Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Illés Péter: Tendenciák és hatások a délnyugat-dunántúli paraszti szőlőhegyek hagyományos (1960 előtti) táj szerkezetének fejlődésében - különös tekintettel a Vasi-Hegyhátra

144 Illés Péter 1900 1920 Összes népesség Őster­melés Agrár­Hányados Összes népesség Őster­melés Agrár­Hányados Hegy­hát 26.366 22.173 84,1 29.839 24.875 83,4 Vas megye 418.905 291.790 69,7 267.810 164.856 61,6 7. ábra Agrárnépesség aránya a Vasi-Hegyháton 1900-1920 között A szőlő mellett a gyümölcstermesztésnek köszön­hetően a szőlőhegyek a hegyháti községek 20. század első felében volt paraszti, de még a Kádár-kor utópa­raszti földhasználatának is fontos területei maradtak. A századforduló tájékán az 1895. évi és a két világ­háború között az 1935. évi, illetve a már szocialista mezőgazdaság idején készült 1966. évi agrársta­tisztikák alapján úgy tűnik, hogy a művelési ágak közötti egymáshoz viszonyított arányok az 1960-as évekig bizonyos eltérésekkel, de nagy körvonalakban mindvégig fennálltak a kistájon (8. ábra). 3 8 Az 1890­es évek fdoxéravésztől terhes idejétől a Kádár-kor szocialista mezőgazdaságának bevezetéséig tartó jó hetven év alatt a földhasználatban feltűnően tenden­ciózus maradt a kertek és gyümölcsösök folyamatos növekedése, főleg a jelentősen ingadozó terület­nagyságú szőlőkkel összehasonlítva. 1966-ban a kistájon a gyümölcsösök már több mint kétszeresét tették ki a szőlőknek (9. ábra). 3 9 Földművelés területe (kat. hold) Év Szántó Kert, gyümöl­csös Szőlő Rét Legelő Erdő Mező­gazda­sági terület 1895 39.525 1.209 1.787 8.380 5.870 28.118 56.771 1935 46.902 2.085 787 9.840 3.064 22.026 62.678 1966 40.352 3.889 1.642 7.430 2.853 25.731 56.166 8. ábra A Vasi-Hegyhát földhasználata az 1895-1935-1966. évi statisztikák alapján 9. ábra Kertek, gyümölcsösök és szőlők területváltozásai a Vasi­Hegyháton az 1895-1935-1966. évi statisztikák alapján A 19. század végén a gyümölcstermesztéshez kötődően mind a szilva-, mind az almatermesztés kapcsán a Vasvári járás térségének a Hegyhát déli fekvésű, Zalához közel eső területei mutatkoztak jelentősnek. 4 0 Sőt, a kistáj dombjainak kedvező kli­matikus viszonyokat bíró, déli lejtői a cseresznye és meggy, de az őszibarack termesztésében is előnyösnek mondhatóak voltak. 4 1 Nem mellékes, hogy a Vasi­Hegyhát egyben a Dunántúl hagyományos gesztenyés vidékei közé is tartozott 4 2 1895 és 1935 között aztán jelentős szerkezetváltozás játszódott le magában a Vasi-Hegyhát gyümölcstermesztésében is. 4 3 A statisz­tikai adatok szerint miközben a kistáj gyümölcsfaál­lománya 12%-kal növekedett és az értékesebb gyü­mölcsöt termő fák száma is nőtt, az almafák száma szinte megduplázódott, 93%-kal emelkedett. Sőt, az alma aránya a gyümölcsfákon belül is 19%-ról 32%-ra nőtt. Az értékesebb gyümölcsnemek közül jelentősnek bizonyult a körtefák 40%-os, a cseresznyefáknak pedig 57%-os szaporulata. A meggy és őszibarackfák állománya viszont 41%-kal és 16%-kal csökkent, miközben az értékes gyümölcsöt termő, viszont igény­telenebb szilvafák száma is átmenetileg visszaesett, még ha az almafák mellet túlsúlyuk így is igen jelentős maradt. A Vasvári járás 1932-ben felvett gyümölcska­taszterében a községek szilvafáinak túlnyomó száma ugyanezt a tendenciát erősíti meg, akárcsak az almafák esetében (10. ábra). 4 4 A gyümölcsnemek (alma, körte, cseresznye, meggy, szilva, dió) részle­tezése alapján a Vasi-Hegyhát vidékén a legtöbb gyü­mölcsfa Vasváron volt, ugyanakkor itt is jól látszik, hogy a járásban a Rábától délre eső, Zalához közeli dombsági területekhez kötődtek a legnagyobb gyü­mölcsfaállományok. Szilvatermesztésben a legkiemel­kedőbb települések ekkor Karátföld (ma Gersekarát, Vas), Csipkerek (Vas), Déneslak (ma Zala), Egervár (ma Zala), Felső-Oszkó (ma Oszkó, Vas) és Hegyhát­kisbér (ma Bérbaltavár, Vas) voltak. Akárcsak az almafák számát tekintve, ide véve még Telekes (Vas) és Káin (Vas) faállományát is. A számadatok szerint a cseresznye- és meggytermesztés, illetve a dió esetében Csehivel kiegészülve ugyancsak ezek a falvak alkotta belső hegyháti térség emelhető ki. A gyümölcstermesztésben lezajló átalakulás, az értékesebb gyümölcsök termesztése, a házi szükségle­teken túlmutató piaci igények kielégítése egyébiránt nagyobb szakértelmet is kívánt. Ennek hiányát felróva a Vasvári Újságban az alábbi ostorozó kijelentéseket fogalmazta meg a járás gazdasági felügyelője még 1938-ban: „A Hegyhátnak éghajlati, domborzati és talajviszo­nyainál fogva két kiváló adottsága van. Az egyik az állattenyésztés, a másik a gyümölcstermelés. A vidék szállítja hosszú évek óta a jobbnál jobb borjút, növen-

Next

/
Thumbnails
Contents