Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

HORVÁTH LÁSZLÓ: Kelta pszeudo-kantharos Zalakomárból (Zala m.)

cm, Lsz.: 722.440.17. Valószínűleg ugyanehhez az övlánchoz tartozik egy ugyancsak többszörösen csavart vas övlánc töredék, a végén kis karikával (8. kép 6; 9. kép 7). H: 2,3 cm, V: 0,8 cm, a karika átm.: 1,2 cm, Lsz.: 722.440.19. A legkorábbi csavart szemekből álló vas övláncok a LT B2 idején jelennek meg a keltáknál, felváltva a kéthárom vas-, vagy bronzkarikákat, korongokat, melyek funkciója elsősorban a kard felfüggesztése volt. A csavart szemekből álló övláncok egészen a LT Cl végéig divatban maradtak a férfiaknál és a nőknél egyaránt, az ezután következő időszakban, a LT C2 periódusban viszont már újra szerves anyagból (bőr, textil), néhány karika és kapocs felhasználásával készítették el az öveket. A zalakomári többszörösen csavart keskeny szemekből álló vas övlánc inkább a fent jelzett időszak korábbi szakaszára a jellemző, vagyis a LT B2-Cla periódusokra (RAPIN 1987. LEJARS 1994,42). Vaskés (8. kép 10; 9. kép 8) Nagyméretű, egyélű ún. vágókés („Hiebmesser') széles és hosszú, enyhén ívelő pengével, behajlított rövid, karikásvégű markolattal, a gerincén és a markolat végén lévő karikánál bekalapált díszítés nyomaival. H: 34,6 cm, Sz: 5,6 cm, V: 0,6 cm. Lsz: 722.016.16. A zalakomári vágókés a klasszikus korai típust („Hiebmesser") idézi: a penge hosszú, széles, enyhén ívelt. A hozzá csatlakozó rövid, hajlított és karikában végződő markolatának analógiáit azonban inkább közép-LT, vagy annál is fiatalabb környezetből ismerjük (JACOBI 1974, 119-120; PAULI 1978, 254; GUSTIN 1984, Beil.l, 44; HELLEBRANDT 1989a, Abb. 12, 5; KÁROLYI 2004, 167. kép). A karikás-markolatú („Ringgriffmesser"), de egyeneshátú és keskenyebb pengéjű vágókések viszont már csak a fiatalabb LT periódusokra a jellemzők, mint számos manchingi példa mutatja (JACOBI 1974, 120-121; WIELAND 1996, 102). Mérleg (8. kép 1; 9. kép 1) Vasból készült fmommérleg karja, a korrózió szerencsére nem tüntette el a kar többszörösen profilait, hol megvastagodó, majd keskenyedő szimmetrikusan elhelyezkedő részeit, valamint a két végén lévő gombot. A középen és a két végén megmaradtak a fülekbe csatlakozó láncok utolsó szemei. H: 10,3 cm, V: 0,7 cm, Lsz: 722.025.16. A Kr.e. 2-1. században virágzó kelta ipari és kereskedelmi központokból, az erődített magaslati településekről, az oppidumokból többször kerültek elő bronzból, vagy vasból készült finommérleg („Feinwaage") maradványok, ezzel szemben a nyílt, „Flachlandsiedlungen"-ből és a sírokból nagyon kevés (JACOBI 1974, 85-86; MEDUNA 1980, Taf. 110, 15; VAN ENDERT 1991, 59; KERN 1996, 188, Abb. 8; PIÉTA 1996, 193, Abb. 8, 1—2). A manchingi oppidum vas finommérlegei karjának hosszúsága 6,7-23 cm közöttiek (a közepesek mérete 15 cm) (JACOBI 1974, 85), míg a bronzból készülteké 6,7-18 cm közötti (VAN ENDERT 1991, 59). A zalakomári darab a fenti méretek alapján a kisebbek közé tartozik. A finommérlegeket csaknem mindig kapcsolatba hozzák a kelta pénzekkel, ugyanis, mint értékmérők kaptak szerepet a különböző kereskedelmi kapcsolatoknál a pénzt verő törzsön belül, vagy a szomszédos, esetleg a távolabbi területeken. A törzsi központok egyben a kelta pénzverés helyszínei is voltak. Ennek az eszköznek, a finommérlegnek a használatát délről vették át sokkal korábban, a Kr.e. 6. században, amit egy Stuttgart melletti hochdorfi településről előkerült példány bizonyítja (MÜLLER-LÜSCHER 2004,138-139, Abb. 201). A fentiek ismeretében rendkívül meglepő ez a lelet egy ilyen, néhány házból álló majorság esetében, még akkor is, ha itt fazekassággal is foglalkoztak. Délnyugat Dunántúlról csak a Keszthely melletti Gyenesdiásról ismerünk kelta pénzt, amely tény alapján korábban azon a véleményen voltunk, hogy egy társadalmi-gazdasági téren elmaradottabb kelta törzs(?) élhetett a Rába, a Balaton, és a Mura-Dráva által bezárt térségben, ahol a pénzverés nyomai nincsenek meg és nem használták a kereskedelmi kapcsolataiknál a pénzt (HORVÁTH 1994, 105; HORVÁTH 1998, 88). Különösen figyelemre méltó az is, hogy a zalakomári kelta települést mindenképpen a LT Cla idejére kell keltezni, míg a finommérlegek - az említett hochdorfi leleten kívül - szinte kizárólag a LT C2/Dl-re datálható oppidumokhoz, vagy nagy nyílt településekhez kapcsolhatók. Ezek szerint a zalakomári finommérleg a kárpát-medencei keltaság pénzverésének, pontosabban a pénz itteni használatának a nagyon korai bizonyítéka lehet. A kelta pénzverés kezdete körüli ma is tartó vita e kérdés megoldásában egyelőre nem segít, de egyre több a bizonyíték arra, hogy a kelta pénzverés a Kárpát-medencében a Kr.e. 3. század közepe körüli időpontban már elkezdődött (SZABÓ 2005, 90, 151-152). Logikailag még feltételezhető az is, hogy ezt a zalakomári kelta finommérleget az „analitikai pontosságot" kívánó ipari tevékenységnél is (pl. nemesfém megmunkálása, bronz-, üvegipar, stb) használhatták, azonban ezeknek semmiféle nyomát az ásatáson nem tapasztaltuk, pedig nagyon nagy terület átvizsgálása történt meg. Egyéb fontosahh leletek a zalakomári településről A fentieken kívül még néhány, a településen egykor folytatott tevékenységekhez kapcsolható tárgyak is napvilágot láttak a feltárásnál. Gondolunk itt például egy minden valószínűség szerint a mezőgazdasági