Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Sáfrány Zsuzsa: Pásztormotívumok kicsiben és nagyban - Faragott székek a Balatoni Múzeumban
228 Sáfrány Zsuzsa az ülőlapok aljára helyezte. Párhuzamokat fedezhetünk fel mindkét Kapoli Antal támlás faragott székein, de érdekes, hogy ezek is inkább a kerek tükrösöket idézik, s nem a korai széktámlákat, ugyanis itt a támlák kör alakúak, rajtuk növényi motívumokkal. 9 Ezek a 20. század első negyedében készült alkotások viszont már a jóval későbbi népi iparművészeti jelleget viselik magukon. A Magasházynak tulajdonított gyalogszékek ülőlapjait tanulmányozva kétséges, hogy mindegyik az ő kezéből került-e ki. Inkább csak az látszik biztosnak, hogy készítőjük (készítőik) ebben a körben mozogtak, így a kompozíciók is meglehetősen egységesek: növényi motívumok, kerek virágok, leveles szárak, indák között. Középen egy nagyobb, majd kifelé több és kisebb virág a leveles ágak között. A faragások alapanyaga keményfa, technikája többféle faragás: laposfaragás oly módon, hogy a háttér mélyített, s doniborfaragás, amely a véséshez áll közelebb. A növényi kompozíció az egész felületet betölti, a háttér kevésbé látszik. Alaposfaragás hátterét mélyíti, hogy sötétebb, feketített. A tárgyak készítési ideje is későbbre tehető: a 19. század vége, valamint a 20. század fordulója. Egy szék datált: a virágmotívumok, -szirmok között 1886 évszám látható. A gyűjtés ideje 1907. A tárgyak hasonló kompozíciójából, megfogalmazásából arra lehet következtetni, hogy a faragók igencsak hatottak egymásra, de még a hagyományos stíluson belül maradva. Az előbb említett Magasházy László juhász mellett ugyanazon a Zalaapátihoz tartozó pusztán dolgozott a kiváló faragók egyike, Tüttő György, több, név szerint megörökített pásztorember között. 1 0 Faragással foglalkozó, név szerint említett pásztoremberek: Kulcsár Ferenc és Horváth Vendel lebujpusztai pásztor, Kozmás József keszthelyi csordás, Ács István pacsatüttösi pásztor is, az ő munkáikról adatokkal nem rendelkezünk. A népes Tüttő családnak az említett kötet viszont szinte egész fejezetet szentel, az igen tehetséges Györgynek viszonylag sok munkája megőrződött, gyűjtőkhöz és közgyűjteménybe került. Tüttő György (Gyuri) portréja is megtalálható a kötetben Juhász Árpád alkotásaként. 1 1 Az idézett kötetben ugyan nem szerepel, de ide kívánkozik Perczel János zalai faragó alakja is, akinek a 20. század eleji munkái, bár elnagyoltabbak (faragott, karcolt tárgyak festve), de mégis beleilleszkednek a még hagyományosnak mondott pásztorművészetbe. Az egyéniségvizsgálatok sora tehát még tovább finomítható, ha csak a Malonyay vállalkozás III. kötetét vesszük alapul, ennek alapján is újabb és pontosabb adatokra találhatunk, de legalábbis azonos kézre valló tárgyak sorát fedezhetjük fel. Nem véletlen, hogy a példák egy része, a megörökített tárgyak a Balatoni Múzeumból valók, s találóan jegyezte meg Vajkai Aurél, amikor arról írt, hogy már Sági János (aki a szakmai részeket írta) is az egyéniségkutatás módszerével dolgozott, amikor az egyes pásztormüvészek közt különbségeket figyelt meg, a népművészet elemeit is megkísérelte jellemezni. 1 2 Hozzátehetjük, hogy ebbéli tevékenységében azonban Sági nem tudott, legalábbis e gyűjtés kapcsán nem kívánt elmélyedni. A zömmel 1904-1907 között, feltehetőleg a sokat idézett kötet készítése során gyűjtött tárgyak beleltározására csak jóval később, az 1950-60-as években került sor, s hogy a gyűjtéskor megelégedtek-e egyszerűen a tárgyakkal, vagy pedig nem őrződtek meg feljegyzések, jelenleg csak találgatni lehet. A további kutatás feladata ezt felderíteni, addig marad a tárgyak bemutatása és vallatása. Végül ide kívánkozik, hogy feltétlenül meg kell emlékeznünk a gödöllői müvésztelephez tartozó Juhász Árpádról, aki nagyon nagy szolgálatot tett a magyar néprajztudománynak azzal, hogy a tárgyakat rajzaival megörökítette, ugyanis a balatonmelléki kötet összes grafikáját ő készítette. 1 3 Jegyzet 1 MALONYAY III. 1911: 175-177. és 187-201. rajz. 2 MALONYAY III. 1911: 177-180. 3 „Nézzük meg csak jól azt a sok szcp faragott tükröst, sótartót, borotva-iskátulát, gyújtótartót, amit Juhász Árpád már lerajzolt Zalában, Somogyban!... Hogy járna csodájára Európa, ha valamelyik londoni múzeumban mutogatnák! Pedig van itt belőle gazdag gyűjtemény is, Sági János szedte össze a keszthelyi balatoni múzeumba." (MALONYAY III. 1911: 33.) 4 K. CSILLÉRY 1970: 453-466, és 1972: 50. 5 FEJÉR-ROBOZ 1999: VI-VII. 6 K. CSILLÉRY 1972: 50. 7 MALONYAY III. 1911: 178, 198, 199 rajz és 187,216. 8 MALONYAY III. 1911: 263. 9 DOMANOVSZKY 1955: 76-79. kép. 10 MALONYAY III. 1911: 23-37. SÁFRÁNY 2005: 475-480. 1 1 MALONYAY III. 1911: 30. 1 2 VAJKAI 1959 b: 307. 1 3 SÁFRÁNY 2003: 150-153.
