Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

MÜLLER RÓBERT: A Zalaegerszeg, Nekeresd majori római kori tumulusok

és így magas költségekbe verte magát, hiszen egyéb elfoglaltságai miatt nem lehetett folyamatosan jelen a feltáráson, és egy megbízható munkásának tíz napos zalaegerszegi tartózkodását is fizetnie kellett. Ismerve Lipp ásatási „tempóját" a tíz napra inkább a 27-28 halom feltárását tarthatjuk reálisabbnak. A többi halomhoz nem fért hozzá, mert azokon vastag tölgyfák álltak, és a szegényes mellékletü sírok nem is indokolták, hogy kivágassa azokat. A halmok és a sírok ugyanolyanok voltak, mint egy évvel korábban, csak most egyértclmüebben fogalmazott, amikor azt írta, hogy az alig fél méter magas halmok alatt a mostani felszín, tehát „a felhányt halom talapzata alatt" fél méternyi mélységben voltak a sírok. Ezúttal négy sírt mutatott be részletesebben és ezeket a-tól d-ig jelölte meg: a. sír. Nagy kőlapokból összeállított négyszögletes síiiáda, amit kőlappal fedtek le. A sír egész alját egy nagy méretű, sok apró darabkára tört agyagedény töltötte ki, ami tele volt kalcinált csontokkal. A sok csont alapján úgy vélte, hogy több személyt hamvasztottak el egyszerre, és temették ide maradványaikat. Az urna menthetetlen volt, de a sírkamra egyik szögletében egy 28 cm magas, kétfülü, ép korsót talált. b. sír. Kisebb, téglákból összeállított sírláda, amelyből egy kis méretű pohár és két rossz fenntartású bronzérem, Antoninus Pius és Marcus Aurelius veretei kerültek elő. c. sír. Egyszerű sírgödör, amelyben a máglyamaradványok közt bronz függőt talált. Ez egy nagyobb karika, amelynek kiszélesedő homloklapját beütögetett pontkörök díszítették. d. sír. Ugyancsak téglákból összeállított sírládában kerámiatöredékek közt egy kisebb, ép, szélesen kihajló peremű üvegedényke és egy kiszélesedő fejű és kengyelü bronzfibula volt, amely vélhetően a máglyamaradványokkal együtt kciiilt a sírba, hisz „nagyon rongált" állapotban került elő. A pannóniai vagy Zala megyei római kori halomsírokról készült összefoglalások csak Lipp rövid leveleire támaszkodtak. Sági Károly a 2. század közepére keltezte a zalaegerszegi halomsírokat (SÁGI 1943. 134.). Tábori László kézirata szerint, az egykori lelőhely ma már nem azonosítható a helyszínen, mert az erdőnek csak kisebb része áll, az is akácos, a felszín a kavicsbányász gödrök miatt egyenetlen, halomsírokra vagy tölgyerdőre a környéken lakók már nem emlékeztek (TÁBORI 1983.)

2 A legrészletesebben Palágyi Sylvia és Nagy Levente összegzése foglalkozott a nckeresdi halomsírokkal, hisz az irodalom alapján a temetkezési szokásokat és a mellékleteket is számba vették, táblázatokba foglalták (PALÁGYI - NAGY 2000.). De úgy tűnik, hogy csak Lipp második levelét dolgozták fel.

3 Ok is a 2. századra keltezték a halomsírokat.

4 A szakirodalom sohasem említette, hogy hova kerültek a Lipp által kiásott tárgyak, és mint láttuk azok típusairól csak Lippre hivatkozva írtak. Lipp az ugyancsak 1885-ben feltárt fenékpusztai temető leletanyagát az alsópáhoki ásatás leleteivel együtt a Magyar Nemzeti Múzeumnak adta el két részletben, 1885. április 15-én és november 21-én.

5 A fenékpusztai anyag után kutatva vettem észre, hogy 1885. november 21-én Lipp a zalaegerszegi leleteket vagy legalábbis egy részüket ugyancsak a Nemzeti Múzeumnak adta el. Ezek a tárgyak a 145/1885. szám alatt lettek nyilvántartásba véve. Néhány tárgy azóta elveszett. Tekintve, hogy a tárgyak leírása részletesebb a Régiségtan Napló átlagos leírásainál, szó szerint közlöm azt: 145/1885. november 21. Lelőhely Egerszegh 1. Üvegpohár, kerek kis talppal, kifelé hajló peremmel, oldalán hét ovális idomú domborékítéssel, melyek össze vannak kötve. Magassága 9.5 cm, talpaim. 4.9-5.1 cm, szájáé 8.5 cm; egészen ép. 1 db. 2. Edényke égetett agyagból, hamvvederhez hasonló idomban, úgy látszik vörösre volt eredetileg festve. Magassága 7.5 cm, talpának átm. 2.1 cm, szájáé 4 cm; korongon készült. 1 db. 3. Korsó, égetett agyagból, korongon készült, szűk nyakkal és egy füllel; magassága 25.2 cm; talpának átm. 6.5 cm; szájáé (peremestől) 6.2 cm. 1 db 4. Edényke, hasonló a 2. számúhoz, de csonka, magassága 10.2 cm, talpának átm. 4 cm, szájáé 6 cm. 1 db. 5. Hasonló, de testesebb, fekete agyagból, csonka magassága 12.1 cm, talpának átm. 5 cm, szájáé roncsolt állapota miatt nem constatálható. 1 db. 6. Csésze, égetett agyagból, szabad kézzel formált, egy füllel, csonka és ketté van törve, magassága 5.2 cm, szájának átm. 8.8-11 cm. 1 db. 7. Köszekerce, felhasított nyélbe illeszthető; hossza 9 cm, élének (ez csorbult) hossza 5.7 cm, vast. 1.1 cm, fokának hossza 1.9 cm. 1 db. 8. Korong, borostyánkőből, egyik felén lapos, a másikon dombordad, közepén átfúrva, szélein kicsorbulva; átm. 3.7-3.4 cm. 1 db. 9. Orsógomb, égetett agyagból, hasán végigfutó bordával; mag. 2 cm, átm. 2.6 cm, át van fúrva. 1 db 10. Hasonló, nyomottabb, magassága 1.5 cm, átm. 2.7 cm. 1 db. 11. Hasonló, kisebb és bordája elmosódott, inkább nyomott gömbhöz hasonlít; magassága 1.6 cm, átm. 2.3 cm. 1 db. 12. Gyöngyszem agyagból, rovátkolt; átm. 2.2 cm. 1 db. 13. Karperec, bronzból, nyílt sodronyból, végein rovátkos lemezalakú; átm. 5.3-5.9 cm. 1 db.