Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

NÉMETH JÓZSEF: A Göcseji Falumúzeum létrehozása

5. A létrehozók Mivel a Göcseji Múzeum alig rendelkezett megfelelő szervezeti cs gazdasági erővel, a falumúzeum létrehozása csak szokatlanul széles körű, ma már alig érthető összefogás eredményeként jöhetett létre. Ez indokolja, hogy megörökítsük azon nevét, akik az ügyért a legtöbbet tették. Jól tudva, hogy négy évtized távolából már a számbavétel nem lehet teljes. A szabadtéri néprajzi múzeum gondolatát a Zala megyei vezetők közül elsőként kétségkívül Hadnagy László elnökhelyettes karolta fel, s nagy szerepe volt az ügy elindításában. A gondolatot minisztériumi munkája közben is pártolta. Noha már a tényleges építést nem érte meg, utódai számára nehezen kikerülhető teendőül hagyta. Utóda, Kiss Gyula szerepéről többször volt szó, nélküle a gyűjtemény biztosan nem vagy csak jóval később épült volna meg. Barabás Jenő, Szentmihályi Imre és Tóth János érdeme a tudományos terv elkészítése. Tóth ekkortájt ment nyugdíjba az Építésügyi Minisztériumból, de magával hozta nemcsak szakmai tekintélyét, hanem hivatali kapcsolatainak súlyát is. Emlékeim szerint Barabás Jenő a közvetlen munkában kisebb szerepet vállalt, de a tudományos terv kidolgozásában meghatározó része volt. Barabás ekkor egyetemi docens, egyúttal a MTA. Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa is. 1966-ban rendeztük Zalaegerszegen a Nevezetes zalaiak című kiállítást, itt az ő munkásságát is bemutattuk, a megye vezetőinek meghívott vendége volt, a kapcsolatos televíziós műsorban is szerepelt, mindez helyi szakmai tekintélyét is megnövelte. Szentmihályi Imrét - azon túl, hogy diákkora óta figyelemmel kísérte Göcsej népi építészetét, arról felbecsülhetetlen értékű dokumentációt gyűjtött össze Tóth János ügybuzgalma tette a gondolat hívévé. Noha az induláskor a nehézségeket látva (érthetően) megrettent, szakértelmével, szívós makacsságával, fél évtizednyi megfeszített munkájával múlhatatlan érdemeket szerzett. Nevét méltán őrzi emléktábla az intézmény falán. Temesvári Andor a nagykanizsai múzeum restaurátoraként került kapcsolatba az építéssel, két éven keresztül több ember munkáját végezve dolgozott. (Szó szerint értendő, mivel mindvégig a malomszobában lakott, munkaidőt nem ismerve.) Nem állt rendelkezésre kellő tapasztalat, sok mindent elsőként alkalmazott, jobbára ő dolgozta ki a konzerválási eljárást is. 1967-től egyéb feladatokat - szervezés, fotózás, dokumentálás stb. - is vállalt. Erre alkalmassá tette sokoldalú érdeklődése, jó kapcsolatteremtő készsége. Sümeghy Valéria 1966-tól a gazdasági ügyeket intézte. Kezdő munkatársként került az intézménybe, ennek ellenére nagyon hamar képes volt a hatékony munkára. Az anyagi források bizonytalansága miatt a gazdasági ügyintézés sok rugalmasságot, esetenként kockázatvállalást is jelentett. Jól hasznosította kiváló tárgyalási készségét, erre azért is gyakran szükség volt, mert az igazgató merev stílusa miatt keletkezett feszültségeket fel kellett oldani. Hosszú ideig a múzeum alkalmazásában állt Szilágyi János kőműves, aki az építkezés idején egy ideig még utána is - a szakipari munkák egyik legfontosabb szereplője volt. Nemcsak fizikai munkát végzett, a művezetői teendőket is ellátta. A Megyei Tanács Művelődési Osztályának munkatársaira sok feladat jutott. Nem volt még megyei múzeumi igazgatóság, a másutt ez időben már a szervezetre háruló teendőket is jórészt ők intézték. (E sorok írója akkor az osztály közművelődési ügyekben illetékes helyettes vezetője lévén, napi kötelezettségként foglalkozott a múzeummal. Az osztály hivatali lehetőségei, jó városi, megyei és országos kapcsolatai révén tudott hatékonyan közreműködni.) A diákok akkor társadalminak nevezett munkáját főleg Baranyai Sándor, a művelődési osztály vezetője, Kékesy Antal iskolai csoportvezető és Vadvári Tibor középiskolai előadó szervezte. A terület kisajátítását, a beszállított épületek vásárlását dr. Sáfár Árpád főelőadó intézte. A műszaki teendők fő felelősei a tanács tervosztályának, illetve tervező, beruházási vállalatának munkatársai, Varró Sándor, Szerdahelyi Károly és Zalavári István mérnökök voltak. Mindhárman nem tehernek, kötelességnek érezték a létrehozást, hanem szívügyüknek is. Ugyancsak köszönet illeti Szalay Lászlót, a városi tanács, Csiszár Lajost, a beruházási iroda mérnökeit. A pénzügyek intézését Piroska Ernő, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője és Gombos Vilmosné előadó, valamint Markos Alfréd, a városi tanács pénzügyi előadója tették gördülékenyebbé. Az állami gazdaságok akkor működő egyik szervezetének, a területi igazgatóságnak Keszthelyen dolgozó vezetője, Kotun Károly szervezte az általa irányított intézmények közreműködését, főleg az épületek bontásában, szállításában. Rendkívül sok munkát vállaltak az olajipari vállalatok, különösen Tóth Ferenc, akkor a gcllénházi vállalat vezetője, ezzel együtt a Magyar Olajipari Múzeum létrehozója, később igazgatója. Az Állami Építőipari Vállalat élén akkor állott Király Lajosnak, a Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatójának, Bényi Imrének is köszönettel tartozik a múzeum. Sok akadályt segítettek elhárítani a Zalaegerszegi Városi Tanács vezetői, Nátrán János elnök, majd 1965-tól Kustos Lajos, aki két évig elnökhelyettesként, majd 1967-től elnökként állt az ügy mellé. Mindvégig sokat segített az ipari tanulóiskola. Ebben különösen kiemelkedő volt Bejczi László szakoktató tevékenysége. A bontásban, építésben közreműködő vállalatok közül