Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Illés Péter: Tendenciák és hatások a délnyugat-dunántúli paraszti szőlőhegyek hagyományos (1960 előtti) táj szerkezetének fejlődésében - különös tekintettel a Vasi-Hegyhátra

Tende

t iciúk és hatások a délnyugat-dunántúli paraszti szőlőhegyek hagyományos (1960 elékti) táj szerkezetének fejlődésében 15 7 A gyümölcstermesztés fellendülése és térségi hatásai a 20. század első felében A 20. század elején a Délnyugat-Dunántúl (Vas és főként Zala) mezőgazdaságában továbbra is fontos szerepet játszott a szőlészet és a hozzá kapcsolódó borászat.

2

1 Azonban az elkövetkező évtizedekben, miként az ország borvidékein általában, a délkeletvasi, dombvidéki, hegyháti szőlőhegyek tájszerkezetében is jelentős átalakulások mentek végbe-elsősorban külső hatások eredményeként. A folyamatokban lényegi, meghatározó szerepet játszott a már említett, az 1880-as évektől országszerte terjedő tiloxéravész, melynek eredményeként hazánk szőlőterülete rohamosan csökkent. 1898-ban a történelmi Magyarország szőlőtermelő településeinek már több mint felében, 2863 helységben volt megállapítható a kártevő jelenléte, mialatt a tönkrement és fertőzött szőlők nagysága elérte a 380.000-400.000 kh-t.

22 A délkelet-vasi Vasvár környéki járásban legelőször 1891. szeptember 30-án, a győrvári szőlőkben észlelték a gyökértetűt.

2

3 Terjeszkedéséről annyi tudható, hogy 1899-ben a földművelésügyi miniszter a vasvári járásba tartozó Egervár (ma Zala), Déneslak (ma Zala), Lakhegy (ma Zala), Gősfa (ma Zala) és Boldogasszonyfa (ma Vasboldogasszony, Zala) községek szőlőiben tapasztalt filoxéra miatt rendelt el zárlatot.

2

4 Még ugyanebben az évben Nagytilaj (Vas),

2

5 illetve Baltavár (ma Bérbaltavár, Vas), Csehi (Vas), Csehimindszent (Vas), Csipkerek (Vas), Kisbér (ma Bérbaltavár, Vas) községekben tette ugyanezt a vasvári főszolgabíró.

2

6 A filoxéra a piacorientált, minőségi szőlőtermesztés kialakulásának az esélyét sem hagyta meg a térségben, egyúttal a hegybéli gazdálkodás újragondolására késztette a helyi földbirtokos népességet. Az egyik megoldás lehetett a hajdani szőlők-a hegyháti Szarvaskenden például tótszőlő, kadarka, burgondi1— helyén az újratelepítés, vagyis a kártevőnek ellenálló oltványok, illetve az amerikai eredetű direkttermők ültetése. A Vasi-Hegyháton az 1935. évi statisztika alapján tett korábbi számítások szerint az értékesebb oltványszőlökben okozott kár következményeként az összes szőlőterület 63%-a már dirckttermő volt, ami főleg Otelló, Fehér- és Piros-Delaware, Izabella és Noha fajtákból állt.

2

8 Az egészségre meglehetősen káros bort adó, viszont igénytelen és nagy hozamú direkttermő szőlők elterjedése amúgy is leginkább a Dunántúlra koncentrálódott, országos áttekintésben főként a Bársonyos, a Dunakanyar, Zala, Somogy, Dárva-mente, az Őrség, Heves és Hajdú-Bihar borvidékein jelent meg.

2

9 A dombvidéki kisparcellás művelésű, sok esetben paraszti vegyes gazdálkodást biztosító szőlőterületek táji jelentősége ezzel együtt is megmaradt a 20. század első felében a DélnyugatDunántúlon,

3

0 ami kiegészült a szőlőhegyi gazdálkodás további átalakulásával. Utóbbi hátterét az adta, hogy a korábban jellegzetes helyi szőlőfajták eltűnésével párhuzamosan a filoxéra hatására kipusztult szőlők helyét nem csak az ellenálló fajták meghonosításával, hanem akárcsak a Dunántúlon sok helyütt,

3

1 a táji adottságoknak megfelelően a hegybirtokosok további gyümölcsösök telepítésével igyekezték hasznosítani.

3

2 Ezzel párhuzamosan Vas vármegye gyümölcstermelésének emelkedése az önellátás igényén túl részben a regionális városi piacok fejlődésével is összefüggésben állt. Míg a 19. század közepén csak a távoli Szombathely mutatkozott jelentősebb helynek, a század végére, a 20. század elejére a kereskedelmi élet városias központjaivá alakult a kelet-vasi térségben Cell és Dömölk egyesítésével Celldömölk (1907), akárcsak a nyugati Felsőőr (ma Oberwart, Burgenland), vagy a dél-vasi vidéken Körmend.

3

3 Az 1920-30-as évekre Szombathelyen kívül már nyolc piackörzet működött a mai Vas megye területén. Az említetteken túl a nyugat-vasi Kőszeg, a dél-soproni Csepreg, a Rába felső vasi szakaszán Sárvár, a keletvasi Jánosháza, Dél-Vasban pedig Vasvár és Szentgotthárd fejlődtek újabb jelentős kereskedelmi gócpontokká a falusi népesség számára. A megye délikeleti peremterületén, a Vasi-Hegyháton és környékén élők ugyanakkor jelentős mértékben látogatták nem csak Vasvár és Körmend, de a közeli Zala megyei Zalaszentgrót és a távolabbi Zalaegerszeg piacait is.

34 A második világháborút megelőző időszak magyar mezőgazdaságának egyébként is a leginkább támogatott és fejlődő területe a belterjes gyümölcstennesztés volt.

3

5 Mindez egyfajta új „kertészeti honfoglalás" jegyében történt, mely főként a házikertekben vagy kisüzemi gyümölcsösökben történő termelésen alapult.

3

6 A kistáj szőlőhegyeinek gyümölcsös területként való hasznosításában az országos tendenciák mellett egy újabb, globális hatás is közrejátszott az első világháborút (1914-18) követően. Az 1920-as évek elején ugyanis a Vas megyei Hegyhát sem bújhatott ki a könyörtelen gazdasági válság hatásai alól. A hagyományosan főként mezőgazdaságból élő hegyháti népesség megélhetési forrása más foglalkozási ágak, elsősorban az ipar hiányában, továbbra is a mezőgazdasági tennelés maradt (7. ábra).

3

7 A főleg gabona- és állati termékértékesítési nehézségek kompenzációjaként a kistáj népessége a kiútkeresés esélyeit a táji, ökológiai adottságok mentén a könnyebben áruba bocsátható és az önellátást is jobban szolgáló gyümölcsök termesztésében látta. Ennek a folyamatnak váltak szerves részeseivé az új gazdálkodási, családfenntartási stratégiák mentén hasznosított szőlőhegyek.