Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

MÜLLER RÓBERT: A Zalaegerszeg, Nekeresd majori római kori tumulusok

ZALAI MÚZEUM 17 2008 165 Müller Róbert A Zalaegerszeg, Nekeresd majori római kori tumulusok Az Archaeológiai Értesítő 1886. évi kötetében két kisebb írásban tudósított Lipp Vilmos, a keszthelyi premontrei gimnázium tudós igazgatója zalaegerszegi kutatásairól (LIPP 1886, és LIPP 1886a,). Ismereteim szerint ez az első hír a megyeszékhely régészeti leleteiről a magyar szaksajtóban. Első levelében azt írta, hogy Németh Elek városi főjegyző és Bődy J.

1 tanár arról értesítették, „hogy az egerszegi városi erdőben a Ne-Keresd major mellett talaj egyengetés alkalmával sírokra bukkantak Bejárván a terület jó részét meggyőződtem, hogy az egész erdőrész apró halmokkal borított és amint a kiásott sírok tartalma mutatta, római temető A sírok fölötti kavicsdombok, az egész talaj kavicsos lévén, ritkán érik el az egy méter magasságot. " (LIPP 1886, 41.) Utóbb aztán kiderült, hogy a sírhalmok mégsem borítják be az egész erdőrészt, hisz második levelében azt írta, hogy „a szanaszét kimagasló sírdombok a Nekeresd major melletti városi erdőben összesen csak negyvenegynek bizonyultak. " (LIPP 1886a, 351.) 1885. szeptember 3-án - miután tapasztalt ásatási munkását, Sirsom Józsefet már előzőleg Zalaegerszegre küldte - kilenc halomsírt tártak fel. Ezek szerkezete különböző volt: a talajfelszín alatt fél- vagy egy méter mélységben kinagyolt, négyszögletes kövekből összeállított négyszög alakú sírládák, ugyanolyan kőlappal lefedve, négy római téglából összeállított sírláda, végül egyszerű, kerek sírgödrök. A kilenc sírból háromról szólt részletesebben. 1. sír. Kőlapokból összeállított, hozzávetőleg 1 m

2 nagyságú sírláda, amelynek közepén faszénnel vegyes hamu volt. A sírkamra egyik sarkában egy 20 cm átmérőjű kerek, fehér kőlapon egy zöldes színű, teljesen ép, vékonyfalú üvegpohár állt, amelynek felületét „kiemelkedő, tojásdad és egymással egyenes taggal összekötött keretek foglalják el, melyek a pohárnak tetszetős alakot kölcsönöznek". A poharat egy vékony, fehér kőlapocskával fedték le. A pohárral szemközti sarokban egy nagy üvegurna töredékei hevertek, amit beborítottak a kalcinált csontdarabkák, és mellettük egy szerpentinből készített, csiszolt „kővéső" volt. A harmadik sarokban egy kis, ép kerámiapohár állt, ami szintén kalcinált csontdarabkákkal volt tele, és ezt is egy fehér, lapos kővel fedték le. 2. sír. Ez is kőlapokból összeállított sírláda volt, de oldalai már bedőltek. A sírfenéken lévő hamus rétegben három, égetett agyag orsógombot talált. Az egyik sarokban egy jókora, kerekszájú, füles „vászonkorsó ", tehát máz nélküli kerámia volt. Lipp megjegyezte, hogy a vasmegyei régiségtárban legalább harminc ugyanilyen, csak különböző nagyságú korsó található. 3. sír. Ezt a sírkamrát téglákból állították össze. A benne lévő hamu - és nyilvánvalóan kalcinált csontmaradványok - közül mindössze egy bronzfibula került elő. A többi sír egyszerű sírgödör volt, bennük hamu és sérült csészék ill. más kerámiák töredékei voltak, ezért nem tartotta érdemesnek, hogy részletesen ismertesse őket. Másnap erős esőzés kezdődött, ezért a kutatást félbeszakította. A hamvasztásos sírokat római korinak határozta meg, és a 2-3. századra keltezte. Abban azonban tévedett, amikor a lelőhelyet Salla municipium temetőjének tartotta, hiszen Salla a mai Zalalövővel azonos (GRAF 1936.69.). A következő évben, május hónap közepén folytatta a halomsírok feltárását. Nem közli, hogy pontosan hány halmot tárt fel, de figyelembe véve, hogy a tumulusok számát 41-ben határozta meg, és ebből kilencet már korábban felásatott, ha a halmok 2/3-át tárta fel, akkor 1886 májusában hozzávetőleg 19 halmot kutathatott át. Persze az is lehet, hogy az előző évben feltárt halmokat figyelmen kívül hagyva számolt 41 tumulust, és akkor a 2/3 27-28 halomnak felel meg. Annál inkább erre kell gondolnunk, mert szomorúan állapította meg, hogy a szegényes leletek nem igazolták előzetes várakozását,