Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

HORVÁTH LÁSZLÓ: Kelta pszeudo-kantharos Zalakomárból (Zala m.)

1. Cölöplyuk nélküli az építmény, vagy ezekben az esetekben a homokos talaj miatt nem lehetett jól megfigyelni a cölöpök nyomát. 2. A „klasszikus forma", a rövidebb oldalaknál egyegy cölöplyuk. 3. A hossztengelyben több cölöplyuk. 4. A hossztengellyel derékszögben középen három sorban lévő cölöplyuk, melyhez a rövidebb oldalnál egy újabb társul. A feltárt két gödör kisméretű, mindkettő teknősaljú, funkciójukat nem lehetett megállapítani. A zalakomári kelta település ásatásának egyik kiemelkedő lelete a pszeudo-kantharos, töredékei két objektumból kerültek elő: a 25. (ház) és az attól mintegy 45 m-re északnyugatra lévő 231. (kis gödör) objektumból. A zalakomári kelta településre ugyanazok az ismérvek jellemzőek, mint általában a Közép-Európában feltárt kisebb nyílt településekre: kivétel nélkül közvetlenül a vízjárta partokon létesítették lakóhelyeiket, a házak szinte követik az egykori partvonulatot. Legtöbbjük majorság, vagy kisebb falu lehetett, ahol a földmüvelésen és az állattenyésztésen kívül háziipari és kézművesipari tevékenységgel is foglalkoztak. A zalakomári kelta településen folytatott tevékenységekre az előkerült leletek rövid értékelésénél utalunk. Házaik mérete és típusai is Közép-Európaszerte hasonlóak. Dél-Zala kelta ház- és településtípusait annak idején a megszaporodott leletmentések és a Kis-Balatonnál végzett nagyobb felületű ásatások miatt tudtuk összefoglalni (HORVÁTH 1987a; HORVÁTH 1996, 78-79). Az 1987-ben készült összefoglalásunk óta Magyarországon a számos nagyobb beruházást (pl. autópályák) megelőző ásatás eredményeként rendkívüli módon gyarapodott a nagyobb felületet érintő kelta telepfeltárások száma, így az információk is nagyon jelentősen kibővültek. Ma már a településszerkezet megállapítása sem tartozik kivételes esetnek, sőt az egy-egy településen belüli különböző tevékenységek helyszínei is sokszor rekonstruálhatók (Például lásd: SZABÓ et al. 1997; SZABÓ-CZAJLIK 2004; SZABÓ et al. 2007; BELÉNYESY-HONTI-KJSS et al. 2007). Az M7-es autópálya zalai szakaszán feltárt kelta településekről (Sormás - Mántai-dűlő: 16 ház, Nagyrécse - Bakónaki patak: 11 ház, Zalakomár - Alsó Csalit: 9 ház. Zalakomár - Kiskomáromi berek: 4 ház, Nagykanizsa - Inkey kápolna: 5 ház, Nagykanizsa - Palin-Szociális Otthon: 13 ház) egy különálló, nagyobb összefoglaló feldolgozást szeretnénk elkészíteni a közeljövőben. Keltező értékű leletek a zalakomári kelta településről A zalakomári település korát elsősorban a fém- és üvegtárgyak segítségével határozhatjuk meg. Szerencsére az ásatás során több ilyen lelet került felszínre, melyek közül különösen az ékszerek (bronz-, vasfibulák, karperecek), viseleti tárgyak (övlánc), mint a gyorsan változó divat dokumentumai fontosak. Az eszközök, használati tárgyak, kerámiák már nem ennyire érzékenyen tükrözik a változásokat, azonban ezek is magukon viselik egy-egy tárgy formai „evolúcióját", az adott korszakra jellemző típusát, így az összkép kialakításánál nem nélkülözhetjük az általuk adott információkat sem. Az alábbiakban részletesebben értékeljük az „érzékenyebb" leleteket: Bronzfibula (8. kép 2; 9. kép 4) Kisméretű, lapos bronz drótfibula hátsó fele, az első része a kengyel közepétől a rugószerkezetig hiányzik. Visszahajló lábának vége kissé profilait, szalagszerűen átfogja a kengyelt, eközött és egy ferdén rovátkolt borda közötti négyzet alakúra lapított részen X-alakú vésettek H: 2,9 cm, Lsz.: 722.016.15. A 16. objektumból (ház) került elő egy vasfibula, üvegkarperec töredéke, vaskések, vaskasza töredéke, kerámiák társaságában.

2 A lapos bronz drótfibulák finoman, hasonlóan díszített lábakkal a Gebhard-féle 6. horizontba (LT Cl a) sorolhatók (GEBHARD 1989, 80-82, Abb. 25, 2-3; Abb. 27, 19; Abb. 28, 17 18). A zalakomári példányhoz nagyon hasonlóan, szinte ugyanúgy díszített bronzfibulákat ismerünk a Maié Kosihy (Ipolykiskeszi, Szlovákia) temetőből, melyek közül az egyik fíbulapár 3-4 tagú hólyagos lábpereccel együtt került napvilágra, és így megerősíti a fenti keltezést (BÚJNA 1995, T. 31, 1-2; T. 45, 1-2). Hasonló került elő a ludasi temetőből is, melyet ugyancsak a Gebhard-féle 6. horizontra kelteztek, (SZABÓ-TANKÓ 2006, 333, Fig.6, 3). J. Bújna egy hasonlóan díszített, de íveltebb kengyelű típust már a LT Cl b-re datálta (BÚJNA 2003, 57, Obr. 23, B). Bronzgyűrű (8. kép 9) Körátmetszetű, egy negyede hiányzik, emiatt nem lehet tudni a záródását. Egymással átellenes részen ovális keretű kis kiemelkedő dísz van, közepén egy ponttal. Atm.: 2,0 cm, V: 0,2 cm, Lsz.: 722. 440.23. Hasonló díszítésű gyűrűt nem találtunk a kelta anyagban, az ezzel együtt előkerült leletek (kétgombos vasfibula, övlánc) a LT Cl-re keltezik. Vasfibulák (8. kép 3-5; 9. kép 2-3) 1. Kisméretű kétgombos, A2 sémájú (BIEGER 2003) vasfibula töredéke (8. kép 3; 9. kép 3). Az egyik gomb a kengyelen ott van, ahol a visszahajló láb érinti a kengyelt, a másik gomb a lábat díszíti. Rugószerkezete, visszahajló lába