Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

MARX MÁRIA: A szövés Göcsejben - Zebecke és környéke

még egy-egy keskenyebb egészít ki. Méretük is nagyobb 10-15 cm-rel, mint a hétköznapiaké, amelyek átlagosan kb. 55 x 65 centisek voltak. Érdekes, hogy egy Tótszentmártonból származó asszony az általa eladott, nagyon díszes (37 cm széles középső sáv) kosárruháról állította, hogy „a kerekes szakajtóba teszik, belisztezik és arra teszik megkelni a kenyeret, a szőttes sarkaival pedig befedik. A hím a kenyér alá kerül a kosárba."

24 Ugyanő két másik, hasonló zsúfoltan felszedett mintás darabot paszitos ruhának határozott meg. Zebeckén is hasonló célra használták ezeket a 3-5 mintasávval díszített kosárruhákat, amelyeket ezen a környéken kisruhem.dk neveznek: „amikor az újszülött anyjának nézőkosarat visz a komája, akkor szokta a fején vitt élelmiszeres kerekkosarat letakarni vele."

25 Ilyen ruhába kötve vitték húsvétkor a szenteltetni való sonkát a feltámadásra, majd a keresztgyerekeknek szánt ajándékot is.

26 Ortaházán és Kisszigeten kisszéruha a neve. A kosárruhát használattól függően eekkerruhaként is emlegetik, különösen Zebeckén, majd a későbbi időben a textil funkciója is megváltozott, ekkor kisterítő lett a neve. 3a Törülköző - két fajtáját használták. Az egyik a teljes szélességű, azaz 60-70 cm közötti méretű. Neve Göcsejben általánosan törüközükendü vagy kendőruha, Zebeckén inkább az utóbbi. Méreteit tekintve hasonló a kosárruhához, de mindig aszimmetrikus. „Felső", szegett vége díszítetlen, az „alsó" oldal azonban többé-kevésbé díszített és rojtozott. A rojtozás Zebeckén rost a neve - 8-12 cm hosszúságú, a láncfonalak szabadon hagyásával készült, némelykor meg is sodorták. Díszes rojtkötés vagy külön rákötött rojtozás nem fordul elő rajtuk. Van mindkét oldalon szegett törülköző is, de nem ez a jellemző. A kendőruhák, különösen az egyszerübbje, kenderfonalból, használatra készültek, meglehetősen durva felületűek. Felakasztásra szolgáló fület is varrtak rájuk. Az egyszerűbb díszű, pamutos vásznak vendégtörülközők voltak, ritkább köztük a díszes, tálasra vagy kendőtartóra való darab. A széles kendőtartók a tálasfogasok szent sarokból történő, első világháború körüli kiszorulása után, a falra, általában az ajtó mellé felszerelt „modernebb" kiegészítő bútordarabok voltak. Sok közöttük az esztergált, vagy keretesbetétes szerkezetű példány. Jónéhányuk nem is a szoba, hanem a konyha berendezéséhez tartozott. A tálasfogas kendőtartója pedig inkább a keskeny, hosszútörülköző tartására volt alkalmas. A megye déli részén, Tótszentmárton, Tótszerdahely, stb. környékén élő horvát lakosság körében csak a teljes szélességű dísztörülköző volt használatban, nevük fogastörülköző, briszacs, ezek azonban hosszabbak voltak a többi hasonló textilnél, elérték a 120-130 cm-t is, míg az egyéb területről valók csak 80 cm körüliek. A törülközőkön gyakori a keresztszemes technikával hímzett monogram, a díszítésre szántakon a teljes név is. Egyik műtárgyunkon pedig visszaköszön a beleszőtt „dícsértessékes minta", azaz DICSÉRTESSÉK A JÉZUS NEVE felirat, fölötte a készítő tulajdonos TAKÁCS ANUSKA (sic) neve olvasható. Ezen a törülközőn a feliratokon kívül három, egymástól meglehetősen távol eső csíkban három különböző, lazán szerkesztett, szinte „szabadrajzú" virágminta látható ívelten cakkozott szélekkel. A csíkok szokatlanul nagy távolsága miatt a minta csaknem az egész törülközőre kiterjed, nem is törülközőtartóra szánták, hanem a halottas textilek egyike, az úgynevezett keresztág

11 volt, amely Göcsej egész területén része volt a stafírungnak, és a temetői keresztre kötötték fel, a temetés után pedig felváltva a papnak és a kántornak ajándékozták. A ménekre emlékeztető felszedett minta egyetlen más textilünkön sem ismétlődik, valamelyik rózsás minta átalakításával, esetleg hibájából jött létre. (8. kép) Lehet, hogy a szövő Takács Annuska saját leleménye volt? O a Zebeckével szomszédos Iklódbördőcén, 1928 körül készítette el a slafírungját, majd a közeli Dömeföldére ment férjhez, ott vásárolta meg tőle a törülközőt Szentmihályi Imre. Gönczi müvében ez a falu is azok között szerepelt, amelyekben még megkövetelték a leányoktól, hogy szőni-fonni tudjanak, s bár akad hiba a minta fölszedésében, Takács Annuska semmiképp sem vallhatott szégyent a maga szőtte textilekkel, hiszen a betűk szövése még takácsok számára is komoly feladat volt. 3b Hosszútörülköző - hosszitörülköző (Kissziget), hosszi kendőruha (Zebecke) a törülközőknek másik, már elsősorban reprezentatív funkciójú fajtája. Egy szélben szőve készítették, majd a szövőszékről levéve hosszában kettévágták, oldalát beszegték és az így kapott két darabot rövid oldaluknál fogva állították össze. Az összeállítás történhetett egyszerű kézi vagy gépvarrással, hímzőöltésckkel (pl. hurkolással), de a 19-20. század fordulóján már gyakori volt a két fél közé illesztett horgolt csipke, mely legtöbbször recehorgolással készült. Ezeken a betéteken gyakran megismétlődik a szövött csíkok csillag- vagy rózsamintája is. (pl. 65.26.3.) Egyetlen kivétel e szabály alól egy Mikekarácsonyfán gyűjtött kendő, amelyet két végén különbözőképpen mintázva, közepén egy különálló csíkkal szőttek meg, majd hosszában kettévágva külön-külön használták a két felet. A kendőruhák végei rojtosak, ezek a rojtok azonban általában hosszabbak a széles törülközőkön lévőknél, néhol a 15-20 cm-t is elérik. Gyakori közöttük a sodrott és a mintásán kötözött rojt, sőt ritkán bár, de előfordul a külön rávarrt, vagy ráhurkolt rojtozás is. A fentebb említett