Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Sáfrány Zsuzsa: Pásztormotívumok kicsiben és nagyban - Faragott székek a Balatoni Múzeumban

ZALAI MÚZEUM 18 2009 225 Sáfrány Zsuzsa Pásztormotívumok kicsiben és nagyban Faragott székek a Balatoni Múzeumban A keszthelyi Balatoni Múzeumban a bútoranyag zömét az egyszínű, keményfa, faragott bútorok, közülük is a székek képviselik. Ezek, néhányat leszámítva, ugyan publikálásra nem kerültek, de a kutatás már korán megemlékezett róluk, s a leírások mellett számtalan rajz és fénykép is megörökítette a Dunántúl e jellegzetes és korai lakberendezési emlékeit. így elsősorban a jól ismert Malonyay-vállalkozás harmadik, Balaton melléki kötetét kell említeni, majd a későbbi szakirodalom lakáskultúra fejezeteiben szintén találkozhatunk a témával. A Balatoni Múzeum keményfából faragott székeiről részletes, rajzokkal kísért beszámolót olvashatunk Malonyaynál: „Tud a magyar pásztor széket is csinálni. Néki bizony nem kell a vásárban kínált, könnyen pusztuló szalmaszék, se a politúros, a nádfonatú, vagy préselt deszkájú! Megcsinálja a széket ő maga. A balatonvidéki pásztorházakban, a falusi lakokban még megvannak a keményfából készített hátas székek, és milyen sokféle formájú! A szék hátának közepén, az ujjak részére az odábbvivésre szánt kimetszés a legtöbb esetben szív alakú itt is. Az ilyen székeken az ülés kényelmes. A szétterpeszkedő lábakon álló székek szinte elpusztíthatatlanok. Egy-egy családot akár évszázadokig is elszolgálnak.

1 „Valamennyit még java használatuk közben szerezte meg a Balatoni Múzeum. Sima székháttal a pásztor be nem éri: faragja, fösti, díszíti pazarul. Balatonvidéke a zsámolyt, a sámedlit pompás nyelvérzékkel kis-széknek mondja. Természetes, hogy ezt sem az asztalosnál készítteti holmi fenyőfából, mint a városi ember, hanem keményfából lapot s ez alá négy hengeres alakú lábat csinál. A kis-széket aztán szépen kidíszíti. ... A gubbadozó hegyi hajlékokban, poharazásokhoz, legalkalmasabbak az alacsony, kerekülésű háromlábú székek, mert a poharakat a nagy prés talpára, egy-egy padra, tuskóra teszik és körülülik a kis székeken."

2 A sokféle faragás felsorolása nem célja ennek az írásnak, inkább a motívumok és kompozíciók összehasonlítása, a felfedezhető különbségek megragadása, az egyéni vonások felfedezése. Ennél is izgalmasabb feladat egy-egy név szerint ismert alkotó tárgyformáit, motívumait és kompozícióit vizsgálni, elemezni.

3 Előtte azonban tekintsük át röviden e nagy múltú ülőalkalmatosság történetét, alaptípusait! A székeknek szerkezetileg két változatuk ismert: a lécvázas és a becsapolt lábú. A lécvázas szék a korábbi megjelenésű, s a becsapolt lábú székek (így a háttámlás, a tuskószék és a gyalogszék), bár igen nagy múltra tekintenek vissza, de mégsem „ősi"-ek. A gyalogszék használata például Egyiptomból indult ki, de megjelenésének időpontját mintegy másfél évezreddel megelőzték más, komplikáltabb felépítésű, eleinte támla nélküli, majd támlás, sőt karos székformák, tulajdonképpen trónusok. Az egyszerűsítési törekvések akkor kezdődtek, amikor a szék már széles körben használt, nagy számban előállított tárggyá vált. A gyalogszék viszont már születésekor is a munkát végző emberek bútora volt, s később is általában ebben a körben terjedt. Bármilyen nagy a távolság térben és időben, ez nem volt másképp Magyarországon sem.

4 A becsapolt lábú székeknél a négy láb, az ún. gyalogszékeknél három láb, az ülőlapba van beeresztve. Másik megoldás, amikor a lábak az ülőlap aljára erősített két hevederdeszkába vannak csapolva. Becsapolt lábú székeket barkácsolók, specialisták, háziiparosok és asztalosok egyaránt készítettek. Zömmel ilyen székek vannak a Balatoni Múzeum gyűjteményében is. E típusok régiségéről, ősi, kezdetleges mivoltáról rögzült nézet a tárgyi gyűjteményeken igencsak meglátszik. így például a Néprajzi Múzeum bútorgyűjteményében található, mintegy 700 db szék többségét is a deszkatámlájú székek teszik ki, s a gyarapításnak ez az egyeduralma különösen érvényes a korai időktől az első világháborúig.

5 Természetesen