Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Lukács László: Luca-napi alakoskodó népszokások Kelet-Dunántúlon
198 Lukács László Seregélyesen 1964-ben az 57 éves Kállai Mihályné Szűcs Anna így idézte fel a Luca napi alakoskodókat: „Hát hallottam, meg má azér még a fiatalabb koromba, még akkor egzisztát itt is a Luca, hogy fölőtöztek olyan maskurákro, és mentek az utcán, táncútak, muzsikátok, és mentek be a házakhoz. Aki mit tudott adni, azt adott nekik." 2 2 Seregélyes-Szőlőhegyen is lucáztak. Háromnégy legény maskarába öltözve járta a házakat. Láncos botot zörgettek, polyvát szórtak, rigmust mondtak a házaknál. Pusztaszabolcson több csoportban is négy-öt, 12-14 éves fiú járt lucázni. Maskarába öltöztek, kifordított bundába. Volt köztük köcsögdudás, hannonikás is. Ha valamelyik csoportból ezek a hangszerek hiányoztak, akkor két rossz edény összeverésével helyettesítették azokat. Egy fiú morzsolt kukoricával teli kosarat vitt, egy medvének öltözött, a hátára szalmával kitömött zsákot kötöttek. Bekiáltottak a lányos házakhoz: Szabade lucázni? Ha megengedték nekik, bementek a házba, ahol a medve, akit a derekára kötött láncon vezettek, négykézlábra ereszkedett. A kukoricát vivő legény elmondta a Luca, Luca, kitty-kotty, kotoljatok, tojjatok... kezdetű rigmust, majd egy marék kukoricát tett az asztalra. Ezt másnap reggel a tyúkoknak adták, hogy több kotlós legyen. A rigmus elmondása után a lucázók zenéltek, táncoltak. A medve mókás mozdulatokkal négykézláb lépegetett. A tánc végén a hátán lévő zsákot botokkal megveregették, a háziasszony pedig pár szál szalmát kihúzott belőle, amelyet a tyúkok fészkébe tett, hogy jobban tojjanak. Végül a lucázók pénzt vagy füstölthúst, kolbászt kaptak. Szente Mihály (szül. 1901) említette, hogy még a kastély halljában is lucáztak. Ide szerettek járni, mert 2-3 pengőt is kaptak, és nagyon szívesen fogadták őket. Szolgaegyházán a legények Luca napján „maska" formát vettek fel: asszonynak öltöztek, meszelőt, kosarat hordtak. Kalapjuk mellé piros rongyot, kormos tollseprűt kötöttek. Házról-házra járva a kosárból a polyvát széthintették az udvaron és a konyhában. Közben ezt a rigmust mondták: Luca fia vagyok én, A kályhába bújok én, Úgy iszom a füstöt, Mint parasztember a bort. Az ablakon bekiabálták: A mi tyúkunk tojogáljon, A maguké meg kotkodáljon! A Luca alakoskodókról 1961-ben a 76 éves Csapó Antalné Kovács Rozália így emlékezett: „Luca estéjén fölőtöztek a fiúk meg a kislányok Lucának: szoknyát a férfi gyerekek, a lányok meg nadrágot vettek, bekormozták az arcukat. Batyuba szalmát vittek a hátukon, mi, asszonyok meg kiszedtük belőle, azt tettük bele a tyúkfészekbe. Söpörte a szobát, söprűt vitt magával. Ötenhatan összeálltak. Egy meszelt, kettő söpört, három meg táncolt, egy meg vitte a köcsögdudát. A harmincas években volt." A Szolgaegyháza (ekkor már Szabadegyháza) melletti Vastaghalom pusztán a fiúk még az 1960-as évek közepén is lucáztak. 2 3 Sárosdon Luca napján a legények rossz ruhába öltöztek, arcukra álarcot tettek. Kifordított bundába medvének, medvetáncoltatónak öltöztek, és házról-házra jártak. Derekukra vastag láncot kötöttek, az utcán azzal zörögtek vagy ostorral durrogattak. A házaknál „mostak", „meszeltek", „sároztak", hogy korán legyen kotlóstyúk. Ijesztgetésükkel a lányokat felzavarták a kuckóba. Köcsögduda zenéjére táncoltak is. A lányos házakat szalmával szórták körül, a gazdaasszonyok ezt a szalmát tették a tyúkok fészkébe. A lucások tevékenységét Szakmán Józsefné (szül. 1914) idézte fel: „Voltak kislucások, meg nagylucások. A kislucások iskolásgyerekek voltak, azokat szívesen beengedték, mert azok csak köszöntötték a háziakat. Az kellett is, hogy jól tojjanak az évben a tyúkok. De a nagylucásoktól féltek, mert azok bekenték sárral, meszelővel a falat, a házat. Pedig karácsony hetében már senki sem takarított szívesen, addigra mindenki kitakarított, kimeszelt már. De úgy jutottak be a nagylucások, hogy a kicsik után bementek, akkor már nem tudták előlük becsukni a kaput. Ha nem vigyáztak, akkor bekenték sárral a falat. Egynek mindig arra kellett vigyázni, hogy kilesse, ki az, aki tolvaj közöttük, mert az csak azt leste, hogy honnan lophat el valamit. Volt közöttük medve, medvés ember, asszony, ember,-ezek fordítva voltak öltözve-meszelős, citorás, köcsögdudás. A medvén volt egy nagy zsák, az szalmával volt teletömve, hogyha ütik, a szalmát üssék és ne őt; arra volt rátéve egy nagy bunda. Akik beengedték a lucásokat, azokat felköszöntötték, és azt mondták nekik, hogy sokat tojjanak a tyúkjaik. Ha nem engedték be őket, akkor kívülről bekiáltozták, hogy legyen két-három dög a háznál. Meghintették polyvával a konyhát, az udvart; az asszonyok összeszedték, az jó lesz a tyúkok alá, mert akkor korán kotlanak. Sonkát, kolbászt, szalonnát adtak nekik, azt elmulatták.". 2 4 Sárosdon a lucások a Luca, Luca, kitty-kotty/Majd hajnal lesz, majd megvirrad... kezdetű rigmust mondták. Sárbogárdon Luca napján öt-hat legény rossz ruhába öltözött, arcukat bekormozták. Közöttük volt aki leánynak öltözött. Házról házra jártak. Polyvát vittek magukkal, és teleszórták vele a szoba padlóját. A szobában rigmust mondtak, énekeltek, táncoltak. A Nagylók melletti Erdőmajorban Luca napján maskarába öltözött legények járták a házakat. Tojjatok, kotoljatok! kiáltásokkal megkurkálták a tyúkokat. Mókázás közben bekormozták a háziakat, a falat, a kerítést bemeszelték, bekormozták. Az Előszállás melletti Róbertvölgyi-tanyán az 1940-es években Luca estéjén az iskolás gyerekek hatos csoportokban lue a-
