Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

MARX MÁRIA: A szövés Göcsejben - Zebecke és környéke

szolgált, (pontosabban a szekrényben szaporította a stafírung mennyiségét), Szentmihályi Imre két tulajdonostól, két különböző évben szerezte meg. A gyönyörű „almáshímes", maga szálából sodrott rojtú lepedőn az örökösök úgy osztoztak meg, hogy a varrásánál kettébontották mindkettejüknek juttatva belőle egy-egy féldarabot.

34 Bár nem Hetes területéről került be, és készítésének helye sem ismert, díszítése alapján a hetési szőttesek közé sorolom. Másodlagos használatba is külön-külön kerültek a lepedő részei: a sima vászonból általában ruhaneműt varrtak, a levágott széldíszítést nagyságától függően szekrénycsíknak, (szekrényterítő), vagy varrógéptérítőnek fogtak be. A szőttesek anyaga Zakál György az Őrségről írva csak lenfcldolgozásról, kenderről nem beszél,

35 és az 1947-es háziipari kiállításon meginterjúvolt őrségi szövőasszony is azt nyilatkozta: „Vidékünk aránylag jól megtermi a lent, kendermunkával pedig nem igen foglalkozunk."

36 Ahogy a nyugati határmentétől kelet felé haladunk, egyre kevesebb a len a megszövésre váró fonalmennyiség között. Plánder egyforma hangsúllyal említi a kender- és lenmag kiosztását.

37 s őt idézve Gönczi is hasonlóan ír a fonal elkészítéséről.

38 Amikor azonban a következő oldalon a megszőtt textíliákról ír, nem tesz különbséget a különböző alapanyagból készült vásznak között: „Mikor a vászon kész volt, csomóba hajtották össze, ládába tették, s midőn a magáét mindegyik megszőtte, a közruhát, mint: terítüt, szakaszturuhát, törüközüt, ponyvát stb. kimetélték, a mi pedig megmaradt, azon elosztozkodtak. A nyert vásznat ritkán adják el, bármennyi van. ... Előbb tiszta vásznat szőttek; most pamuttal kevertet. Ez az ú. n. pamukos vászon. A maguk által szőtt vászonból kerültek ki az ágyiruhák, továbbá a zsákok s minden, a háznál készült ruhaféle." A felsorolt textilek rendesen kenderből készültek, lent ritkán használtak hozzá. Malonyay müve tételesen felsorolja azokat a zalai falvakat, ahol a századfordulón még termeltek kendert.

39 Ez a terület Zalaegerszegtől mintegy 3CM10 km-re kezdődik, mivel „ahol egy kis üzleti élet van, ott nincs már háziipar". A felsorolt helységek - elvárhatóan egybeesnek a régi szövőhagyománnyal rendelkező, főképpen hetési falvakkal, de rajtuk kívül idetartozik néhány más dél-zalai község, és természetesen Zebecke, Ortaháza, Kissziget, Páka, Hernyék, Csertalakos vidéke is. Kerecsényi Edit kutatásai szerint a len és a kender termesztése Dél-Zalában időbeli eltérést mutat.

40 „A lentenncléssel a múlt század [19. század] 80-as éveire a parasztság zöme felhagyott, de kendert a földművelő lakosság mintegy 25%-a a termelőszövetkezetek 1960. évi megalakításáig még termelt." Ennek okát a háború utáni anyaghiányban, az asszonyok alacsony foglalkoztatottságában és a hagyományokhoz való erős ragaszkodásban látja. A fejlett szövőkultúrával rendelkező Letenyén pl. 1962-ben vetettek utoljára kendert. A lennel való bánásmódot vesződségesebbnek ítélték az asszonyok, ezért kevésbé foglalkoztak vele. Arra, hogy vidékünkön a kendertermelés kiszorította a lenét az a tény is utal, hogy az adatközlők is részletesebben, hosszabban beszéltek róla, míg a lenét esetenként éppen csak, vagy egyáltalán nem is említették. Szentmihályi Imre azonban az 1960-as évek közepén végigfotózhatta Zebeckén a lenfeldolgozás különböző munkafázisait, kezdve a tsz. földjén lent nyüvő asszonyokkal. Teljesen nem hagytak föl tehát e finomabb szálasanyag előállításával sem, csak a kisméretű, nem is igazán jó minőségű háztáji földekről szorult ki, és került át. sajnos csak átmenetileg, a téesz-földekre. Másrészt tiszta vászon - mint azt Gönczi már a 1920. század fordulóján megállapította - viszonylag kevés készült. Ennek oka a boltban vásárolható gyári pamut fonal gyors terjedése az 1800-as évek 80-as éveitől. „Különösen régente fontak-szőttek, amikor a nép boltokba nem juthatott el olyan könnyen és olcsón." „Az okos Ausztria textilgyárai ide zúdítják készítményeiket ..." olvashatjuk Malonyay könyvében.

41 A jobb minőségű lánclbnal még inkább kenderből vagy lenből volt, vetüléknek azonban (amelyhez már a kevésbé jó minőség is elég volt) inkább pamutot használtak. így a vászon puhább, ez különösen a testi ruhák esetében fontos szempont, és fehérebb lett, ami a reprezentációra szánt textilek esztétikai értékét növelte. A legkésőbbi időszakokban már készültek tiszta pamutvászon darabok is. Külön megjegyezték az adatközlők, ha cérnázott pamutból szőttek, ez jobb minőségű volt, kevésbé szakadt, láncnak is alkalmas volt. Zebeckén „pergetett pamut" volt a neve. Elképzelhető, hogy a cérnázást az asszonyok maguk végezték. A fölszedett hímek viszont már a kezdet kezdetén festett pamutfonalból készültek, így volt ez a technika magyarországi „prototípusai", a barhendek esetében is, melyeknek első írásos nyomuk a 13. század végéről maradt ránk, és amelyek egyszerűsödésével (néhány évszázad alatt) népi szőtteseink létrejöttek. A szőttes szót magát sem alkalmazzuk másra ma sem, mint a szedett mintás darabokra.

42 A korabeli ábrázolások és a megmaradt 16-17. századi töredékek alapján ezek a szőttesek többségükben kék vagy fekete mintázatúak. A töröktől átvett buzérvörös pamut bonyolult festési eljárását még a nagy 18. századi manufaktúrák sem tudták elég pontosan utánozni, az így festett anyag nagyon gyorsan fakult, ezért az indigókék népsze-