Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

HORVÁTH LÁSZLÓ: Kelta pszeudo-kantharos Zalakomárból (Zala m.)

és tűje hiányzik. A fibula lapos, szögletes kengyelit, tütartóján ferde rovátkolás nyomaival. A töredék II: 3,8 cm, kiszerkesztett egykori H: 5,5-6,0 cm közötti lehetett. Lsz.: 722. 440.21. Ez a fibula forma a kutatások szerint már a LT Cla idején a pannóniai térségben alakult ki és innét terjedt el dél és északnyugat felé. Amíg a „Kugelfibeln" divatja a kelta területeken világosan már a LT Clb végén, vagy a LT C2 idején véget ért, addig a virágkora a német Középhegységtől északra a LT C2 periódus. Közép-Németország felé az első import példányok a LT Clb-ben jelennek meg és mint alapforma szolgálnak a további sémájú (B és C) „Kugelfibcln"hez, amelyek rendkívül jellemző ékszertípusok lesznek az északi területeken a következő időszakokban (BIEGER 2003, 92-93). A Kárpát-medencében aránylag gyakoriak az A2 sémájú vasfibulák (BIEGER 2003, 16, Liste 1, Karte 3) és véleményünk szerint a zalakomári kisméretű példánynál nem lehetséges a pontosabb keltezés, csupán az a bizonyos, hogy a LT Cl idején használhatták, valószínűleg a Kr.e. 3. század második felében. A. Bieger a XVI. Régiójában, a Duna-Dráva-Száva vidéken az A2 sémájú vasfibulák kisméretű változatát a LT C2-I-C keltezte (BIEGER 2003, 75, Abb. 45) de szerintünk ez nem vonatkozhat a zalakomári darabra. Az A2 sémájú vasfibuláknál ugyanis a legtöbbnek 5,05,9 cm közötti a hosszúsága, akkora, amekkora a zalakomári lehetett (BIEGER 2003, 19, Abb. 9). 2. Kisméretű lapos vasfibula (8. kép 4; 9. kép 2), erősen korrodálódott, szerkezetét csupán sejteni lehet, valószínűleg alsóhúros (belsőhúros) 2-2 elosztású a rugószerkezete. Visszahajló lábát egy kis gomb díszíti. H: 5.1 cm , Lsz: 722.025.17. Ez a kisméretű, lapos kengyelü, lábán kis gombbal díszített alsóhúros 2-2 rugószerkezetű vasfibula-típus leginkább a Gebhard-féle 6. horizontba sorolható (LT Cl a), a közép LT periódusra jellemző. A bronzdrótból készült finom változataival együtt az egész LT Cl alatt gyakran fordul elő, (GEBHARD 1989, Abb. 45; BÚJNA 2003, 74-76, Obr. 53, 55). Üvegkarpercc (8. kép 7; 9. kép 5) Hárombordás kobaltkék üvegkarpercc töredéke. A két szélső bordája keskeny, a széles középső bordán sárga, szakaszosan megjelenő hullámvonalnak látszó, de valójában imitált fekvő 8-as kombinációjú háromszoros masni-díszítéssel („Schlcifenvcrzierung"). Kiszerkesztett külső átm.: kb. 6,0 cm. belső átm.: 5,0 cm. Vastagság: 0,68 cm, Szélesség: 0,93 cm. Lsz: 722.16.17. Ez az üvegkarperec típus a Haevernick 6b alcsoportba sorolható (HAVERNICK I960, 49-50), melyet N. Venclová a középső bordán látható minta alapján két kronológiailag és területileg is elkülönülő alcsoportra osztott. A 6b/1 alcsoportjánál a nyolcasháromszoros masni, míg a másik, fiatalabb 6b/2 alcsoportnál a cikk-cakk, hullámvonal díszítés a jellemző (VENCLOVÁ 1990, 120). A manchingi üvegkarpereccknél R. Gebhard ennél a hárombordás típusnál egy keskeny és egy szélesebb változatot különböztetett meg (Reihe 1 la és lib, Form 16), melyek közül megállapítása szerint a keskenyebb tartozik - 11 mm a két változat közötti határ - a LT Cl idősebb fázisába (GEBHARD 1989, 13,73, 128). A kelet-ausztriai kelta üvegkarpereceknél a Haevernick 6b csoport a harmadik leggyakoribb típus, jelenleg 58 példány ismert és a csoport „Schleifenverzierung"-gal díszített darabjai kétségtelenül Közép-Európában, a KözépDuna-vidéken terjedtek el a LT Cl elején és e periódus későbbi időszakában is általánosan jellemző volt. A zalakomári üvegkarperechez hasonló típusú legközelebb Keszthelyen került elö a Dunántúlon, a többi dunántúli lelőhelye mind a Duna mentén van, míg az Alföldről és a mai Ukrajna területéről csak egy-egy példányt ismerünk (KARWOWSKI 2004, 21-22, 77, Abb. 13). A Délnyugat-Szlovákiában koncentrálódó kelta üvegkarperec lelőhelyekről 18 darab tartozik a 6b/1 alcsoportba („Schleifenferzierung"), melyeket a LT Cl a-ra kelteznek (BREZINOVÁ 2004, 143). A Dráva-Száva vidék kelta üvegkarpereceinek legújabb feldolgozásakor kiderült, hogy ezen a területen eddig még nem került elő a 6b/1 variáns (DIZDAR 2006), vagyis a zalakomári példányunk a típus legdélibb előfordulása. A zalakomári üvegkarperecnél a LT CIára való keltezést tartjuk a legvalószínűbbnek. Legutóbb mi is foglalkoztunk a magyarszentmiklósi kelta sírlelet értékelésénél egy üvegkarperec töredékével, mely hullámvonal díszű (6b/2 variáns) és minden valószínűség szerint fiatalabb (LT Clb), mint a zalakomári üvegkarperec (HORVÁTH 2007, 32-33). Vaskarperec (8. kép 8; 9. kép 9) Tömör vasból készült babos karperec töredéke, egymástól kissé távolabb álló nyomott gömb-tagokkal. H: 3,7 cm, Lsz: 722.422.14. A bronzból készült babos karperecek vasból készült ritka változata. A szlovákiai Mafía-i temető 28. sírjának (duplatemetkezés) női halottját díszítette teljesen hasonló vaskarperec. A duplatemctkezést J. Bújna a LT B2b-c fázisba sorolta (BÚJNA 2005, 105). Uő. egy korábbi munkájában hasonló dudoros nyitott végű vaskarpereceket említ még, mint LT B2 ékszerek Chotinből és a kósdi temetőből (BÚJNA 1982, 329, Typ. 13). Novo mesto-Kapiteljska niva LT Cl-re keltezhető 466. sírjából ismerünk hasonló zárt vaskarperecet (KRIZ 2005, T. 79, 5). Övlánc (8, kép 6; 9. kép 6-7) Többszörösen csavart keskeny szemekből álló vas övlánc egyik szeme és a hozzá kapcsolódó kis kúposfejü horogban végződő tagja ((V. kép 6; 9. kép 6) H: 5,5 és 4,6 cm, V: 1,0