton vésett növényi indák, csillagok és évszám (9. kép). 76.54.1. (3. kép) Petánovics Katalin leltározta: „Revízió során derült ki, hogy nincs beleltározva, de rá vonatkozó iratanyagot sem találtam. Feltehető, hogy a Balatonfelvidék valamelyik kisnemesi falvából került múzeumi tulajdonba. Ülőlapja szögletes, két első sarka félkörösen gazdagon tagolt szélű. Fönt áttört szív, mellette virágok, alatta évszámszalagon: 1834." Állapota: ép. Méretei: M: 87,5 cm, Sz: 41 cm. 74.56.2. 1837-es datálású, J I monogrammal. Említettük, hogy a paraszti és pásztorfaragások, különösen a korai időszakban, nem választhatók el élesen egymástól, mégis figyelembe kell venni azt az elkülönülést, amely a pásztorrendhez tartozókat életformájuk miatt jellemzi. A pásztorművészet egyrészt a pásztorélet használati tárgyainak, munkaeszközeinek művészi megfonnálását jelenti, másrészt egyéb tárgyféleségek is lehetnek közöttük, hiszen sok darab készült baráti vagy szerelmi ajándéknak. Érdekes, hogy a pásztorok tárgyain sok régies forma és díszítmény őrződött meg, ugyanakkor újítások, új elemek is körükben jelentek meg, sőt kialakultak a használati tárgyak ünnepi, munkára már nem használható változatai. A hagyományos életforma megváltozásával a pásztorművészet is átalakult, a 20. század második felétől már népi iparművészek készítik e tárgyak változatait dísztárgynak, ajándékba. Készülnek olyan korszerű, új tárgyak is, amelyeknek csak ihletője a pásztorművészet, annak egy-egy elemét vagy motívumát veszi át az alkotó. Ez azonban már a 20-21. századra vonatkozik. Gyalogszék általában mindenhol volt, főleg a konyhában. A pásztorok is ilyeneket használtak a szabadban történő étkezések során, s ennek egylábú változata a fejőszék is. A használatra készült gyalogszék faragóspecialista vagy háziiparos munkája volt, s rendszerint csak nagyon kevéssé, szélbemetszésekkel díszítették. Készültek azonban díszített példányok is, különösen a barkácsolt zsámoly, vagy gyalogszék lehetett mintás. Az ilyen típusú székek kapcsán alakult ki egy szép, helyi faragóstílus Kalotaszegen. Legismertebb a kalotaszegi „guzsalyos" szék. A deszkahátú támlás szék elnépiesedett erdélyi változata hosszúkás ülőlappal és deszkalábbal készült. 6 A dunántúli pásztorok által készített gyalogszékeknek többnyire kerek az ülőlapjuk, vannak viszont olyan helyi változatok, egyedi megoldások is, amelyeknek egész ülőlapja, tehát a teljes felülete díszített. Az alábbiakban éppen ezt a típust szeretném bemutatni, mivel ezek az alacsony, díszített székek sokkal inkább hasonlíthatóak a korszak apró pásztorfaragásaihoz, például a kerek tükröshöz és/vagy az egyedinek számító ,,asztalmentő"-nek nevezett lábos alátéthez 7, mint a bútorokhoz. Ezek a-keszthelyi múzeumban is megtalálhatópásztorkészítette kerek ülőkéjü gyalogszékek a 19. század második felének, végének, esetleg a 20. század elejének a termékei. Egy évszámos példány található közöttük: 1886-os (58.1134.3. ltsz. 10. kép). A korai készítésű, keményfából faragott támlásszékek mellett a Balatoni Múzeum őriz több ilyen gyalogszéket is, amelyeknek készítője nevét is feljegyezték: Magasházy László vörösmezei juhász. Ezek a kör alakú ülőlappal ellátott faragások beleillenek a dunántúli pásztorművészet nagyobb stíluskategóriájába, de ki is válnak abból és ily módon egy helyi, szinte mikro-stílus képviselőivé válnak. A Balatoni Múzeum Magasházynak tulajdonított székei: 58.1134.1. Szék. Vörösmező (Zalaapáti) Zala m. Fa, kerek, háromlábú, gazdagon faragott, egy lába hiányzik. 58.1134.2. Szék. Vörösmező (Zalaapáti) Zala m. Fa, kerek, háromlábú, gazdagon faragott, szúette, két lába hiányzik. (11. kép) 58.1134.3. Szék. Vörösmező (Zalaapáti) Zala m. Fa, kerek, négylábú, faragott virágdíszű. 1886 évszámmal, alján égetve: T. J. betűk. Szúette, három lába hiányzik. 58.1134.4. Szék. Vörösmező (Zalaapáti) Zala m. Fa, kerek, háromlábú, gazdagon faragott, lába esztergályozott, ép (12. kép). 58.1134.5. Szék. Vörösmező (Zalaapáti) Zala m. Fa, kerek, háromlábú, gazdagon faragott, egy lába hiányzik. 58.1134.6. Szék. Vörösmező (Zalaapáti) Zala m. Fa, kerek, négylábú, gazdagon faragott, alján égetve: T.J. betűk. Szúette, két lába kitörve (13. kép). Ez utóbbi példányok már inkább a reprezentáció, az ajándék kategóriájába sorolhatóak, mintsem a mindennapos használati tárgyak közé, hiszen a díszítés mármár a funkciót-tehát a kényelmes ülést-akadályozza. E méreteikben különböző, dc formájukban azonos tárgyak kompozíciói meglehetősen hasonlóak, koncentrikus körökbe kerültek a motívumok. Korábbi forrásunkat idézve: „jellemző a tér minél teljesebb kitöltésére való törekvés, aminek legkiválóbb példáit különösen a gyújtótartókon és tükrösökön látjuk, amelyeken az ornamentika tobzódik a formákban s a nép szépérzékének legváltozatosabb példái azok!" 8 A változatosságot pedig csupán néhány egyszerű motívum—virágok, levelek—elrendezése, stilizált volta adja. Évszámot csak az egyik székecske ülőlapjára faragott a pásztor, a beleégetett monogramokat pedig
