Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)
HORVÁTH LÁSZLÓ: Kelta pszeudo-kantharos Zalakomárból (Zala m.)
ZALAI MÚZEUM 17 2008 109 Horváth László Kelta pszeudo-kantharos Zalakomárból (Zala m.) Bevezetés Az M7 autópálya nyomvonalán Zalakomár keleti határában, az egykori Kis-Balaton délnyugati partján elhelyezkedő lelőhelyen 2006-ban Kreiter Attila végzett megelőző régészeti feltárást az autópályás projekt keretében. 1 A csaknem 30.000 m 2 kiterjedésű felületet érintő ásatás során egy újkőkori település több száz objektumát sikerült feltárnia, melyek nagy része a dunántúli vonaldiszes kerámia kultúrájának korai időszakához és kisebb részben a Keszthely-csoportjához sorolhatók. Ezeken kivül a lelőhely keleti felében az urnamezős kultúra hamvasztásos temetőjének 135 sírja esett a feltárandó területbe, a nyomvonalba, valamint egy kisebb kelta település 12 objektuma (KREITER 2006, 324). Jelen tanulmányunkban az egyik kiemelkedő kelta lelettel, a pszeudo-kantharossal szeretnénk bővebben foglalkozni, természetesen kitekintve a korhatározásés a település általános képének rekonstruálásához szükséges többi leletre, leletkörülményekre és információra. E kötetben szerepel Kreiter Attila tanulmánya, melynek témája ennek a zalakomári kelta településnek a fazekaskemencéje és az ott talált kerámia anyagvizsgálata, így még teljesebb képet kaphatunk majd a zalakomári kelta településről (KREITER 2008). A kelta település A Zalakomár - Alsó Csalit-dülőben 2006-ban végzett ásatáskor, nagyjából a feltárt terület északkeleti negyedében került napvilágra a kelta település. Összesen kilenc félig földbemélyített házat (16, 21, 24, 25, 89, 162, 436, 440, 442. obj.), két gödröt (15, 231. obj.) és egy fazekaskemencét (378. obj.) sikerült feltárni (1. kép). Az objektumok közül egy gödör kora bizonytalan (337. obj.), lehetséges, hogy még ez is a kelta korszakból származik. A házak közvetlenül az. egykor eddig délre nyúló Kis-Balaton délnyugati sarkának partján állhattak (KREITER 2008, fig. 1.), szinte enyhe ívben, nagyjából két sorban követve a hajdani partvonulatot. Öt ház egymáshoz közel helyezkedett el két sorban (21, 24, 25, 440, 442. obj.), ezektől délnyugatra kissé távolabb került elő egy gödör és egy ház (15, 16. obj.), majd még tovább délre egy újabb ház (436. obj.) képezte a kis település feltárt legdélibb telepjelenségét. Az öt házból álló góctól távolabb északnyugatra találtak rá még egy házra (162. obj.). Ettől nyugatra, a homokdomb teteje felé tártak fel egy kis gödröt (231.obj.), az utolsó ház pedig - közelében a „tűzveszélyes" fazekaskemencével - a többitől távolabb délnyugatra látott napvilágot. A kis kelta település feltárt része megközelítőleg 750 m 2-nyi területet foglal magába, északi és nyugati szélét biztosra vehetjük, azonban déli vége még bizonytalan. Keletre, az egykori vízpart felé ugyan még elképzelhető egy újabb házsor, de az már nagyon közel lenne a vízjárta parthoz. Mindezek ellenére azt kell mondanunk, hogy a település képén alapvetően nem változtatna még néhány újabb telepjelenség. A település egyrétegű, a kelta korszakon belül egyik esetben sem találtak szuperpozíciót, vagy olyat, hogy az egyik beásás átvágta volna a másikat. Tehát a település jelenségeit minden valószínűség szerint nagyjából egy időben hozták létre, és egy időben is használhatták azokat. A házak legtöbbje lekerekített sarkú téglalap alakú, néha kissé szabálytalan futású oldalfalakkal (a terület laza kötésű homokos talaj!). Emiatt eleve fel kell tételeznünk, hogy az oldalfalakat valamiféle sövényfonással igyekeztek megvédeni a használat közbeni beomlásoktól. Méretük mintegy 500-440 x 370-240 cm között váltakoznak, a házak tájolása (a hossztengely) pedig nagyon kis eltéréstől eltekintve kelet-nyugat. Egy háznál találtak tűzhelyet, középen (89. obj.), míg egy másiknál egy tűzhely hovatartozása bizonytalan volt (436. obj.). A házaknál többféle konstrukcióra lehet következtetni:
