Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Kovács Zsuzsa: Egy ház és a benne lakók története. A Hajgató Sándor utca 8. szám alatti kiskanizsai házból begyűjtött hagyaték múzeumi értéke

ZALAI MÚZEUM 16 2007 97 Kovács Zsuzsa Egy ház és a benne lakók története A Hajgató Sándor utca 8. szám alatti kiskanizsai házból begyűjtött hagyaték múzeumi értéke

1 A Hajgató Sándor utca Kiskanizsa városrészben található, Nagykanizsa városközpontjától nyugati irányban mintegy 2 kilométerre. Helyén a középkorban egy Tői nevű falucska állt a Kanizsa folyó nyugati partján, amely a török időkben teljesen elpusztult. Utoljára 1530-ban írták össze. A terület 1690-től, Kanizsa visszafoglalásától fogva folyamatosan népesült be ismét a visszatérő őslakókkal, az itt maradt törökökkel, rácokkal, hazánk közelebbi és távolabbi vidékeiről érkező horvátokkal, vendekkel, a környéken letelepített sváb családokkal és azok rokonaival. A lakosság néhány évtized alatt összekovácsolódott és nyelvében, szokásaiban egységesült, környezetétől azonban elkülönülő paraszti etnikumot kezdett alkotni. A közösség zártságát fokozta az endogámia: a kiskanizsai polgárok a legritkább esetben hoztak feleséget más településről. A családok túlnyomó része földműveléssel, majd a két világháború közötti időszaktól fogva kertészkedéssel, piacra termeléssel, árusítással foglalkozott és foglalkozik ma is.

2 Kiskanizsa lakossága nemcsak nyelvileg, hanem viseletében és életmódjában is elkülönült Nagykanizsa városétól.

3 Rátartian vállalták az általuk „hernyónak" csúfolt nagykanizsaiakkal szemben „sáska" mivoltukat. Frazon Zsófia a kiskanizsai viseletről készített egyetemi dolgozatában a sáska elnevezéssel kapcsolatban azt írja, hogy az elnevezés régen, mint csúfnév került a köztudatba, de a kiskanizsai ember egyre inkább jó tulajdonságairól, ügyességéről, szorgalmasságáról lett híres, így ma már büszkén viselhetik ragadványnevüket. Az elnevezés eredetére nincs egyértelmű magyarázat, de az biztos, hogy a piacozással, kertészkedéssel hozható összefüggésbe. Variációk a lehetséges magyarázatra: „Ellepték a piacot, mit a sáskák." „Szorgalmasak, úgy dolgoznak, mint a sáskák." „Hirtelen törtek be a piacra, mint a sáskák."

4 A piacozással hozta kapcsolatba a sáska elnevezést Kerecsényi Edit is, aki azt írja, hogy Kiskanizsa népét a múlt század végétől - talán az egész Dél-Dunántúlon sáskának hívják. A ragadvány név szerinte onnan eredhet, hogy asszonyaik a vasúti közlekedés fejlődésével úgy ellepték a közeli városok piacait, mint sáskák a rétet. Ahova egy sáska betette a lábát, ott másnak nemigen nőtt fű. Termelőszövetkezetüket az 1970-es évek egyesüléséig büszkén hívták SáskaPetőfi Tsz-nek.

5 A kiskanizsaiak nemcsak a nagykanizsaiaktól, hanem a falusiaktól is mereven elhatárolták magukat. Velük szemben polgároknak tartották és nevezték is magukat, és még az 1950-1960-as években sem szívesen házasodtak velük.

6 Annak ellenére tettek különbséget önmaguk és a falusiak között, hogy ők is szinte kizárólag földműveléssel foglalkoztak, iparos és értelmiségi alig akadt közöttük.

7 Iparosnak az adta a fiát, aki gabonában tudta fizetni a tandíjat, és tisztában volt vele, hogy a sok gyerek közül egy-két utódot taníttatnia kell, hiszen különben nagyon sokfelé aprózódik a birtok.

8 A gazdálkodó kiskanizsaiaknak fő terményei a hagyma, káposzta, burgonya voltak, ezeket nagyban termelték a határban, és nagykereskedőknek adták el. A konyhakerti zöldségféléket, amelyeknek termesztése és eladása a nők feladata volt, inkább a helyi piacon értékesítették.

9 Jelentős volt a virágkertészetük, különösen az árvácskatermelés, ez volt ugyanis a legnépszerűbb temetői virág, amelyet a városiak is előszeretettel ültettek a sírokra. A Hajgató Sándor utca 8. szám alatti ház (1. kép) ma már egyetlen képviselője az 1860-as évektől épülő végoromfalas téglaházaknak, amelyekből egészen az 1950-es évekig nagyon sok volt Kiskanizsán.

10 1868ban Kiskanizsa és Nagykanizsa rövid időre szétvált és a kiskanizsaiak nagy lendülettel fogtak hozzá az ekkor még igencsak falusias arculatú település fejlesztésének. A nemzeti klasszicizmus szellemében sorra építették a timpanonos, végoromfalas téglaházakat,