Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

Bánffy Eszter-Réti Zsolt: Az újkőkori építészet legkorábbi emlékei Zala megyében - a Szentgyörgyvölgy-pityerdombi házak rekonstrukciója

8 esetben bükk volt (STADLER - CARNEIRO BÁNFFY 2006). A bükkfa gyakori előfordulása klimatikus szempontból is fontos adat: a savkedvelő bükk ugyanis az Alpok-aljai ún. dealpin boreális klimatikus zóna fontos eleme (KÁRPÁTI 1960; SOÓ et al. 1969). Pityerdomb lelőhely környezete tehát a jelek szerint átlépte a bükk-határt, vagyis a hűvös, az Alpok keleti lábához simuló dombvidéken már bőven termett ez a fafaj is. Úgy tűnik a tölgy és bükk együttes, magas előfordulását a tetőszerkezet összeégett, behullott darabjainak köszönhetjük. A ház északi vége az erózió áldozatásul esett, ezt tükrözi a rekonstrukciónk is. Az egyik hosszanti gödör (12. objektum) észak része szinte a felszínen végződött, az omladék és a benne fekvő nagyobb edénytöredékek a felszínen is láthatók voltak. Ettől északra azonban a sokszori és intenzív terepbejárás sem hozott eredményt. Ezért a ház hosszára vonatkozó becslésnek mindenképpen a 15 m-en belül kell maradnia. Legvalószínűbb, hogy az 1. ház kb. 8 m széles ház 13-14 m hosszú lehetett, a második néhány tíz centiméterrel keskenyebb és hosszabb. A hosszú gödrök felszínét vastag égett paticsomladék borítja, több ízben még az is megfigyelhető volt, ahogyan az áglenyomatos faldarabok egy irányban zuhantak a gödörbe. Meg lehetett figyelni, hogy a nagyobb darabok egyik oldala simított felületű, míg másik oldaluk vessző- ill. áglenyomatos. E faldarabok vastagsága a 4-5 cm-t nem haladta meg, az ágak átmérője a lenyomatokból ítélve átlagosan 1-1,5 cm lehetett. A fonott rőzsefal lenyomatán kívül egy-két alkalommal látszott a simított felületen valamilyen fűféle növény szárának lenyomata. Lehetséges, hogy fücsomóval, gabonaszárral simították a falat, de az is lehet, hogy a szárdarabokat az agyag tapasztásba keverték. Az égés maradványai alatti letaposásnyomok, valamint az a tény, hogy az ez alatti réteg majdnem teljesen leletmentes volt, azt mutatják, hogy a gödör a kiásása után igen hamar visszatöltődött egy bizonyos mélységig. A hosszanti gödrök tehát nem voltak nyitva a ház élete alatt, így nem szolgálhatták sem a csapadék elvezetését, sem az állatok elleni védelmet (BOELICKE 1982, 24). Hogy miért ragaszkodtak görcsösen a korai házépítők ehhez a szokáshoz KözépEurópaszerte, nem tudni. A puszta agyagnyerés biztosan elegendő indok, ellene szól, hogy mindenfajta talajon alkalmazták, és az is, hogy nagyrészt rögtön betemetödtek a gödrök. Ezután készültek el a kívül és belül is simított tapasztott agyagfalak, amelyet az égett paticsdarabok áglenyomatainak tanúsága szerint kb. ujjnyi vastag vesszőfonadékra húztak fel. Maga a tetőszerkezet a néhány cölöplyuk adatától eltekintve ismeretlen módon készült, de analógiák alapján feltételezhető, hogy villás ágak illesztésével és kötözéssel rögzítették a gerendákat, és hogy a nyeregtetős szerkezetet szalma vagy a patak mentén vágott nád fedte. Még egy érdekes jelenség nyomára bukkantunk a 1. ház feltárása során. Ahogy már említettük a falakon túlnyúló tetőszerkezettel kapcsolatban: a keleti hosszanti gödör északi oldalának alján megfigyelt vékony, ferde cölöplyukakról van szó. A Schwanfeld és Elsloo lelőhelyen végzett korai vonaldíszes telepfeltárások során állapította meg J. Lüning, hogy a külső árokba helyezett és ferdén felállított kisebb cölöpök az eresztartó szerepét láthatták el (LÜNING 1988, 290-292; további példák: HAMPEL 1992, 131). Megállapítja, ez a kívülről megtámasztott eresz volt hivatva az esővizet a falaktól minél távolabb tartani, illetve a hosszú gödrökbe vezetni. Különösen fontos, hogy Lüning megfigyelései szerint sem kísérte ez az eresz-támaszték végig a házfalat: általában csak az egyik oldalon, és ott is csak egy rövidebb szakaszon talált erre utaló kisebb cölöplyukakat. Véleményem szerint a pityerdombi 1. ház keleti oldalán is ilyen eresz-támasztó cölöpök nyomait találtuk meg. Hozzátehető, hogy bár Lüning tanulmányában nem tesz említést ferdén ásott cölöplyukakról, Pityerdombon még ez a megfigyelés is alátámasztja érvelését. Valószínűleg a ház északkeleti részében a falakon túlnyúló tetőt támasztották a ferdén a külső hosszú gödörbe beszúrt fagerendák. Végül az a tény, hogy csak egy részét támasztották meg, arra utalhat, hogy ezen a részen rosszabb állapotba került a tető, esetleg megrogyott, javításra szorult. Mindez talán nem közvetlenül a ház építése után, hanem a tartósabb használat során következett csak be. A bejárattal kapcsolatban meglehetősen biztos, hogy az 1. házé a déli oldalon volt, a 2. ház esetében inkább csak feltételezhető a déli, keskenyebb végén lévő bejárat, ez lenne ugyanis logikus a melléképületnek értelmezett déli objektumok és a műhelynek tartott, a ház délnyugati sarkához közel eső gödör miatt. így a házból kijövök egyenesen a gazdasági udvarra léptek, ahol a műhelyek voltak, a szabadtéri tevékenység folyt, és ahol talán a háziállatok számára készült karámot és istállót is építettek. A házak használatáról, esetleges belső felosztásáról nem sokat tudunk. A belső cölöpszerkezet hiánya következtében nem állapítható meg, voltak-e fallal elkülönített területek, „szobák", ez a korai vonaldíszes házakat és különösen a pityerdombi ház viszonylag ki méretét figyelembevéve nem valószínű. A leletek elhelyezkedése sem utal külön-külön funkciót betöltő területekre. A ház padlója letaposott agyagból készült. Sajnos a többször említett szürkés, szemcsés járószint anya-