Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)
Petánovics Katalin: Spárgaborító, spárganevelő, fagyharang
ZALAI MÚZEUM 16 2007 135 Petánovics Katalin Spárgaborító, spárganevelő, fagyharang 1 Kerecsényi Edit - sok más téma mellett - behatóan foglalkozott a Zala megyei fazekasság történeti és értékesítési kérdéseivel is. 2 De sem az ö dolgozataiban, sem a néprajzi szakirodalomban nem fordul elö a spárgaborító, spárganevelő, vagy fagy harang névvel nevezett kerámia, és a néprajzkutatók többsége sem találkozott vele. Nincs ebben semmi különös, mert valójában nem tartozott a paraszti tárgyak világába. 1965. októberében Kisgörbőröl elköltözött özv. Szántai Károlyné, OH néni, ahogy a faluban nevezték, s a Balatoni Múzeumnak ajándékozott 53 db tárgyat, köztük 13 db fagyharangot. A múzeum gyűjteményében már volt egy spárgaborító néven leltározott tárgy, de egyéb adat nélkül. 3 A harangra emlékeztető mázatlan kerámiát a tetején lévő szellőző lyuk kihajló peremének segítségével lehetett megfogni és felemelni. 4 A tárgyról a következőket mondta az indulásra kész ajándékozó: „A fagyharang magyar fazekasmunka, valószínűleg Sümegen készült, és Sümeg vidékén használták. Májusi fagyok idején a paprikára, paradicsomra, spárgára borították, hogy a gyenge palántákat megóvják a hidegtől. Még a második világháború után is használták egy-két évig, volt belőle 40 darab. A többi eltörött, ezeket a pincébe tárolták, és ott megmaradtak." Negyvenkét év telt el azóta, s most jött el az idő, hogy a valaha közönséges, ma ritkaságnak számító tárgy rendeltetéséről szóljunk. Mint korábban említettem, a kerámia szakirodalom figyelmét elkerülte, csupán egyetlen mondatot találtam róla Vakarcs Kálmánnak a szentgotthárdi fazekasok készítményeiről 1929-ben írott dolgozatában: "Spárgafedő vagy spárgaóvó, amelyet tavasszal használnak, hogy a kertekben megóvhassa vele a gondos gazdasszony a spárgát a fagyveszedelemtől." 5 A cikk és az ajándékozó tájékoztatása alapján megkérdeztem a Vas, Zala és Veszprém megyei múzeumokat, a Magyar Néprajzi Múzeumot és a Magyar Mezőgazdasági Múzeumot hogy gyűjteményükben van e a fent leírt formájú és rendeltetésű kerámia. 6 Közülük mindössze a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében őriznek négy darabot, amely a felsőörsi nemes Köves családtól került hozzájuk. Csak a nevét ismerik - spárgaborító - eredeti rendeltetését nem. 7 A Néprajzi Múzeum kerámia anyagában három tárgy található: egy 1880-as évszámmal jelölt palántaborító Hódmezővásárhelyről, egy fagyharang Tamásiból, és egy vékony mázas spárgaborító hely nélkül. 8 Egy példány Cinkotáról Csupor István tulajdonában van. A mindössze nyolc tárgy származási helye mégis arra enged következtetni, hogy valójában országszerte elterjedt és valaha ismert kertészeti segédeszközről van szó. A múzeumok után a fazekasmestereknél 9 és a kertészeknél érdeklődtem. A fazekasok többsége soha nem hallott róla és nem is készített ilyen tárgyat, bár némelyiküknek, mint a tüskevári Tóth Gergelynek 300 évre visszamenően fazekasok voltak az ősei. Sok edényt készítettek és szállítottak pl. Győr környékére is, de ilyet nem kért tőlük senki. Viszont Patonai Ferencné, a közismert sümegi fazekas özvegye, aki maga is tevékenyen részt vett a férje munkájában, - ő díszítette a kerámiákat -, tudott a fagyharangról. Azt mondta: "Valamikor csináltuk, de vagy 50-60 éve nem. Úgy kezdtük korongozni, hogy a hévízi Simon kertész járt nálunk, hozott egy mintát, és az után csináltuk meg. Lefelé fordított harang formájú mázatlan kerámia, aminek a tetején négy-öt centis lyuk van. Tőlünk elsősorban a németek vitték annak idején. Úgy tudom, hogy a gyenge palántákra borították, hogy meg ne fagyjanak." Németh János Zalaegerszegen élő keramikusművész nagyapja, Németh Gábor és három fia is fazekas és kályhás mester volt. Nagyapja fényképe az égetőkemencékkel még a Malonyay-féle népművészeti kötetben is szerepel. (MALONYAY4. 1912, 335, 339) Emlékei szerint apja testvére, Németh Lajos Ferenc készített spárgaborítót (bár a nevére nem, de formájára emlékezett, amit szóban pontosan leírt), ezen kívül
