Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

SRÁGLI LAJOS: Az olajipar Zalában az ötvenes évek első felében 1950-1954

kutató- és Mélyfúró Nemzeti Vállalatot több mint 500 fővel, valamint az Ásványolaj Gépjavító Nemzeti Vállalatot. Ezeken kívül még két nem zalai vállalat alakult (Siófok központtal az Ásványolaj és Földgáz Távvezetéki Nemzeti Vállalat és a Mihályi Szénsavtermelő Nemzeti Vállalat). 1951 októberében újabb átszervezés következett. Megszüntették a Dunántúli Ásványolajipari Központot, s a Dunántúli Ásványolajtermelő Vállalat decentralizálásával létrehozták a Budafai Kőolajtermelő Vállalatot és a Lovászi Kőolajtermelő Vállalatot. Az 1951-ben termelésbe állított nagylengyeli kőolajmező 1953. június 30-ig a Lovászi Kőolajtermelő Vállalathoz tartozott, majd önálló vállalattá alakult. A MAORT utódvállalatait 1952 októberében hozzácsatolták az 1949. december 31-én létrejött Magyar-Szovjet Olaj Rt. (MASZOLAJ)-hoz. A MASZOLAJ az olajipar teljes vertikumát átfogta, s egyetlen, 50-50%-os részesedésű magyar-szovjet vegycstulajdonú vállalatba egyesítette, mely 1954. december 31-ig állt fenn.

8 Az üzemi rendszer változásai a tervszerűség ellenében hatottak. A tervgazdálkodásra való áttérés valóban igényelt bizonyos változtatásokat a szervezeti rendszerben, de az egyetlen tervidőszak alatt végrehajtott változás sorozat

9 áttekinthetetlen viszonyokat szült, s feleslegesen sokszorosára duzzasztotta az adminisztrációt. Az 1950-es évek a teljesen irreális tervek és a mindenáron való termelésnövelés időszaka a szénhidrogén-bányászatban is. Az ipar - elsősorban a nehézipar - igen gyors fejlesztése a szénhidrogénbányászatot is komoly feladatok elé állította, elsősorban a megnövekedett üzemanyag- és kenőanyag szükséglet kielégítése miatt. Szerepet játszottak azok az elképzelések is, melyek a vegyipar alapanyagaként vették számításba a kőolajat és a földgázt. Az ország energiamérlegében ugyan 1950-ben a kőolaj 8, a földgáz 4%-ot képviselt mindössze (arányuk nem volt nagyobb mint a fáé),

10 ez azonban 5 év alatt a kőolaj esetében megduplázódott (16%), a földgáz esetében alig változott (3%). Az első ötéves terv a kőolajtermelés 60%-kal való növelését irányozta elő, figyelmen kívül hagyva minden ésszerűséget. Ez természetesen - mint a szakemberek előre jelezték - a régi mezőkből nem volt lehetséges, ezért a terv elkészítésénél a meglévő mezők mellett új mezők feltárását is számításba vették. Erre pedig igazán biztató jelek nem mutattak. Az ország kőolajtermelésének közel 99%-át 1950-ben még a dunántúli olaj mezők adták, a MASZOVOL alföldi kutatásai csak szinte elvi lehetőségét mutatták a kitermelhető szénhidrogénkészletek növekedésének. Látható volt: a gyors iparosításhoz - és az érvényben lévő külkereskedelmi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges, megnövekedett olajigény kielégítése csak a mezők erőltetett termeltetésével lehetséges. A megmentő a nagylengyeli kőolajmező felfedezése volt. A felgyorsult kutatómunka 1951-ben ugyanis eredményt hozott: a MAORT által felkutatott Nagylengyel- salomvári szerkezeten a Nagylengyel-2. sz. fúrással megkezdődött a nagylengyeli olajmező feltárása. 11 A nagylengyeli kutak 1955-ben már 1,2 millió tonna olajat adtak. Termeltetőjük 1953-tól a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat volt. A mező termelésbe állításával a kőolajbányászat a felemelt termelési tervét már 1954-ben teljesíthette. A szénhidrogén-bányászat ötéves terve elindításában és végrehajtásában meghatározó szerepet játszó tényezők mellett fontos szerepet kapott a nemzetközi és a belpolitikai helyzet is. A terv arculatát, egyes célkitűzéseit nagymértékben befolyásolta a világszerte uralkodó hidegháborús légkör. Kedvezőtlenül, sőt hátrányosan hatottak az ország politikai életének torzulásai, a dogmatizmus, a személyi kultusz, a helytelen, voluntarista, vagy éppen vulgarizált gazdasági nézetek, de a törvénytelenségek, a koholt perek okozta bizonytalanság és a bizalmatlanság is.

12 Mivel a zalai olajmezők a jugoszláv határhoz közel feküdtek, különös jelentőséget adott a rájuk irányuló figyelemnek földrajzi helyzetük. A termelési, üzemszervezési tényezők mellett kiemelten jelentek meg állambiztonsági, katonai szempontok is.

13 Az ipar igen gyors fejlesztése a szénhidrogén-bányászatot komoly feladat elé állította, elsősorban a nagyfokú gépesítés teremtette megnövekedett üzemanyagos kenőanyag szükséglet kielégítésén keresztül. Szerepet játszottak azok az elképzelések

14 is, melyek a vegyipar alapanyagaként vették számba a kőolajat és földgázt. Az első ötéves terv A magyar népgazdaság első ötéves tervéről az MDP Központi Vezetősége 1949. április 2-án hozott határozatot, melyet másnap már nyilvánosságra hoztak,

15 s ezidőtájt kezdték meg a szénhidrogén-bányászati terv előkészítő munkálatait is. Az Országos Tervhivatal 1949. július 20-án tartott ülésén tárgyalta az olajbányászat ötéves tervét.

16 Mivel az egyes fogyasztó szektorok részéről megbízható adatokat a várható felhasználásra nem kaptak, a népgazdaság öt év alatti nyersolajigényét 2.650.000 tonnában állapították meg, mely a veszteségeket hozzávéve mintegy 2,703 millió tonna kőolajtermelést jelentett. A megadott mennyiség kitermelésének öt év alatti eloszlását úgy képzelték, hogy az induló, 1950. évi 510.000 tonnás termelés évi tízezer tonnával fog emelkedni.

17 Ez a terv szinte teljes egészében a MAORT zalai üzemei termelésére támaszkodott, mivel termelő mezőkkel más nem rendelkezett. A tervezés időpontjában Magyarország kő-