Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Lukács László: Luca-napi alakoskodó népszokások Kelet-Dunántúlon
Luca-napi alakoskodó népszokások Kelet-Dunántúlon 199 táncot jártak. Közülük egy asszonynak, a másik embernek öltözött. A harmadik szereplő a meszellős, meszelőt vitt a kezében. A negyedik fiú, a kukoricaszóró púpos embernek öltözött. Ötödik a szómás, ő vitte a köteg szalmát. A dudásnál a köcsögduda volt. Az asszony kivételével valamennyien korom vagy kenderkóc bajuszt viseltek. Fejükre kifordított bagványsipkát (perzsiánsapka, kucsma) tettek. Rossz kabátjukat is kifordítva vették fel. Derekukra szalmát csavartak. A maskarába öltözéssel céljuk az volt, hogy ne ismerjék fel őket. Minden házhoz bementek. Köszönés nélkül állítottak be, és az asszony meg az ember rögtön táncolni, ugrálni kezdett. Közben a dudás muzsikált, a meszellős a falakat meszelte, a szómás szalmát szórt a padlóra. A kukoricaszóró egyenként ejtegette le a kukoricaszemeket, közben mondogatta: Tojjanak a tyúkok, kotoljanak a tyúkok! Tojjanak, kotoljanak! Tíztizenöt szem kukoricát szórt szét. Végül mind a hatan összekapaszkodtak és táncoltak, ugráltak. Közben a derekukra kötött szalma szóródott. A tánc után eltávoztak. Ha a házigazda akart nekik valamit adni, akkor a kukoricaszóró bennmaradt. Legtöbbször 10-20 fillért kaptak. A gazdaasszony összeszedte a kukoricát, és hajnalban a tyúkoknak adta, hogy jól tojjanak. Az összeszedett szalmát pedig a tyúkok fészkébe tette, hogy jól kotoljanak. Ha valahol nem engedték meg, hogy eljárják a lucatáncot, így kiabáltak be: Ne tojjanak a tyúkok, ne kotoljanak a tyúkok! 5 ATác melletti Fövenypusztán is hat alakoskodó járt Luca estéjén: medve, cigány, púposleány karján kosárral, köcsögdudás, egy legény és egy leánynak öltözött figura, akik táncoltak. Álarcuk tökből vagy papírból készült. Bodakajtorra Belsőbárándról jártak a Luca napi alakoskodók. Nyolc-tíz, rongyos ruhába, kifordított bundába öltözött, láncos botos legény érkezett. Az 1930-as években minden évben jöttek. Mondókájukat a kastélyban is elmondták. Gräber Gyula földbirtokostól 5 pengőt kaptak. Balatonbozsokon az 1930-as években még a 10-12 éves gyerekek jártak Lucázni. Szalmát vittek magukkal a hónuk alatt. Láncos bottal verték a ritmust, közben mondták: Luca, Luca, kitty-kotty Majd hajnalban tojnak a kakasok a góréban. Ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát. Luca, Luca, kitty-kotty. Pénzt, tojást, szalonnát kaptak. A háziasszony összesöpörte a lucázók által a konyában szétszórt szalmát, és a tyúkok fészkébe tette, hogy jobban tojjanak. Enyingről a lucázást gyerekkori emlékei alapján Hajdú István így mutatta be néprajzi pályamunkájában: „Luca napjának előestelén lucázók jártak házról-házra. Furkósbotok végére láncot erősítettek, és ezt az alkalmatosságot a földhöz verve, lánccsörgés közben énekelték: Luca, Luca, kitty-kotty, má hajna lesz, má regge lesz. Szónak a kokasok a góréba. Ha nem annak szalonnát, levágom a gerendát. Kitty-kotty, kitty-kotty, gelegonya kitty-kotty. Majd fél marék polyvát a konyha földjére szórtak, miközben ezt mondták: Sokat tojjanak a tiktyaik! Ezt a polyvát öreganya összesöpörte, és bedobta a tyúkólba. A lucabotokkal megkurkáltatta a tyúkokat, hogy korán legyen kotlósa." 2 6 Mezőkomáromban a Luca nap előtti este gyerekek, legények házról-házra járva, kürtöt fújva, láncot csörgetve lucáztak. Álarcot tettek vagy arcukat bekormozták, belisztezték. Férfiak, legények nőnek öltöztek: nagy pocakot tömtek, kenderkócból hajat csináltak, fejükre nagy vászonkendőt kötöttek, vesszőkosarat vettek a karjukra. Felöltöztek kecskének is: keménypapírból nagy szarvakat, vattából fehér bundát készítettek. Amikor a kecske a házba lépett, kétlábra állt és mekegett. A lányos házakhoz betértek, tréfás rigmusokat mondtak: Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty Majd hajnalban szólnak a kokasok a góréban. Kályha mellett a sajtár, beleesett a zsandár, Gyere, pajtás húzzuk ki, mert a fene benneszi! Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty, Majd hajnalban, majd megvérrad. Szólnak a kokasok a góréban. Ha nem adnak szalonnát, Levágom a gerendát. Ha nem adnak diót, Levágom a hízót. Ha nem adnak lencsét, Levágom a kecskét. Ha nem adnak babot. Levágom a papot. Pohárba a méz, Kérek egy kis pénzt. Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty, Majd hajnal lesz, majd megvérrad. Adjon Isten száz ólat, Vele egy koszos malacot. Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty, Majd hajnal lesz, majd megvérrad. Aztán úgy jöjjön a kendtek lányának a fenekén a f..g, Mint a szomszéd kéményén a füst.
