Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)

Horváth Sándor: A zalai horvátok néphitéből

132 Horváth Sándor amikor fejte. Az istállóban, a járdán. A tehén mögül. Langoricának hívták. O tudott így gyógyítani. Azt mondta, vigyek egy kevés szőrt és a tehénkötélből, amivel meg volt kötve. Akkor azt elvittem. Akkor ő keresztet vetett rá. Viaszt olvasztott. Azt mondta nekem, öntsem porcelántányérba. Csöndesen imádkozott. Olvasót imádkozott. Addigra a viasz megdermedt. Megfordította és megkérdezte tőlem, mit látok a viaszban. Láttam egy nőt, amint fejte a tehenet. Menjek haza! A jászol alatt el van ásva egy új tejesköcsög, tejesfazék. Abban van, amit az a nő csinált. Vegyem ki! Fűtsék be a kenyérsütő kemencében, dobjam be a tejesfazekat, hogy elégjen! „Akkor, amelyik azt csinálta, az kenyeret vagy sót fog jönni kérni. Maga meg vegye a söprűt, s jól verje el! " Ne adjak semmit ki! A szomszédasszony volt. O jött kérni. (Glogovecz József, Molnári, 1980. július 10.) Trágyát hordtunk Sömjénházáról, (...) Gnoja smo vozili s Pustare. Ja sam kupil od Visnyicsa, oni su bili tam cserdas, koji szu pobirali tam dva metera kuruza. Tője zoran rano bilo. Imel sam jenoga pomagaca. (...) Tako sam vezal kotac. Tam e bilo pomeceno jeno kolo, pred kapelico, na kriznem putu. (...) Sam videl da ena zena stoji tam za kapelicom. Metlo derzi. Onda sam ja rekel Maleku, reku „fletno zen imate, isee i v petek pometeju puta". Je-veli-to su ni-veli-ona, tője isee druge. Sam — veli-nis videl ni jos to. Tak su rekli ti Malek. Ja sam sel za kotoca, onda sam disel. Közbe se popolne price malo dezd spusceti a novo opravo sam imel na scbi, sam mislel novo coha. Kak ide mesec, tak mene ... bil sam kak posejani, kak ribne ikre. Tője bilo po obrazu, pak do kolena noge. Ovo dale ni bilo nikaj. Ne! Niti po rukaj. Samo po obrazu i noge. Ha, velika falinga bila-A kaj je bilo to-Kaj ja znam, kaj je bilo slozeno! Szóval onomuje bilo, Maleku je bilo slozeno, on bi bili za dvi leta vmiii. A ja sen zdural jedanajst let. -I kak ste se zvracili?-Tesko.-Ste bili i pri coprnici, ka zna vracit? Bil sam ja i pre javosice. A védőnőknek azt mondják „javosica". V Borsfi je bila ena, v Mali Kanizi i v Veliki Kanizi. Pak od doktora do doktora. Sam se vrastvo sprobal, nikaj ni hasnelo. Mondja a fiam „ehhez nincs orvosság, ez valami babonaság lehet". Tak mi je rekel.-Koga leta je bilo?-24-be kezdődött. Onda sam isel od Cakovce. Veli ona nezna. Onda sam prisel. Pak sam isel v Pest, tam san bil tri ali stiri spitoli. Se posud. Onda sam disel v Miskolc. Pak e rekel doktor: nemrem van pomoci. To-veli-nekve coprije so. Odatie sam pak disel Debrecin. Z Dcbrecina v Győr. Z Győra v Kassu. De sam spaval v leti v skedna. Kak je se mesec venujda, tak je z mene krv vikala. Z obraza i z nog. Japa su nej kratili. Oni su rekli-veli-sin moj, idi-veli-kaj-veli-nesta se zvracil. Glava mi je bila debela kok tikva. Velim-kak e misée isel, tak e z mene krv.-Na mlad mesec?Bólogatott.-I onda?-E, vec islo deseto leto. Sam isel v Kerestur. Tam e bil en ezredorvos (sic!), soldacki. (...) Pak isel k nemu. (...) Pak smo isii vu tu műtőszoba. Tu ti je notri lepő bilo sloseno. Lepi oltár, Jézus, Marija, sveci, dupliri. Kok v cirkvi. Onda mi je tak rekel, da smo dosli nuter: ja naj nikaj ne recem, ja naj samo mucim. Da bude tribalo on meni vre rece da se ja stanem. Sam sel pak sam cakal. On je skatulko otper. Jeno tak bogocislo je bilo. On je prekrizil s krizom skatulo. Bila je nutri jena rongvica, koj je bil vojske i jen porcelanski tanjer, pak jena spiritus lemka, molecka. Meg egy fakanál. Kuhaca. Tri cisla je zmolel. Ondar e uzgal spiritus lemku. Pak e til rongvicu gori- vojska. Na no. Onda si e naj pokleknel, pak e tri cisla zmolil. Ti ces se vojsk restelil. V tanjier je vodu pustil. Prekrizil se z otom kuhacom.-Kaj to? Vojsk a?-Vojska je prekrizil. Pak si je nazaj pokleknel, pak e isce eno cislo zmolil.-Pred oltarom?-Pred oltárom. Ja sam mucel pak sem gledal. Onda da je zmolel, onda se je stal. Ti cas se vojsk prezdenil. Onda je meni rekel, naj vojska nalijem nuter, predje nek je tu zodnje cislo zmolil. Kaj ne recem, kaj on mene vkani. Kaj je on cifrarije dilal. Meni je dal jenoga rubceca, tak condru, kaj sam prihjel rongu. Kaj vruca bila. Pa sam na liel.-U vodu?-Vu vodu. Onda e molil jeno cislo, ti cas se vojsk stahl, bil trd. Onde se e stal. Pogledal. Na, hát azt módja, most keljek fel. Mi je rekel: „Most mutassa meg nekem, maga ezen mit lát!" Nej kazeinja nemu kaj bo ja zavidel, kaj je na vojsku. Reku, tus u konji. Tu su kola. Tuja kotaca vezem.-Lehetett látni? -Mind lehetett látni, rendesen. Reku, tu je cövek s torbom. O to mu-reku-visi na leisi. Kampósbot volt a Maleknél. Reku odve e kapelica. Reku, tu, pre kapelice, pri te, pa reku, zena stoji, metlu derzi rukoj. Onda mi je tak rekel. Asszongya helyes mind. To jeveli-se u redu. (...) Tau zena je-veli-kralica coprnica vu tem kraju. Ebbe a környékbe ő volt a királynőjük. A Szuka Gyula bácsinak az édesanyja.Ok horvátok voltak?-Persze.-Szuka vagy Cuka?-A kápolna mellett laktak.—Hogy hívták? Milyen Gyula bácsi?-Vlasics György.-Vumerla je zena?-Povem kak je bilo.-Da!-Doktor e tak rekel. (...) Mer maga ojan jó gyerek vuót... Aszongya. Hiét hónapon keresztül-aszongyait sziép rendet csinyát, összetakarított mindent. (...) Ja tebi pomorem. Ne mrem drugo naprajti, kaj bude rak. Rossebb (sic) pojel! Rak, kaj bo pojel zenu.-Rak?-Rak. Rossebbnek mondják magyarul. Rossebb. Horvátul (sic) je rak. Hát, ami máma is létezik. Amit nem tudják kigyógyítani. Ona je vmrla, kaj to naprajla. A rák megette. Ottan lakott ő Semjénházán a templomnál.-S mikor gyógyult meg? -Körülbelül harmincháromban vagy négyben. Megmondta nekem az orvos, ha ez az asszony meg fog halni, akkor én meg fogok gyógyulni. Előbb nem.