Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Lukács László: Luca-napi alakoskodó népszokások Kelet-Dunántúlon

196 Lukács László század utolsó harmadában a fehérvári polgárok és zsellérek, férfiak és nők Luca napján elváltoztatták ruházatukat, házról-házra járva, alakoskodó szokást űztek. A határozat ezzel a szöveggel került a tanács jegyzőkönyvébe: „Mivel a' nemes magistratusnak nem kevés fájdalmára jelentetett, hogy az ezen királyi városban lévő lakosok igaz keresztény római catholica hite ellen nem csak az körösztény hívek fölöttébb való botránkozásokra hanem eönnön egy lelkek veszedelmével Szt Lucza naptul fogva, karácsony és 3 királyok napjáig külömb külömb féle babonaságokat ell követni, ugy szintén Szent Miklós, Aprószentek és más e' féle napokon mházattyukat váltosztván, avagy mustár magokat, azaz vesszőbül font korbácsokat kezekbe vévén sok kárhosztató gonoszságokban vakmerőképpen ellmerülni szoktanak. Ahhoz képest az illetén vétkek sokassétás által méltán reánk szálható Isteni haragnak valamennyire ezen nemes váróstul teendő eltávoztatására nézve, determináltatott: Hogy valaki ennek utána vagy efféle babonaságokat el követni, a'vagy Szent Miklós, Lucza és aprószentek napjain estvétjén, és éczakáján ruházattyukat változtatván járni, és így lélek kárhozattyára czélzó gonoszságokat ellkövetni merészelne az purger ember férfiú a' vagy aszony legyen az, előbbször tizenhét foréntokra, ha pediglen zsellér férfiú, a' vagy aszonyi álatt légyen arestom mellett 32 pálcza, vagy korbács ütésekkel. Ha pediglen többször ezen magistratualis végzés ellen cselekedvén, aztot általhágni merészelnék nagyobb és súlyosabb büntetéssel okvetettlen biintetődni fognak."

7 A Székesfehérvár melletti Sárszentmihályon még az 1950-es években is lucáztak. Luca nap hajnalán fiúk és legények, kezükben a disznópörköléshez használt piszkafával, végigjárták a rokonok, ismerősök házait. A kisebb gyerekek „Adjon Isten! Szabad-e lucázni?" a legények „Adjon Isten! Eljöttünk lucázni." köszönéssel léptek be a konyhaajtón. A házbeliek igenlő válasza esetén ezt a rigmust mondták: Luca, Luca, kitty-kotty, ha nem adnak, viggy-voggy. Ha nem adnak szalonnát, kifúrom a gerendát. Annyi pénze legyen a házigazdának, mint az égen a csillag. Annyi csibéje legyen a háziasszonynak, mint a réten a virág. Luca, luca kitty-kotty. Lányok nem járhattak lucázni, mert azt tartották, hogy akkor nem tojnak a tyúkok. Kőszárhegyen a lucázók rigmusa így hangzott:

8 Luca, Luca, kitty-kotty, galagonya kettő-három, a pálinkát várom. Kentek tyúkja tojjon, a másik csak kodáljon. Annyi csirkéje legyen a ház asszonyának, mint csillag az égen, mint fűszál a réten. Luca, Luca, kitty-kotty, galagonya kettő-három, a ház ura mindég szerencsével járjon. Akkora szalonnája legyen a kentek disznójának, mint a mestergerendája, akkora keble legyen kentek lányának, mint a bugyogós korsójának. Füléről 1962-ben Diószegi Vilmos kérdőívére a következő rigmust küldték:

9 Luca, luca, kitty-kotty, szólnak a kakasok a góréba. Ha nem adnak szalonnát, levágjuk a gerendát. Kitty-kotty, kotty-kitty. Luca, luca, kitty-kotty, kendtek tyúkjai, lúdjai, annyit tojjanak, mint az égen a csillagok, kitty-kotty, kitty-kotty, kendtek disznajainak olyan hosszú kolbásza legyen, mint egy nyomórúd, kendtek leányának olyan hosszú haja legyen, mint a csikójuk farka, kendtek legényének olyan nagy füle legyen, mint a köszörűkő vályúja, kendtek fúrója, fejszéje úgy álljon a nyelibe, mint az én vonyogóm a tüviben. Csókakőn főleg lányok jártak lucáznyi, a legények csak kísérték őket. Leggyakrabban két lány, esetleg egy lány és kísérőként az udvarlója, vőlegényjelöltje járt együtt. Kezükben meszelőt vagy tollseprűt, meszesvödröt vittek. Alkonyattól éjfélig járták az utcákat, házakat. Akivel találkoztak, a hátán vagy az arcán bemeszelték, az ágyban fekvőket is. Közülük egyesek szótlanul meszeltek, mások a szoba négy sarkát megmeszelve, kisöprűzve hangosan űzték, riasztották a férgeket: „Tetű, bolha kifelé, menjetek a