Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Sáfrány Zsuzsa: Pásztormotívumok kicsiben és nagyban - Faragott székek a Balatoni Múzeumban

226 Sáfrány Zsuzsa más közgyűjtemények, múzeumok gyűjtőmunkájában is ez a szemlélet érvényesült. Viski Károly viszont már a polgári kultúra hatását mutató újabb daraboknak ítélte őket, ezért szerinte vizsgálatuk a néprajz számára nem annyira fontos, így később ez a típus kezd kikerülni az érdeklődés homlokteréből. A korai gyűjtési szempontokat követve a legtöbb múzeumi gyűjtemény rendelkezik e változatos díszítésű faragott, díszített ülőbútorokkal, különösen a Dunántúlon, hiszen a legszebb példányok zömmel innét kerültek ki. Vajkai Aurél a bakonyi Szentgálról írott munkájában állapította meg, hogy a 19. századbeli nemzetes ház legjellemzőbb bútordarabja a faragott támlájú keményfa szék még a 20. század negyvenes évei táján is jócskán akadt, de túldíszített vagy festett nem volt. A faragott támlájú székek jómódú, esetleg egykor jómódú házaknál voltak használatban, szegényeknél ritkán. Az elszegényedett ember jobban meg is becsülte, hiszen újabbat venni nem tudott. A pásztorok használatában is tovább megőrződött, de nem feltétlenül ők faragták ezeket az ülőbútorokat. Készítőik név szerint nem, vagy csak elvétve ismertek. Valószínűleg a szaktudomány által specialistáknak nevezett parasztfaragók kezei alól kerültek ki e legtöbbször magas mesterségbeli tudásra való ülőalkalmatosságok. A 19. századi pásztormüvészetre annyira jellemző technikáknak (karcolt díszítés, domború faragás, berakás, spanyolozás) párhuzamai, előképei egyaránt megtalálhatóak a parasztok és a mesteremberek munkáin. A szétválás, amely már a 18. században megkezdődött, erőteljesebben csak a 19. század első harmadábanjelentkezett. A népművészetre jellemző, s ez nemcsak a bútorra vonatkozik, hogy a különböző történeti stílusok jóval később jelennek meg tárgyain, mint a magas művészetben, díszítőelemei keverednek, egymás mellett élnek egy-egy darabon, jellegzetességüket éppen ez adja. Vannak faragott széktámlák, amelyek erősen a reneszánsz stílusjegyeit mutatják, sok közöttük a barokkos kagylós díszítésű, de vannak klasszicizálok is, sőt copf stílusúak is. Közelebbi adatok nélkül is-részben a datált példányok alapján, részben egybevetve a szakirodalomból jól ismert példányokkal, változatokkal-megállapítható, hogy a Balatoni Múzeumban található, becsapolt lábú, faragott keményfa háttámlájú székek készítési ideje a 18. század második fele, a 19. század eleje. Ez az a korszak, amikor még a fent említett különválásról nem beszélhetünk. A korán, (20. század elején) gyűjteménybe került tárgyak adatai azonban nagyon hiányosak, készítőik neve ismeretlen, ráadásul beleltározásukra, leírásukra csak a század második felében, revízió során került sor. A gyűjtés, a használat helyét gyakrabban feljegyezték, de azt sem mindig. A gyűjteményben őrzött székek, széktámlák között nincs két egyforma, sőt az egyszerűségig stilizált motívumokat többféle technikai kivitelezésben láthatjuk. Az 1795-ös datálású szék (nap-, csillag-, szívmotívummal) faberakásos technikával készült, s mint ilyen, a Balaton-felvidéken vált népi stílussá. (58.1137.1. ltsz.). A pásztormunkákra jellemző börfonási technika, a szironyozás, s ennek utánzása a fából készült pásztorfaragásokon is többször megjelenik. Ilyen jellegű vésés díszíti az 1802-ben készült széket (58.1135.1. ltsz.). Reneszánsz hatású az 1765-ös datálású szék, amelynek háttámláján olaszkorsóba helyezett virágcsokor látható az évszám alatt. Mozgalmas, barokkos, erőteljesen kidomborodó faragás díszíti azt a darabot, amelynek korábbi tulajdonosa Rezes Molnár Lajos festőművész volt. (58.1117.1. ltsz.) Ugyancsak ennek a vidéknek pásztormunkáira jellemző a színbeli visszafogottság: a pásztorfaragások, a bútorok is keményfából készültek, amelyeken a szín csak elvétve és kis mértékben jelenik meg. Ilyen az a szék, amelyen a szív alakú fogónyílás alatt sötétvörösre festett szív jelenik meg, s ez a szín ismétlődik a szélek bevéséseiben. (58.1144.1. ltsz.) (1. kép) A Balatoni Múzeum értékes székgyűjteményének (28 db) bemutatása a leltárban feltüntetett szűkszavú adatok alapján történik. A készítés, használat és gyűjtés helye nem feltétlenül megegyező, sok esetben még a gyűjtés helye sincs feltüntetve. A székek adatai gyűjtés helye szerinti sorrendben: Boldogasszonyfa (Nemesboldogasszony) 58.1118.1. Gyülevész 58.1120.1. Karmacs 58.1122.1. és 158.1123.1. Keszthely 73.15.2. gyűjtési ideje 1973, intarziás. Kartonján egyéb adatok is szerepelnek: Nemes Berecz Ádám szentgáli birtokos tulajdona volt, rajta NBA monogram. Támlája félkörös végződésű, copf ízlésű; szerkezetileg két részre tagolódik, felső részén virágcsokor, alsón a monogram és babérkoszorú. A tárgy öröklés útján jutott akkori tulajdonosához. Asztal is volt hozzá Pápa mellett, az eladó húgának a tulajdonában. Köveskút 58.1124.1., 58.1125.1., 58.1126.1. és 58.1127.1. Nemesbükk 58.1128.1. és 58.1129.1. Szigliget 58.1117.1. (7. kép), a gyűjtés ideje 1951, barokkos dús domborfaragás díszíti. Zalaapáti 58.1131.1. és 58.1133.1. Vörösmező 58.1134. 1-2-3-4-5-6. Gyűjtési hely nélkül. 58.1135.1. 1802-es datálással; szironyozásra emlékeztető vésések borítják a kacskaringós, áttört támlát (8. kép). 58.1137.1. 1795-ös datálású; intarziás: nap, csillag, évszám (6. kép). 58.1143.1. 1765-ös datálással; alján olaszkorsóban virágcsokor (5. kép).