Kovács Zsuzsa – Marx Mária szerk.: Zalai Múzeum 18 : Petánovics Katalin 70 éves. Közlemények Zala megye múzeumaiból (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2009)
Horváth Sándor: A zalai horvátok néphitéből
A zalai horvátok néphitéhői 133 Trágyát hordtunk Sömjénházáról. Vettem Visnyicstől, ő ott csordás volt, aki ott két mázsa kukoricát gyűjtött. Korán reggel volt. Volt egy segítségem. (...) Megkötöttem a kereket. Volt odarakva egy kör, a kápolna előtt, az útkereszteződésnél. (...) Láttam, hogy a kápolna mögött áll egy asszony. Seprűt fog. Mondtam a Maleknak, hogy-mondom —: 'szorgalmas félesége van, hogy még pénteken is söpri az utcát'. Erre ő azt mondja, hogy az nem ő, az egy másik. Még nem láttam itt. így mondta a Malek. Én aztán elmentem. Közben délután kicsit esett az eső és új ruha volt rajtam, azt hittem az dörzsöl. Ahogy jött a hold, úgy rám ... mint akit bevetettek maggal, úgy néztem ki, mint a halikrák. Az arcom volt, meg a lábaimon a térdemig. Tovább nem volt. Nem! A kezemen sem. Csak az arcomon és a lábon. Hát, nagy baj volt.-És mi volt az?-Mit tudom én, mit tettek le! Szóval annak volt. A Maleknak volt letéve. O két év múlva meghalt volna. Én kibírtam tizenegy évig.-És hogy gyógyult ki?-Nehezen. - Volt boszorkánynál is, amelyik tud gyógyítani? -Javasasszonynál is voltam. A védőnőnek azt mondják 'javasasszony' (javosica). Borsfán volt egy, Kiskanizséin és Nagykanizsán. Meg orvostól orvosig. Minden gyógyszert kipróbáltam, semmi sem használt. (...) Ezt mondta.—Melyik évben volt? —24-ben kezdődött. Akkor elmentem Csáktornyára. Azt mondja, ő nem tud segíteni. Visszajöttem, s elmentem Pestre, ott három vagy négy kórházban voltam. Mindenütt. Aztán mentem Miskolcra. Az orvos azt mondta: nem tudok segíteni. Ez-azt mondja-valamilyen boszorkányság. Onnan elmentem Debrecenbe. Debrecenből Győrbe. Győrből Kassára. Nyáron pajtában aludtam. Ahogy jött a kelt a hold, úgy folyt belőlem a vér. Az arcomból és a lábaimból. Az édesapám nem ellenezte. Azt mondta-fiam, menj, hogy-azt mondja -kigyógyuljál. A fejem bedagadt, olyan volt, mint a tök. Mondom ahogy jött a hold, úgy jött belőlem a vér.-Új holdkor? -Bólogatott.-És akkor?-Hát, már tíz éve ment. Mentem Keresztúrra. Ott volt egy ezredorvos, katonai. (...) Hozzá mentem. (...) Bementűnk a műtőszobába. Ott bent szépen be volt rendezve. Szép oltár, Jézus, Mária, szentek, gyertyáik gyertyatartókon. Mint a templomban. Aztán azt mondta nekem, amikor bementünk: semmit se mondjak, csak hallgassak. Ha kell, akkor ő szól, hogy álljak fel. Leültem és vártam. Kinyitott egy dobozt. Volt egy rózsafüzér Keresztet rajzolt a kereszttel a dobozra. Volt benne egy edényke viasszal és egy porcelántányér, meg egy spirituszégő, kicsi. Meg egy fakanál. Három rózsafüzért elimádkozott. Majd meggyújtotta a spirituszégőt. Feltette rá a viaszos edényt. Arra rá. Aztán letérdelt, és három rózsafüzért elimádkozott. A tányérba vizet engedett. Keresztet vetett azzal a kanállal.-Mire? A viaszra?—A viaszra vetett keresztet. Aztán visszatérdelt és még egy rózsafüzért elmondott.-Az oltár előtt?-Az oltár előtt. Én hallgattam és néztem. Aztán amikor befejezte az imádságot, felkelt. A viasz ezalatt felolvadt. Akkor azt mondta nekem, hogy öntsem a viaszt bele, mielőtt az utolsó rózsafüzért elmondja. Nehogy azt mondjam, hogy ö becsapott engem. Hogy ö valami cifraságot csinált. Adott egy kendőcskét, egy olyan rongyot, amivel az edényt megfogtam. Mert forró volt. Aztán öntöttem.-A vízbe?-A vízbe. Akkor még egy rózsafüzért elmondott, s ezalatt a viasz megdarmedt. Akkor fölkelt. Megnézte. (...) Azt mondta: (...) Mondjam el, hogy mit látok, mi van a viaszból. Mondom, ott lovak vannak. Ott a kocsi. Ott meg én kötöm a kereket. -Lehetett látni?-Mind lehetett látni, rendesen. Mondom, ott meg egy férfi tarisznyáival. Ez meg mondom-lóg a kapun. Kampósbot volt a Maleknél. Mondom, itt meg a kápolna. Ott-mondom-a kápolnánál meg, mondom, asszony áll, söprűt tart a kezében. Akkor azt mondta. Asszongya helyes mind. Mind rendben van. (...) Az az asszony-azt mondja-a boszorkányok királynője ezen a vidéken. (...) A Szuka Gyula bácsinak az édesanyja.- Ok horvátok voltak?-Persze.—Szuka vagy Cuka?—A kápolna mellett laktak.-Hogy hívták? Milyen Gyula bácsi volt?-Vlasics György.-Meghalt az asszony? — Elmondom hogyan volt.- Igen!-Az orvos azt mondta (...) Mer maga ojanjó gyerek vuót... Aszongya. Hiét hónapon keresztül-aszongy a—it sziép rendet csínyéit, összetakarított mindent. (...) Segítek neked. Nem tudok mást csinálni, rák lesz. A rossebb eszi meg! Rák, ami megemészti az asszonyt.—Rák? Rák. Rossebbnek mondják magyarul. Rossebb. Horvátiul (sic) je rak. Hát, ami máma is létezik. Amit nem tudják kigyógyítani. Ona je vmrla, kaj to naprajla. A rák megette. Ottan lakott ő Semjénházán a templomnál.S mikor gyógyult meg?-Körülbelül harmincháromban vagy négyben. Megmondta nekem az orvos, ha ez az asszony meg fog halni, akkor én meg fogok gyógyulni. Előbb nem. (Glogovccz József, Molnári, 1980. július 8.) Molnáriban is volt coprnica?-Bile su i tu. Dve. Jena je vmrla. Léber Jancsi je samo enu poznal. On je od nekude isel kol polnoci. Na Burdevo, kad su pre kapelicom plesale. Vmrla je i ona, lani. I Léber se zbesil. Utána beteg volt a Jancsi.-Mikor volt ez?-6-7 éve.-Milyen idős a Léber Jancsi?-Nincs ötven. Molnáriban is volt boszorkány?-Volt itt is. Kettő. Az egyik meghalt. Léber Jancsi egyiket ismerte. O jött valahonnan éjfél körül. Szent Györgykor, amikor ezek a kápolna előtt táncoltak. Az a nő is meghalt, tavaly. A Léber megbetegedett. Utána beteg volt a Jancsi. -Mikor volt ez?-Hat-hét éve. Milyen idős a Léber Jancsi?-Nincs ötven. (Glogovecz József, Molnári, 1980. július 8.)
