Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

Bánffy Eszter-Réti Zsolt: Az újkőkori építészet legkorábbi emlékei Zala megyében - a Szentgyörgyvölgy-pityerdombi házak rekonstrukciója

ZALAI MÚZEUM 17 2008 Bánffy Eszter - Réti Zsolt Az újkőkori építészet legkorábbi emlékei Zala megyében - a Szentgyörgy völgy-pityerdombi házak rekonstrukciója 1995-től 1998-ig a szlovén határ közelében mikrorégiós kutatásokat végzett Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága és az MTA Régészeti Intézet - sorrendben már a harmadikat a Kis-Balaton és a Hahótvölgy után (BÁNFFY cd. 2006). Ennek keretein belül végeztem feltárásokat Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb újkőkori lelőhelyén, ahol a legkorábbi dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának kis települése került napvilágra. Mikor Vándor László egy alkalommal meglátogatott, a különleges, korábban nem azonosított edénytöredékek láttán megjegyezte: „no, majd ez lesz a pityerdombi csoport!" A tréfán jót nevettünk. Azóta a nemzetközi régészeti szakirodalomban a lelőhely úgy szerepel, mint a közép-európai letelepedett életmódú közösségek legkorábbi, átmeneti fázisát képviselő telepe. A pityerdombi lakóépületek rekonstrukciójának kísérlete Réti Zsolt grafikus kollégámmal együtt született, hosszú közös gondolkodás és számítgatások eredményeképpen. Erről és a házépítés feltételezett menetéről szóló kis tanulmánnyal szeretném köszönteni régi barátomat, kollégámat, Lacit, 60. születésnapján. A szentgyörgyvölgy-pityerdombi településen két lakóépületet és a hozzájuk tartozó gazdasági udvar emlékeit tudtuk feltárni. Az egész lelőhely ebből a két - egymástól mintegy harminc méteres távolságban lévő - tanyából állt (BÁNFFY 2004). Mindkét épületet hosszanti árok, „Längsgrube" határolta, amelyek a falakon kívül húzódtak. A hosszanti árkok iránya pontosan északi, így a házakat északi tájolásúnak kell tartanunk. A falak cölöpszerkezetének nyomait nem találtuk meg, a belső, tetőt tartó cölöpök közül is csak néhánynak a helye volt megállapítható. E cölöphelyek az első ház esetében azonban a bejárat fölötti szelementartó oszlopok helyei voltak. Különös módon, a bejárat helyén egy sekélyebb gödörből indultak a cölöplyukak, amelyek a letaposásnyomok és a leletek alapján nem voltak feltöltve. Ennek a jelentését a rekonstrukciós kísérlet során értettük meg. A tető gerendái ugyanis a fal tetején húzódó gerendára támaszkodtak, a fal azonban nem lehetett túlságosan magas. így a homlokzati keresztgerenda túlságosan alacsonyan húzódott a bejárat fölött, ezért annak padlóját mélyítették le kissé. A második ház közepén előkerült egy mély cölöpgödör, a cölöp szerepe a szelemengerenda hátulsó végének megtartása lehetett. A kevés belső cölöplyuk nem egyedülálló jelenség a legkorábbi vonaldíszes épületek esetében (LICHTER 1993; HAMPEL 1992, 128; LENNEIS 1989, 9. kép). A későbbi, hármas vagy többes, egymás mellett álló cölöpsorral megtámasztott tetőszerkezet nagyon masszív tetőt feltételez a vonaldíszes épületeken. A korai épületen esetében gyakran megfigyelték a belső cölöplyukak részleges vagy teljes hiányát, azért kell önhordó fedélszéket feltételeznünk. A cölöpszerkezetre utaló nyomok csekély mennyisége azt sem engedi meg, hogy a korai épületek tetejére magas szögű tetőszerkezetet rekonstruáljunk. A háztető kisebb dőlésszöge ezért született. Meg kell jegyezni, hogy a délkelet-európai mintára képzelt lapos tető, amelyhez tehát nem szükséges a belső cölöpszerkezet, elképzelhetetlen lenne a NyugatDunántúl nedves, alpok-aljai éghajlatában. A nedvesség itt nyáron tartós esőzéseket, télen több havat jelent. A víz csak akkor nem okoz kárt az épületben, ha a tető dőlésszöge magas, H. Luley számítása szerint legalább 30-40 fokos (LULEY 1992, 62-63). Hozzátehető, hogy e tetőszerkezetnek jóval a falakon kívülre kell nyúlnia, hogy a víznek egyáltalán nem ellenálló paticsfalat megvédje. Az 1. ház esetében a hosszú gödörben eresztartónak értelmezett kis, ferdén ásott cölöplyukak is ennek a falakon jóval túlnyúló tetőnek a bizonyítékai lehetnek. A tetőgerendák anyagára van adatunk. A Bécsbe leadott radiokarbon-meghatározásra küldött faszénminták vizsgálatából kiderült, hogy 10 esetben tölgy,