Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Kovács Zsuzsa: Egy ház és a benne lakók története. A Hajgató Sándor utca 8. szám alatti kiskanizsai házból begyűjtött hagyaték múzeumi értéke

98 Kovács Zsuzsa amelyek mintáját a környék udvarházairól és a Nagykanizsán felújított vagy akkoriban emelt klasszicista épületekről vették. Egyes utcákban, mint például a Bajcsai utcában, még néhány évvel ezelőtt is egymás után sorakoztak a végoromfalas, forházzal

12 vagy anélkül álló házak. Napjainkban csak elvétve találunk ilyen típusú épületeket. A Hajgató Sándor utcai épületek szomszédságban ma már egy- vagy kétemeletes, sátortetős házak, több kockaház és más, egészen új stílusú épület látható (2. kép). Az utca végén áll az 1874-ben átépített és kibővített plébániatemplom, amely mai formájában eklektikus stílusú (3. kép). Vele szemben a Hajgató Sándor utca sarkán az egykori Polgári Olvasókör háza áll (4. kép). 1900-ban a kiskanizsai polgárok a művelődés elősegítésének céljával építik a házat, így akarva „...Kiskanizsa törekvő, értelmes polgáraiból erkölcsileg erős és hasznos polgárt nevelni, társalgás, eszmecsere által a város felvirágoztatása iránt érdeklődést kelteni és annak mind szellemi, mind anyagi fejlődésére hatékonyan hatni..."

13 Ez a ház azért is megérdemli a figyelmet, mert 11 „kiskanizsai pógár", ahogyan ők nevezték magukat, az 1920-as években saját vagyona terhére vett fel kölcsönt, hogy az építkezést a terveknek megfelelően fejezhessék be.

14 Az épület ma is a közművelődés szolgálatában áll, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház otthona.

15 A Hegyi család 8. szám alatti háza ma már sárgára van festve, feltehetőleg ez a ház is fehér volt. Oromzata díszítetlen, csak az 1878-as építési évszámot viseli. Szerkezete az egyszerűbb kiskanizsai végoromfalas típusnak megfelelően épült. Az oromfalon két ablak néz az utcára, udvari bejárta egyszerű, nem tartozik hozzá timpanonos forház vagy kódisállás. Beosztása szoba, konyha, hátsó szoba és kamra (5-7. kép). A végoromfalas házak esetében a kis előszobát általában a konyhából választották le, ahogy ez esetünkben is történt. A ház tulajdonosa, Wilhofer József családja Horvátországból származott, a Trianoni Szerződés után települtek Magyarországra. Wilhofer József 1930. május 3-án kötött házasságot Nagykanizsán Jankovics Rozáliával. Két gyermekük született: József Miklós, 1931. január 5-én Kiskanizsán, Mária pedig 1933. október 22-én Nagykanizsán. Az ő születésekor apja már magyarosított nevén, Hegyi Józsefként szerepelt. A Hegyi család gazdálkodással foglalkozott. Miután 1942-ben Hegyi József nem tért vissza a frontról, hárman maradtak a családban. Később ifjabb Hegyi József az Alföldre, Kiskőrösre nősült, így Hegyi Mária az édesanyjával Hegyi Józsefné Jankovics Rozáliával maradt. Mária soha nem ment férjhez, nem akarta az édesanyját magára hagyni, édesanyja halála után pedig egyedül élt. A család krónikájának fontos forrásai az apa, Hegyi József frontról írott levelei, amelyekből jól kirajzolódik a családi gazdaság működése, hiszen az apa a frontról is megpróbálta irányítani a család ügyeit, segíteni az otthon maradóknak a földművelésben, a termény értékesítésében. Egyik, a főszámvevőnek címzett levelében például kérte, hogy utaljanak ki segélyt a családjának. A feleségétől kapott levélre hivatkozott, amelyből a segély késedelméről értesült. Egy másik levélben a plébános urat kérte, hogy imádkozzon a fronton levő katonákért és érte is. A családnak szánt leveleiben értesítette családját hogylétéről, a gazdaság vezetésével kapcsolatos kérdéseket tett fel feleségének, illetve utasította őt aktuális munkák elvégzésére, tanáccsal látta el azokban a gazdasággal kapcsolatos kérdésekben, amelyekben úgy ítélte meg, hogy segítségre van szükség. Leveleiben beszámoltatta feleségét a lezajlott munkákról, az állatok és a termény értékesítéséről, sőt a gyerekek hogylétéről is kérdezte őt. Többször reményét fejezte ki, hogy a gyerekek szót fogadnak az anyjuknak és engedelmeskednek neki, az apai szigor nélkül is. Továbbá megköszönte a csomagokat, amit küldtek neki, továbbiakat kért, pénzt és ajándékokat küldött a családjának, amelyeket pontosan felsorolt a tábori levelezőlapokon. A levelek 1942. április-november hónapokból valók. A háború után Kiskanizsa nagyot változott. A férfiak és a fiatalabb nők csaknem mind a gyárakban kezdtek dolgozni. Egyre több család hagyott fel az intenzív kertészkedéssel, állattenyésztéssel, így feleslegessé váltak a nagy gazdasági épületek. Ezeket használaton kívüli bútorok és eszközök, lim-lomok tárolására használták, vagy elbontották, és garázst építettek a helyükbe. A jellegzetes végoromfalas házak szegélyezte hagyományos utcaképet felborították az egyre nagyobb számban épülő sátortetős, úgynevezett kockaházak.

16 A tsz-szervezéskor Hegyi Mária (8. kép) a termelőszövetkezetnél kezdett dolgozni, ahol nyugdíjazásáig állt alkalmazásban, majd ő is - mint nagyon sokan Kiskanizsán - konyhakerti növények termesztésével és eladásával egészítette ki a nyugdíját. Idős korában nagyon visszavonult életet élt, keveset járt el hazulról. 2006 telén kaptuk a bejelentést az Együtt Kiskanizsáért Egyesület elnökétől, miszerint a Hegyi család egyenesági örökösök nélkül maradt házából a múzeumnak egy kiskanizsai család teljes hagyatékának begyűjtésére lenne módja. A múzeum élt a felajánlott lehetőséggel, így a gyűjtés során a ház teljes tárgyi anyagát a múzeumba szállítottuk, kivéve a bútorokat, amelyeknek elhelyezésére raktárkapacitás hiányában nem volt lehetőség. A gazdag hagyaték